Egy nukleáris katasztrófa után az egyik legégetőbb probléma az éhezés lesz, mert a korom miatt megváltozik az éghajlat, eltűnik a nap, és amíg a hőmérsékleti rendszerek nem rendeződnek, a mezőgazdaságra nem lehet számítani. De csak a szárazföldi termelésre nem, és akkor jön majd kapóra a hínárebéd.
Mi jelentheti a legnagyobb problémát egy atomháború után, már ha túléljük? A sugárzás, a megégés és az éhezés. A Nature Food című folyóiratban 2022-ben közzétett kutatás szerint a globális éhínség az egyik legsúlyosabb következmény lesz, ami 5 milliárd embert is fenyegetne a napot eltakaró, az éghajlati rendszereket és az élelmiszer-termelést megzavaró hatalmas mennyiségű korom miatt.
Az USA és Oroszország közötti atomháború brutális következményekkel járna, mert a becslések szerint együttesen a világ nukleáris készletének 90 százalékát birtokolják, az esemény utáni három-négy évben a termelés mintegy 90 százalékkal csökkenne, mivel a föld felszíne 9 Celsius-fokkal apadna. De egy kisebb konfliktus is, például India és Pakisztán között, 2 milliárd ember táplálását veszélyeztetné.
Egy nukleáris háborúban a városokra és ipari területekre irányuló bombák tűzviharokat indítanának el, nagy mennyiségű kormot juttatva a felső légkörbe, amely globálisan elterjedne, és gyorsan lehűtené a bolygót. A föld éghajlata megborulna, ami természetesen hatással lenne a szárazföldi és óceáni élelmiszer-termelési rendszerekre.
Itt jöhetnek be a képbe a hínárfarmok. Ezek akár 1,2 milliárd életet is megmenthetnek, amíg a hőmérséklet visszaáll a normálisra.
A hínárfarmok pótolni tudnák az emberi élelmiszerek 15 százalékát, a bioüzemanyag–termelés 50 százalékát és az állati takarmány 10 százalékát. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a meleg óceánokban nem csökkenne olyan drasztikusan a hőmérséklet a nukleáris katasztrófa után, mint a felszínen.
Cheryl Harrison, a Louisiana Állami Egyetem oceanográfiai és tengerparti tanszékének adjunktusa úgy nyilatkozott, hogy az óceánnak és általában a víznek nagyobb a fajhője, mint a szárazföldnek, így több hőt tud tárolni, lassabban melegszik fel és hűl le. Így lehet az óceán ideális helyszín alternatív élelmiszer-termelésre, szemben a szárazföldi üvegházakkal, amelyeknek komoly fűtőberendezésekre lenne szükségük – irreális egy üzemanyaghiányos időszakban.
A hínárfarmok nemcsak túlélnek, hanem virágoznak és terjeszkednek is, ahogy a felszíni hőmérséklet csökken, mert a hidegebb levegő a felszíni vizeket lesüllyesztené, így a tápanyagban gazdag víz intenzív keringésnek indulna a mélyből felfelé.
Mivel a tengeri hínárban található jód nagy mennyiségben mérgező lehet az emberre, csak közvetett módon kerülhet felhasználásra, de már azzal is, ha állatok etetésére és bioüzemanyag előállítására használnák, felszabadítaná a nukleáris katasztrófa miatt lecsökkent szántóföldeket más növények számára. Ez segíthetne átvészelni a nukleáris telet.
A hínár egyébként máskor is bevethető, hogy kisegítse a bármi miatt megroggyant élelmiszertermelést, ha becsapódik egy aszteroida, ha óriási vulkánkitörés történik, hozzá nyugodtan és bátran fordulhatunk segítségért.