A metán minimum 20 százalékban felelős a globális éghajlatváltozásért, ezért is fontos, hogy most már a gázt monitorozó műhold is van. A MethaneSat akkora, mint egy mosógép, és elsősorban az olaj- és gázmezőkből kiszivárgott metánra helyezi a hangsúlyt. De a mezőgazdasági, állattenyésztési kibocsátás megfékezése legalább ilyen fontos.
A globális üvegházhatást három gázvegyület okozza: a metán, a szén-dioxid és a vízgőz. Amikor földgázt égetünk, hőtermelő reakció jön létre, a metán oxidációja. A természetesen keletkező metánt (ami mocsarakban vagy tundraterületeken keletkezik például) a természetes szénkörforgás meg tudná kötni, de a mesterséges metánkibocsátás – ami a globális mennyiség 60 százaléka – a mezőgazdaságból, az állattenyésztésből, a hulladékgazdálkodásból, a kőolaj- és földgázkitermelésből ered, már nehezebb semlegesíteni.
A MethaneSat független forrást biztosítana a metánszivárgások megfigyeléséhez. Ilyen volt a közelmúltban a hónapokig tartó kazahsztáni szivárgás, ami 127 000 tonna anyag kibocsátását eredményezte – olvashatjuk a BBC-n. A meglévő műholdadatok pontosabb kiegészítésével átfogóbb képet kaphatunk a globális szivárgásokról, de persze ezzel a metánprobléma nem lenne megoldva, hiszen a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a metánkibocsátásért legnagyobb mértékben a mezőgazdaság és az állattenyésztés a felelős.
A mezőgazdaságon belül a rizstermesztés a fő felelős, majd a kérődzés és az állattenyésztésből származó trágya. A szarvasmarha-takarmány több metánt termel, mint az olaj- és gázmezők. A párizsi klímaegyezménybe is belevették, hogy mivel az állatok száma növekszik, a metán mennyisége is nő. Az állomány csökkentésével lehetne csak elérni a metánkibocsátás visszaszorítását.
Mark Brownstein, a Környezetvédelmi Alap (EDF) vezető alelnöke szerint a legnagyobb változást úgy érhetjük el, ha először az olajra és a gázra összpontosítsunk, mert ezeken a területeken kevesebb szereplő vesz részt, mint a mezőgazdaságban. És források is vannak a megoldáshoz. Ezzel szemben a mezőgazdaság metántermelése megfoghatatlanabb. Ugyan a repülőgépekről vagy drónokról végzett mérések rögzíthetik a metánszivárgást, de ezek a technológiák csak korlátozott régiókban alkalmazhatók bizonyos ideig.
Az elmúlt öt évben a műholdak forradalmasították a metánkibocsátással kapcsolatos ismereteinket. Ezeknek köszönhetően nemcsak a „szuperkibocsátókat” tudják követni, hanem a teljes kibocsátást is mérhetik országos szinten. Sara Mikaloff-Fletcher, az új-zélandi Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet tudósa, a MethaneSat mezőgazdasági kutatásának vezetője bizakodó, szerinte a műholdkapacitás a mezőgazdasági területen is növekedni fog. Az új műhold lesz az első, ami képes mérni a mezőgazdasági kibocsátásokat.
A glasgow-i COP26 klímacsúcson elfogadták, hogy a metánkibocsátást legalább 30 százalékkal csökkenteni kell 2030-ig, de ez a vállalt globális ígéret nem tartalmaz mezőgazdasági célt. A megállapodás csak arról szól, hogy ösztönzik és partnerséggel támogatják a gazdálkodókat, és inkább az energiaipar csökkentésére összpontosítanak.
A mezőgazdaság kibocsátási problémájával szembeni vonakodás nemzeti szinten is látható. Az Egyesült Államokban felmentik a gazdálkodókat a részletes kibocsátási elszámolások alól, az Európai Unió a közelmúltban eltávolította a mezőgazdasági metánra vonatkozó célokat az új, 2040-es, éghajlatváltozást mérséklő intézkedések terveiből. De az ipar részéről történtek már bizakodásra okot adó lépések: a világ hat legnagyobb tejipari vállalata csatlakozott a termelés csökkentéséhez. Ami viszont baj, hogy a húságazat nem mutatott ugyanilyen szintű elkötelezettséget.
Az igazán hatásos valószínűleg a kevesebb állat jobb minőségű tartása lenne, mert a bélben oldódó fermentációból származó metánt (a böfögést) nehéz kiküszöbölni, de új tenyésztési és takarmányozási technikák segíthetnének.
A takarmányban lévő vörös algákkal végzett kísérletekből kiderült, hogy ezek csökkenthetik a metán mennyiségét.
Japánban az élelmiszer-hulladék több mint 35 százalékát már sertéstakarmányként hasznosítják újra, ami segít egy körkörösebb élelmiszer-gazdaság kialakításában. De a fogyasztási szokások megváltoztatása kulcsfontosságú lenne, a fogyasztók 50 százalékának kevesebb húst és tejterméket kellene ennie az ENSZ Környezetvédelmi Programjában 2030-ig kitűzött, 40-45 százalékos globális metáncsökkentés érdekében.