Egy átfogó kutatás szerint két macskafaj magasan kiemelkedik élettartamát illetően a többi közül. A birman és a burma faj is kedves, emberbarát, és lényegesen tovább bírják a párnák között, mint például a széltől is óvandó szfinx macska.
Ha nem akarunk idő előtt elbúcsúzni háziállatunktól, akkor a krokodilok, a teknősök, a bálnák vagy a tengeri sünök közül kell társat választanunk magunknak. De ha ezek nem szimpatikusak, és a hagyományos utat választanánk – vagyis a tipikus hobbiállatok közül válogatnánk –, például macskát, akkor is érdemes némi előtanulmányt végezni, mert macska és macska élethossza között is jelentős különbség van. Ezt bizonyította a most publikált brit óriástanulmány, ami 8000 szőr- vagy csupasz gombóc életét vizsgálta 2019 és 2021 között.
A macskák átlagosan 11,7 évig élnek, ami nem sok a mi 70-80 évünkhöz viszonyítva. Igaz, a keverékek 1,5 évvel hosszabb életre számíthatnak, de még ennél is szerencsésebb a birman és a burma cica, mivel akár 14,4 évig is nézhetik a tévét. A negatív rekorder a csupasz szfinx (vagy kanadai szőrtelen) macska, ami rossz genetikája miatt átlagosan csak 6,7 évig van az emberrel.
A birman macska, avagy burmai szent templommacska félhosszú szőrű, világos színű, de kerek arca, közepes méretű fülei, lába és farka sötét, szeme kék, mancsa fehér. Ez a cica nagyobb, mint egy átlagos macska, testfelépítése mokány, lábai rövidek.
A legenda szerint a középkori Burma egyik kolostorában a szerzetesek fehér cicákkal éltek békésen, amikor egy rablóbanda rajtuk ütött, és megölték az egyik papot, aki igaz híve volt a kék szemű istennőnek, Cun Kiangnak. Amikor a szerzetest kivégezték, csoda történt, a cicák szeme kékre, szőrük barnává változott, csak lábaik maradtak fehérek. A furcsa metamorfózis összekuszálta a rablókat, és a szerzeteseknek a pillanatnyi zűrzavart kihasználva sikerült őket kiebrudalni a kolostorból. Egy másik történet szerint a macska csak a 20. század elején érkezett Burmából Franciaországba.
A birman macska nem összekeverendő a burma macskával, bár elnevezésük nem sokat segít a laikus macskatartónak. A burma állítólag a leghűségesebb és legragaszkodóbb fajta, felismerhető izmos testéről, ék alakú fejéről, erős állkapcsáról, szétálló füleiről. Szőre rövid, tömött és lehet akár barna, lila, vörös is. Az ő története is érdekes, a monda szerint vérvonala ősi, szentként tisztelték Burmában, mint a jó szerencse előidézőjét.
Sok helyen saját szolgája volt, egy ember, aki csak az ő szükségleteiről gondoskodott.
Talán ezért lett olyan kivételesen ragaszkodó és emberbarát a cica? Nem biztos, ahogy az sem, hogy Burmából származik, az viszont már dokumentált, hogy az 1930-as években egy tengerésszel érkezett Ázsiából Amerikába egy nősténycica, és egy vállalkozó kedvű állatorvos kezdte tenyészteni a sziámi macska keresztezésével. Értelmes, kedves, barátságos cicafajta.
A szfinx az egyik legmegosztóbb macska, de talán az egész állatvilágban sem találunk másik olyan fajt, ami ennyire szélsőséges véleményekre ragadtatná az óvodásokat: „úgy néz ki, mint egy egér”.
Nem csoda, hiszen ha macska, akkor szőr, ez az, ami teljesen hiányzik a szfinx macska esetében. Izmos testét csak bőre borítja, amin láthatatlan kis pihék imitálják rosszul a klasszikus macskabundát. Ez nem szőr, nem bunda, ami vagy nagyon tetszik, vagy rémálmokhoz vezet.
A nudista macska történetéről annyit tudni, hogy a róla szóló első írások az 1900-as évekből származnak, Új-Mexikóból. Két ilyen csupasz cica születéséről írtak, és új-mexikói szőrtelen macskának keresztelték őket. Most hirtelen a fejünkhöz kapunk, hiszen ha Új-Mexikó, akkor Roswell és ufó? Minden lehet, de azért valószínűbb, hogy nem földönkívüli a kopasz macska sem – mint ismert, 1947 nyarán egy ufószerencsétlenség történt az új-mexikói Roswellben.
A hivatalos és első szfinx macskák Kanadában születtek 1966-ban egy hagyományos házi macska anyától. A gazda az első sokkon túllépve kezdte tenyészteni a csupasz macskákat kisebb-nagyobb sikerrel, mert sok betegség tizedelte a sima cicákat. A macerás tenyésztés tehát alábbhagyott, majd a hetvenes években kapott újra szárnyra. Akkor kezdődött a szfinx macskák máig tartó hódító útja, de a beltenyésztés és a testét megvédő szőr hiánya miatt a cica különösen érzékeny a betegségekre, csak lakásban tartható, és táplálása is eltér az átlagos macskákétól.
Az emberekhez hasonlóan a nőstények a macskavilágban is hosszabb életűek, mint a hímek, 1,3 évvel tovább bírják, ahogy az ivartalanított macskák is még bőven a fotelek párnáin hemperegnek, amikor nem ivartalanított társaik már a túlvilágról figyelnek.
Az új tanulmány szerint a kisállat élettartamát az is befolyásolja, hogy mennyit van szabad levegőn vagy a szalonban, de ezeket az adatokat nehéz számszerűsíteni, hiszen melyik macska blokkol, ha elegánsan távozik (vagy érkezik) az ablakon át? A hosszú élet a fajta jellegén túl valószínűleg a gondoskodásnak, az odafigyelésnek, egyszóval a macska boldogságának is köszönhető.