Szeizmikus adatok mutatták meg, hogy a Marson szinte naponta történnek kosárlabda-méretű meteoritbecsapódások. Ez az új ismeret felülírhatja mindazt a kevés tudást is, amit eddig a Marsról megszereztünk. Más történet és geológia, más felszín és anyagok?
A marsi kéreg különböző mennyiségű vulkáni eredetű és üledékes kőzetet tartalmaz, és mélyebb rétegekben jeget is a bolygó eltérő régióiban. Most kiderült, a felszínt olyan kráterek tarkítják, amiket a szinte naponta érkező meteoritbecsapódások okoznak.
2021-ben szenteste észlelte az InSight Mars-misszió szeizmométere azt a komoly rengést a bolygón, amit egy meteorbecsapódás okozott. Az esemény után egy 150 méteres kráter alakult ki, és a kutatók olyan felszíni hullámokat észleltek, amilyeneket korábban nem figyeltek meg a Marson.
Egyre többet tudunk a Marsról, persze még távolról sem eleget, de újabb és újabb missziók derítenek fel részleteket például az összetételéről. Néhány napja robbant a hír, hogy a NASA Perseverance Mars-járója különös sziklát fedezett fel a Jezero-kráterben. A környezetétől eltérő külsejű, világos kő 35 centiméter magas. A Perseverance analízise szerint piroxén és földpát ásványok alkotják. De a nagy rejtély az, hogy hogy került arra a területre, ahol rábukkantak, mert a környezetében még hozzá hasonló sziklák, anyagok sincsenek. Két hipotézis létezik, az egyik szerint egy folyó szállíthatta oda, ahol megtalálták, a másik szerint egy felszínre került magmatestből származik.
Európa közelgő Mars-missziója egy úttörő nukleáris meghajtású eszközt fog használni, amely az amerícium radioaktív bomlását hasznosítja, hogy melegen tartsa alkatrészeit. Az Európai Űrügynökség (ESA) idén májusban jelentette be, hogy a NASA hozzájárulásával Európa első Mars-járója is elindulhat lassan, a Rosalind Franklin. Az ESA eredetileg egyébként a Roszkozmosz orosz űrügynökséggel dolgozott együtt a küldetésen, de 2022-ben felmondta a partnerséget, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát.
A radioaktív elemek bomlásából származó hőt hasznosító eszközök, úgynevezett radioizotópos fűtőegységek (RHU) biztosíthatják az űrhajók működését elektromos áram nélkül úgy, hogy felmelegítik az alkatrészeket. Az RHU a radioaktív bomlás során természetesen termelt hőt használja fel. Az ESA fűtőegységei az elsők, amik amerícium–241-et alkalmaznak, a plutónium bomlási melléktermékét. Az évtized végére kitűzött cél, hogy olyan ameríciumakkumulátorokat fejlesszenek ki, amelyek képesek az űrrepülőgépek áramellátására, és nem csak fűtésre. Az ESA munkatársai azt remélik, a 2030-as évek elejére tervezett Hold-küldetések sorozatában is használható lesz.
Az égitestek belső felépítésének megértését a szeizmológia is nagyban segíti, mert ahogy a szeizmikus hullámok áthaladnak a bolygók kérgén, köpenyén és a magjában lévő anyagokon, megváltozik a szerkezet. Ezek a módosulások megmutathatják, miből állnak a rétegek, és milyen mélyek.
Az ETH Zürich és az Imperial College London kutatói vezették azt a nemzetközi csoportot, amely a NASA InSight Mars-missziójából gyűjtött szeizmikus adatok alapján feltárta, hogy a Marson szinte minden nap történnek kosárlabda-méretű meteoritbecsapódások. A csapat azonosította a Very High-Frequency (VF) eseményeket is, amiket a becsapódások indukáltak. Évente körülbelül 280-360 meteorit is ütközik a Marssal, több mint 8 méter átmérőjű becsapódási krátereket hozva létre.
Ezek a meteoritok sokkal nagyobbak, mint azt korábban gondolták, ezért lehet, hogy a Mars geológiailag az eddig feltételezettnél aktívabb, vagyis a bolygó kora és evolúciója sem biztos, hogy megfelel az eddigi hipotéziseknek.
Az InSight rendkívül érzékeny fedélzeti szeizmométere azonosította az új becsapódási krátereket, amik viszont átalakíthatják az eddigi Mars-információinkat, de a Naprendszer más bolygóinál észlelt meteoritbecsapódások történetét is. Ez a felismerés fontos lehet a potenciális veszélyek előrejelzésében, amelyekkel jövőbeli Mars-missziókban találkozhatunk.