Talán a polipok hasonlítanak a legjobban a Pom Pom-féle Festéktüsszentő Hapci Benőre, óriási tulok orruk, pici szemük kísértetiesen emlékeztet a mesefigurára azzal a különbséggel, hogy a lábasfejűekről kiderült, az élővilág legokosabbjai közt van a helyük. Intelligenciájuk legújabb bizonyítéka, hogy más állatokkal szervezetten tudnak kooperálni, ha vadászatról van szó. De az is tudatosságra utal, hogy haragszanak egymásra és ha úgy látják jónak, megdobálják egymást. Ezt figyelték meg 2015–2016-os víz alatti felvételeken. Akkor főleg nőstény polipokat kaptak rajta, ahogy kagylókat, iszapot, törmeléket hajigáltak egymás felé. 

Év elején jött a hír, hogy új mélytengeri polipfajokat fedeztek fel Costa Rica közelében. Az egyik egy új Muusoctopus faj, a Dorado Octopus nevet kapta. Nála figyelték meg, hogy ikráit a hidrotermális kürtők közelében, a meleg forrásnál rakja le.

Jellemzően az óceánközépi lemezhatárok közelében találhatók a mélyben, ahol a forró magma miatt rengeteg ásványi anyag oldódik ki. A régiók sajátosságait vizsgálva a kutatók megalkottak egy hipotézist, eszerint a korai, fiatal Földön az élet megjelenésekor a szükséges elemeket, energiát ezek a kürtők nyújthatták az ősi, primitív élőlényeknek. Ez az anyag-gazdagság lehet vonzó ma is bizonyos polipfajoknak.

Közismert, hogy a polipok a legokosabb állatok között szerepelnek, és 3 éve azt is megfigyelték a kutatók, hogy képesek együttműködésre is akár más fajokkal, ha a zsákmány megszerzése a cél. Intelligenciájuk bizonyítéka, hogy kíváncsiak, vannak preferenciáik, és képesek emlékezni. De arról is született tanulmány, hogy álmodnak, mert alvás közben megváltozik színük és bőrszerkezetük.

Önzetlen kooperáció

A zátonyoknál élő polipoknál vették észre, hogy komplex módon és harmonikusan együtt vadászhatnak a korallsügérekkel. A halak jelzik a polipoknak, ha a zsákmány elérhetetlen helyen van, a polip hosszú karjaival kihalássza, utána pedig testvériesen megosztoznak rajta. Az intelligencia csúcsa, ahogy 

Most bizonyítandó, hogy a fenti eset nem ritka kivétel, újabb felvételek kerültek elő a kooperáló polipokról. A videókon láthatjuk, ahogy a különböző fajok sajátos szerepeket is felvesznek a közös vadászati expedíciók sikerének maximalizálása érdekében.

A német Max Planck Etológiai Intézet kutatója, Eduardo Sampaio az új poliptanulmány társszerzője úgy nyilatkozott, van felismerhető jele annak, hogy ez direkt együttműködés a halakkal. Ez a bizonyíték arra, hogy a néhány éve látott közös munka nem a véletlen műve volt polipok és halak között.

Sampaio a kollégáival több szinkronizált kamerát használt, és 120 órányi felvételt gyűjtöttek a Vörös-tengeren. Sikerült megörökíteniük 13 olyan csoportos vadászatot, amelyben egy nagy kék polip (Octopus cyanea) különböző halfajokkal együtt dolgozott a kisebb halak és puhatestűek felkutatásán és begyűjtésén. A felvételek mind összetett csoportdinamikát mutattak, a különböző fajok különböző szerepet töltöttek be a történetben.

A kecskehalak (Parupeneus spp.) például képesek voltak más halfajokat mozgásra ösztönözni, a polipok pedig megállásra kényszeríthették őket egy adott helyen. Mintha a kecskehal több lehetőséget is kínált volna a polipnak a vadászatra, és ez eldönthette, melyiket választja.

Úgy tűnt, hogy a polipok is alkalmazkodnak és reagálnak a különböző helyzetekre. Egyes csoportokban bizonyos halfajok, főleg a vörös sávos tőkehalak, hozzácsapódtak a vadászó társasághoz, de nem segítettek a zsákmány felkutatásában vagy a levadászásában. Egyszerű élősködőkként viselkedtek, ez persze nem tetszett a polipoknak, úgyhogy megpróbálták móresre tanítani őket. Csápjaikkal ütötték-verték ezeket az erkölcstelen haszonlesőket, ami lehetett büntetés vagy elüldözés is.

Sampaio azt mondja, azt is érdemes lenne tanulmányozni, hogy a polipok képesek-e felismerni azokat a halakat, amelyek korábban ilyen galád módon viselkedtek.