Egy szibériai lelet és egy franciaországi barlangrajz alapján kutatók úgy vélik, hogy a tízezer éve kihalt gyapjas orrszarvúk púppal rendelkezhettek. A mai fehér orrszarvúval ellentétben ezt az őskori példányok zsírraktárként, a testhő megtartására használhatták. A kutatók megjegyezték, hogy a barlangrajzok ábrázolásai pontosabbnak bizonyultak, mint a korábban talált leletek.
A kutatók egy olyan gyapjas orrszarvú mumifikálódott maradványait vizsgálták meg, amelynek nyakán egy nagy púp található. A jégkorszak más ismert példányain ilyen dudor nem volt fellelhető, mint amilyet a gyapjas orrszarvúkat ábrázoló barlangrajzok rögzítenek − írta az IFL Science.
35 ezer évvel ezelőtt a franciaországi Chauvet-barlang falait meglepően pontos állatábrázolásokkal díszítették készítőik, azonban a kutatók fenntartásokkal kezelték a gyapjas orrszarvúkról készült ezen ábrázolásokat. Ugyanis az eddig talált maradványok nem rendelkeztek púppal, amivel az őskorban rendszeresen megfestették őket.
A rejtély egy Szibériában talált, mumifikálódott gyapjas orrszarvú oldotta meg, amit Jakutföldön fedeztek fel. Az őskori állat körülbelül négy évesen pusztulhatott el, nyakán és farrészén egy jól látható púp van.
A mintegy 10 ezer évvel ezelőtt kihalt gyapjas orrszarvú nagyon távoli rokona a fehér orrszarvúnak, amely púppal rendelkezik. Utóbbinak izmokból és szalagokból áll, előbbié viszont zsírral teli volt.
A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a púp jelenléte e két fajnál homopláziára utalhat, ami azt jelenti, hogy ugyan a púpjaik hasonlóak, de eredetük nem közös. Kiemelték, hogy a barlangrajzokon szereplő ábrázolások emiatt mennyire pontosak.
Szövettani elemzés során megállapították, hogy a gyapjas orrszarvú púpja zsírsejteket tartalmazott, amelyek az energiát lipidek formájában tárolták, és ha túl sok volt belőlük, akkor hízást okoztak. Az azonban nem derült ki a kutatók számára, hogy csak a fiatal gyapjas orrszarvúknak volt-e púpjuk, vagy egész életükben viselték.
Két lehetséges magyarázat azért felmerült: az egyik szerint a fiatal példányokat melegen tarthatta addig, amíg elég nagyok nem lettek ahhoz, hogy elegendő testhőt tudjanak megtartani. A másik szerint egészen felnőttkorukig lehetett púpjuk, és ez a zsírraktár „egész életük során fontos szerepet játszott a hőszabályozásban és a tápanyag-raktározásban”.
A Chauvet-barlangban talált őskori ábrázolások alapján azt feltételezik, hogy utóbbi magyarázat lehet helytállóbb, vagyis egész életükben volt púpjuk a gyapjas orrszarvúknak, de az továbbra is kérdéses, hogy a mérete változott-e idővel. Azt azonban leszögezték, hogy a púp jellegzetes tulajdonsága volt e kihalt állatoknak.