A fenyőgyanta-rágógumi már több mint száz éves, bár – szerencsére? – ma nem ezt rágjuk, hanem az elasztikus-szintetikus rágógumimasszát, ami műkomponensei miatt emészthetetlen, lebonthatatlan. Olyan, mint a beton, vagy inkább az autógumi és a ragasztó. Nehéz tőle megszabadulni, és nem csak akkor, ha hozzánk ragad.
Évente több ezer tonna műanyagalapú szennyeződés kerül a közvetlen környezetünkbe, a mikroműanyagok pedig szerveinkben is megtapadnak. A legrémisztőbb, hogy az agyunkban szintén felhalmozódnak, és akkor még a teljesen vétlen és védtelen állatvilágról nem is beszéltünk. A tengerben zacskókba gabalyodó teknősök, polipok, halak képei álmunkban is kísérthetnek minket, de ne csak a szatyrokra, a palackokra vagy a salátacsomagolásra gondoljunk. Van egy ezekhez hasonlóan evidens műanyag-szennyeződés, amiért sajnos rajonganak gyermekeink, és amit egyenesen a szervezetükbe viszik be: ez a rágógumi. Csak ezt használat után nem gyűjtik külön, pedig nem bomlik le, és a neveletlenebb társaságok gond nélkül hajigálják/köpködik el az utcán.
A legtöbb rágó különféle olajalapú szintetikus gumiból készül, mint az autógumik. Borzalmas, ugye? Miközben sok rágógumimárka a fogorvosokra hivatkozva árulja „fogfehérítő”, „leheletfrissítő”, a mindennapokhoz nélkülözhetetlen(?) termékeit. Az egyik nagy gyártó, a Wrigley Oral Health hangoztatja, azért használnak szintetikus gumialapanyagokat, hogy konzisztens és biztonságos, hosszú ideig ízes és kevésbé ragadós matériát kapjanak. A kémiai elemzés azonban azt mutatja, a sztirol-butadién gumi (ez az autók gumijához használt tartós művegyszer), a palackok polietilénje és a polivinil-acetát csak édesítővel és mesterséges ízekkel, színekkel felturbózva lehet fogyasztható.
Hát nem is csoda, a kis 1,4 grammos leheletfrissítő igazából autógumi, palack és faragasztó – ezt rágcsáljuk!
2025-ben a becslések szerint 48,68 milliárd dollárt ér a rágógumi biznisz, a legnagyobb gyártó pedig a Wrigley, ami körülbelül 1,74 billió darabot állít elő évente. Ők sem ma kezdték az ipart, a cég alapjait letevő első Wrigley még a 19. században kezdte szappankereskedéssel, de a szappanhoz sütőport adott ajándékba. Utóbbi egyre népszerűbb lett, úgyhogy átálltak annak gyártására, ami mellé meg rágót adtak ajándékba. Így kezdődött a kis rágcsa nagy karrierje, a Wrigley pedig az egyik legprosperálóbb cég volt már az előző század elején is. Titkuk a marketing volt, a termékek mellé járó ajándékokról sosem feledkeztek meg.
Globálisan (és megint csak évente) 2,436 millió tonna gumit gyártanak, ennek kb. az egyharmada a szintetikus gumialap. Ezt rágjuk ideig-óráig, amíg van íze, aztán pedig kiköpjük, és ez a következő nagy probléma, Mert hova is?
Falra, földre vagy ülés alá, járműre ragasztjuk – sajnos mindenhova odatapad, és ez azért is gond, mert nem bomlik le, miért is bomlana?
A rágó évtizedek alatt megkeményedik, szétreped és mikroműanyagokra esik szét, az eltávolítása viszont igen költséges – kapargatni, olvasztani kell. Az Egyesült Királyságban ez a tisztogatás több mint 3 milliárd forintba kerül évente, épp ezért ők megpróbálták megoldani a problémát: rágógyűjtőket állítottak fel, hogy majd újrahasznosítsák a begyűjtött gumikat. A britek találták ki a rágógumit tiltó táblát is (Please do not put chewing gum in the urinals), miközben kezdenek terjedni a növényi alapú alternatívák is.
A Keep Britain Tidy környezetvédelmi szervezet négy éve indította el a rágógumi-munkacsoportot (Chewing Gum Task Force), amelyben három nagy rágógyártó is részt vesz. Az egyesület arra törekszik, hogy akár 10 millió angol font ráfordításával tisztítsák meg a közterületeket, és kampányoljanak a rágó eldobálása ellen. Jó kezdet, de a gond komplex: a többi műanyag termékhez hasonlóan csökkenteni kellene a fogyasztás mennyiségét, meg kellene oldani szennyeződései eltávolítását és az újrahasznosítást is. De ugyanilyen fontos lenne a gyártók felelősségének megállapítása, a rágó jogszabályi keretek között történő kezelése, illetve az egészségesebb alternatívák felkutatása, zöldebb rágóinnovációk.
Az edukáció azért is lenne fontos, mert ha az emberek tudják, mit vesznek a szájukba, és hogy ez mennyire környezetszennyező, nagy valószínűséggel csökken majd a fogyasztási kedv, és jobban oda is figyelnek a rágó hulladékként történő kezelésére – nem dobálják el úton-útfélen. A gyártókat pedig sújthatnák adókkal, akár a takarítási költségek egy részét is rájuk lehetne terhelni. A rágógumi-szennyezés ugyanis a műanyagszennyezés egy formája, úgyhogy így is kellene kezelni.