A Leicesteri Egyetem kutatóit megvizsgálták, van-e reális közgazdasági alapja egy angol mondásnak. Az „a penny for your thoughts” idiómát olyankor használják, ha valaki szeretné megtudni, hogy a másik mire gondol, és ezért akár fizetne is egy pennyt. A kutatókat az érdekelte, hogy megérnek-e egy pennyt a gondolatok.

Maga a tanulmány persze csak egy gondolatkísérlet; legfeljebb annyira kell komolyan venni, mint egy közgazdász-hallgatói fejtegetést arról, hogy a P-Mobilnál még mindig két forint-e az a dal.

A kutatás azt az eredményt hozta, hogy egy pennyért 3 óra 7 perc és 30 másodpercnyi gondolkodást lehetne vásárolni. (Magának is ennyi jött ki?)

De miért pont ennyit?

A kutatást végző diákok az egyszerűség kedvéért az agy energiaigényének felbecsülésével kezdték a munkát; ez nagyjából a szervezet teljes energiafelhasználásának 20 százaléka. Egy átlagos felnőtt energiafogyasztása 100 watt körüli, így az agy fogyasztása 20 watt lesz.

A számszerűsítésnél az árakat brit fontban, az energiafogyasztást kilowattórában számolták el. Több energiacég ajánlatát figyelembe véve a kutatók kiszámolták, hogy egy kilowattóra fogyasztói átlagára nagyjából 16 penny. Vagyis egy pennyért 1/16-od kilowattóra energiát lehet venni. Ha az agy maximális hatásfokon dolgozik (azaz tényleg elemészti az energiánk 20 százalékát), az elvégzendő művelet így néz ki:

(A képletben az 1÷50 az agy fogyasztását, a 20 wattot jelöli.)

A kutatók abból indultak ki, hogy ha valaki olyan gyorsan tud gondolkodni, mint beszélni, egy pennyért cserébe a válaszadónak 3 óráig, 7 percig és 30 másodpercig kéne felelnie, ha tisztességes választ akarna adni.

A tudományos kutatás élvonala

A tanulmány kifogásolható pontjait maguk a szerzők is látják. Osarenkho Uwuigbe, az egyik társszerző megjegyezte, hogy a szervezet működtetéshez szükséges energiát nem célszerű a gondolkodásra fordított energiához hasonlítani. Az agynak több vegetatív funkciója is van, amik gondolkodás közben is működnek, így maga a gondolkodás nem viszi el az agy energiaigényének egészét. Bajban is lennénk, ha például a légzésért felelős agyterületünk leállna a gondolkodástól.

Osarenkho azt is elmagyarázta, miért nem tudnánk olyan gyorsan beszélni, mint gondolkodni. Ezt több biológiai korlát is befolyásolja; például azoknak az idegek vezetőképessége, amik az ingerületet az agytól a szájmozgató izmokig továbbítják, vagy az izommozgatáskor fellépő kalciumion-kibocsátás sebessége.

Mielőtt valaki megkérdezné, hogy a tanulmány árából hány devizahiteles bevándorló lélegeztetőgépére futotta volna, olvassa el, milyen kommentárt fűzött a témához dr. Cheryl Hurkett, a tanszék munkatársa:

Ahhoz, hogy profi kutatókká, vagy bármilyen területen profikká váljunk, az a legfontosabb, hogy megteremtsük a kapcsolódási pontokat a tanulók által megismerhető, hatalmas mennyiségű anyagban, és hogy a korábban megszerzett ismereteket és tapasztalatokat egy új vagy újszerű összefüggésben is felhasználhassák. Az Interdisciplinary Research Journal is ezt a módszert modellezi, és lehetőséget nyújt a tanulóknak, hogy megismerjék, milyen az élvonalbeli tudományos kutatás.