Gerhard Jahns, egy észak-németországi Wendeburgban élő agrárkutató korábban a braunschweigi mezőgazdasági kutatóintézetben dolgozott, és éveken át foglalkozott az állati hangok számítógépes azonosításával. Az eljárás az emberi hangfelismerés metódusán alapszik, mivel a gerincesek hangképzése – a békáktól a teheneken át az emberig – pszichológiailag nagyon hasonló.
Jahns a tehenek beszédére külön kis szótárt alkotott. Elmondása szerint a tehenek azért szófukarok, mert zsákmányállatként az evolúciós fejlődésnek megfelelően nem használnak fájdalmat jelző hangokat, ugyanis azzal sérülésük esetén csak további ragadozókat csábítanának magukhoz. Emellett kommunikációjukban a szomjúság és az éhség között sem tesznek különbséget.
A kutató rögzítette a különböző hangokat és lehetséges jelentésüket, kiegészítve az anyagot viselkedéskutatók és gazdák tapasztalataival. A 39 tehéntől származó összesen 688 felvételt elemezve tíz hangot különböztetett meg, és húsz ismertetőjegy alapján matematikai modellben rendszerezte őket.
A rendszer segítségével az éhes és szomjas állatokat teljes bizonyossággal, a köhögő állatokat 93 százalékos bizonyossággal, azokat pedig, amelyeknél fejésre lenne szükség, 74 százalékos bizonyossággal lehet felismerni.
A fogamzásra kész tehenek 88 százalékos biztonsággal azonosíthatók. Különösen a tenyésztőknek fontos tudniuk, hogy mikor lesz sikeres a megtermékenyítés. A gazdák a rendszer segítségével látható és hallható jelet kapnak a számítógépükre, és azonnal cselekedhetnek. Jahns szerint a rendszer előnyei közé tartozik, hogy éjjel-nappal működhet az istállóban anélkül, hogy akadályozná az állatok természetes viselkedését.
Úgy véli azonban, hogy az általa kifejlesztett modell egyelőre nem alkalmas a gyakorlati alkalmazásra, mivel még csökkenteni kell a hibaszázalékot. Ezen kívül dolgoznak azon is, hogy a rendszer a sok mellékzörej mellett is jól működjön, és még egyértelműbben jelezze, hogy melyik hang melyik állattól származik.
Jahns a teheneken kívül egyéb állatok hangjait is tanulmányozta. A köhögő sertések esetében például már fel tudják ismerni, hogy tüdőbetegségről van-e szó, és hogy milyen kórokozó okozta azt.
A kis kaptárbogárral (Aethina tumida) is végez vizsgálatokat a kutató. Ez a tengerentúlról Európába érkezett parazita a méhkaptárakban képes elpusztítani az egész méhcsaládot. Jahns reményei szerint a zúgó méhkasban is képesek lesznek azonosítani a betolakodó táplálkozásának hangját, és így még időben meg tudják majd tenni a szükséges intézkedéseket.
Amerikai és kanadai tudósok a Washington State University és a University of Calgary közös kísérletében a csigák idegrendszerét, és különféle stimulánsok arra gyakorolt hatását vizsgálták. A csigákat egyszerű dolgokra tanították meg, például hogy húzzák be a csápjaikat, és a légzőszervük helyett a bőrükön keresztül vegyenek fel oxigént. Ezután különféle, vízben oldódó szerekkel tesztelték, hogy a csigák milyen vegyület hatására őrzik meg tovább, vagy éppen felejtik el hamarabb, mit tanultak.
A kísérletek szerint a csigamemóriára a legjobb hatással a metamfetamin volt, amit az orvostudomány alvás- és figyelemzavar kezelésére használ, de jobban ismert speed néven kábítószerként.
A bespeedezett csigákat a kutatók azzal sem tudták átverni, amikor egyszerre több dolgot tanítottak meg nekik. A tudósok szerint mindez természetesen nem öncélú kísérletezgetés, a csigák reakcióiból sokat tanulhatunk az emberi idegrendszer és agy működéséről is.
Tudósok megvizsgálták a floridai Volusia megye partjainál 1956 és 2008 között bekövetkezett cápatámadások statisztikáit, mert ezt a térséget tartják a világ cápatámadási fővárosának. Erre a partszakaszra jutott az 1999 és 2008 közötti cápatámadások 21 százaléka, azonban ezek döntő többsége nem volt komoly, csupán elvétve szenvedtek a fürdőzők és a szörfözők súlyosabb sérüléseket, halálos eset pedig egy sem volt.
A kutatás során 220 olyan esetet dolgoztak fel, ahol részletes adatok álltak a tudósok rendelkezésére az áldozatokról. A kutatók emellett éveket töltöttek a fürdőzők, szörfözők és búvárok megfigyelésével a Daytona Beach és New Smyrna Beach közötti partszakaszon.
George Burgess, a Floridai Egyetem nemzetközi cápatámadási regiszterének az igazgatója úgy véli, tévesen nevezzük ezeket az eseteket támadásnak, mert alig komolyabbak, mint egy kutyaharapás. Ez nem ugyanaz a kategória, mint a Kalifornia partjainál a 3-6 méteres fehér cápák támadásai. Florida vizeiben kisebb cápák tenyésznek, amelyek szerényebb testméretüknél fogva kisebb zsákmányra vadásznak.
A cápák egyébként nem akarnak embert enni. Burgess szerint csupán annyiról van szó, hogy a ragadozók a fürdőzőket fókákkal vagy egyéb hagyományos cápaeledellel tévesztik össze.
Miért a hét három utolsó napjára esik a legtöbb cápatámadás?
Burgess magyarázata igen egyszerű: hétvégeken többen választják a tengerparti pihenést, és minél több az ember a vízben, annál nagyobb az esély, hogy cápákkal találkoznak, ráadásul az emberek által keltett zaj is provokálja a ragadozókat.
Az áldozatok 90 százaléka az erősebb nem képviselőiből, 77 százalékuk pedig a 11 és 30 év közötti korosztályból került ki. Abból a 171 esetből, ahol ismert volt a megtámadott bőrszíne, 98 százalékban fehérek estek áldozatul a cápatámadásnak.
A 220 esetből 158-ban a lábán harapták meg a cápák az áldozatot, 34 esetben pedig a karján.
Az áldozatok 61 százaléka a szörfözők közül került ki, akiket leggyakrabban kora reggel vagy késő délután ért támadás. A legtöbb incidenst újholdkor regisztrálták. A tudósok szerint a Hold fázisai befolyásolják a cápák táplálékául szolgáló halak életciklusát és mozgását.
A legtöbb megtámadott személy fekete-fehér fürdőruhát viselt, a második helyen a fekete-sárga színkombináció állt: ez arra utal, hogy a cápák képesek megkülönböztetni a kontrasztokat.
A multifokális szemüveg kényelmes, hiszen a távol- és a közellátásban is segít, de a tanulmányok szerint nagy kockázatnak teszik ki magukat viselőik. Az ilyen típusú szemüvegekkel ugyanis romlik a távoli mélységérzékelés, amely az időseknél egyensúlyvesztéshez vezethet.
Az elmélet alátámasztására a sydneyi kutatók csak távollátásra szolgáló szemüveget adtak idősebb embereknek, hogy viseljék, amikor kilépnek az ajtón vagy számukra ismeretlen környékre mennek. A tesztből kiderült, hogy valóban segít a plusz szemüveg – de nem mindenkinek.
"A módszer a hetvenen felüli, otthonukat legalább heti rendszerességgel elhagyó időseknél működött a legjobban. Ebben a csoportban egy év alatt 40 százalékkal csökkent az esések száma" – fejtette ki Stephen Lord professzor, a sydneyi Prince of Wales Orvosi Kutatóintézet munkatársa. Mint hozzáfűzte, a törékeny, bizonytalan állapotú, otthonukból csupán alkalmanként kilépő idős embereknél csak kisebb hasznát látták az új szemüvegnek, sőt előfordult, hogy éppen az lett az esés egyik oka.
A British Medical Journal szerdai számában publikált tanulmány 606 idős, átlagosan 80 éves ember részvételével készült, akik multifokális szemüveget hordtak, és akiknél nagy kockázata volt a véletlen elbotlásnak. A csoport felét megkérték, hogy ha elmennek otthonról, illetve ismeretlen helyen járnak, csak azt a távollátást javító szemüveget viseljék, amelyet biztosítottak számukra. Azt is elmagyarázták nekik, hogyan csökkenthetik az elesés kockázatát. A kontrollcsoport tagjai szokásaikat követve továbbra is multifokális lencsét használtak, és tanácsokat sem kaptak az esés elkerülésére.
A következő 13 hónapban 350 résztvevő 950 alkalommal botlott el. Az összes esésre kivetítve a házon kívül csak távollátó szemüveget viselőknél 8 százalékkal volt kisebb az esések száma, mint a kontrollcsoport tagjainál. Az otthonukat rendszeresen elhagyók viszont 40 százalékkal kevesebbszer estek el.
A többnyire otthon tartózkodók esetében ellenben jelentősen megugrott a kinti esések száma. Ebből a kutatók azt a következtetést szűrték le, hogy a gyengébb egészségi állapotú időseknél nincs haszna a beavatkozásnak, ám az aktívabb életmódot folytató időseken kimutathatóan segíthet.
A férfiak nőkért folytatott versenye, illetve az a kényszer, hogy vonzóak legyenek a nők szemében, merész, veszélyekkel tarkított stratégiák alkalmazására késztet - számoltak be kutatásukat összegezve a Michigani Egyetem Daniel Kruger vezette kutatói. A vetélkedés élettanilag és a magatartást illetően is kockázatokat rejt, ami nagyobb arányú halálozáshoz vezet.
"Minél kiélezettebb a pártalálási verseny, annál nagyobb a halandóság a férfiak körében" - mutatott rá Kruger. Közlése szerint alapvetően két tényező felelős a reprodukciós verseny miatti nagyobb kockázatokért.
Az első az egy időben több nővel folytatott kapcsolat. Ez az emberen kívül más fajoknál is megfigyelhető. Az embereknél a különböző kultúrák eltérően kezelik a poligámia kérdését, a michigani szakemberek szerint minél kiterjedtebb ez a gyakorlat, annál magasabb a férfihalandóság aránya. Az ilyen társadalmakban a domináns férfiak szinte bármelyik nőt megkaphatják, a versenyben lemaradó férfitársaknak viszont nem jut semmi.
A második tényező a gazdasági egyenlőtlenség. A párválasztásban a férfiakat anyagi lehetőségeik szerint mérik fel a nők, abból a szempontból, hogy a születendő utód számára kedvezőek legyenek a körülmények. Minél nagyobb a férfiak vagyoni lehetőségei közötti szakadék, annál valószínűbb, hogy fiatalabban halnak meg. A gazdagok azért, mert domináns helyzetben vannak, és az életmódjuk zaklatott, a szegények pedig azért, mert nincs sok esélyük.
Az amerikai Boston University kutatói összefüggést fedeztek fel az agytérfogat (és ezen keresztül a demencia, vagyis az időskori szellemi leépülés) és a testtömegindex között. Vizsgálatukban 700 tesztalany adatainak elemzése vezetett a felismeréshez.
Főleg az úgynevezett zsigeri zsírszövetek, vagyis a belső szervekhez közeli zsírpárnák megléte mutatott csalhatatlanul a kisebb agytérfogatra. A túlsúly egyébként más hatásmechanizmusokon keresztül (magasabb vérnyomás, koleszterinszint, cukorbetegségre való hajlam) egyébként is a demencia kockázati faktorának számít.
"Sosem késő átállni az egészséges életmódra, és leszámolni a túlsúllyal, hiszen ami a testünknek jó, az jó az agyunknak is"- vonta le a tanulságot a BBC kérdésére a neves Alzheimer-kór-kutató, Rebecca Wood.
A legtöbb pár hosszú és alapos megfontolás után és csak a határozott szándék megléte esetén dönt a házasság mellett, amelyről a nyugati kultúrában úgy tartják, hogy a boldogság egyik alapvető feltétele az életben. A válási statisztikák mégis egyre rosszabbak, ami azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban és Európában alkalmazott módszerek rendre csődöt mondanak. A tudósok közül sokan a gazdasági tényezőket, a nemi szerepek megváltozását okolják a sok válásért, ezek azonban nem magyarázzák meg teljes egészében a jelenséget.
José-Manuel Rey, a Madridi Egyetem Közgazdaságtani Elemző tanszékének munkatársa a termodinamika második törvényét alkalmazta modellje alapjaként, amelynek a "szentimentális dinamika" nevet adta. Az újrafogalmazott törvény szerint, amely alapján egyenleteit kidolgozta, egy kapcsolat megszűnik működni, ha nem történik energiabefektetés, azaz a felek nem tesznek meghatározott mennyiségű erőfeszítést a fenntartásáért. A modell segítségével kapott eredmények megegyeznek a válásokat vizsgáló szociológiai tanulmányok eredményeivel.
A matematikai levezetés szerint ha egy pár mindkét tagja hasonló érzelmi világgal rendelkezik, akkor alapvetően optimális helyzet áll elő, ilyenkor kell a legkevesebb energiát befektetni az állapot fenntartásába, ami hosszú és boldog kapcsolathoz vezet. Ez az egyensúly akkor bomolhat meg, ha olyan tendencia lép fel, amely a befektetett erőfeszítések mértékét csökkenti, mivel annak fenntartása kényelmetlen. Paradox módon a modell szerint egy olyan kapcsolat, amitől mindenki azt várja, hogy sokáig fog tartani, nagy valószínűséggel felbomlik. Ezt a jelenséget Rey "bukási paradoxonnak" nevezi.
Az egyenletek szerint a sikeres és hosszú távú kapcsolatok azok, amelyek a legnagyobb toleranciával képesek kezelni azt a mennyiségbeli különbséget, amely az optimális és a valóban befektetett erőfeszítések között fennáll. Ha pedig nincsen befektetett erőfeszítés, a kapcsolat rövid úton felbomlik, még akkor is, ha korábban egyensúlyi állapotban volt.
A matematikai modell segíthet megmagyarázni a való életben végbemenő szakításokat, és azt, hogy a kapcsolatok hogyan kezdenek el a lejtőn lefelé haladni. Mindez segíthet abban, hogy a fellépő problémákat ügyesebben kezelhessük, ami azért fontos, mert a felbomlott házasságok és kapcsolatok igen nagy szociológiai, gazdasági és egyéb problémák okozói a nyugati társadalmakban.
A tanulmány emellett felhívja arra a figyelmet arra is, hogy ha egy kapcsolat jó irányba halad, akkor is érdemes dolgozni rajta, mert a befektetett energia hiányában könnyen megromolhat, ezután pedig az egyensúly helyreállításához szükséges erőfeszítés nagy mértékben megnövekszik, gyakran olyan mértékben, hogy végül már egyáltalán nem éri meg a kapcsolatot fenntartani.
A Viagra, a Cialis, a Levitra, és a hasonló, foszfodiészteráz-gátló vegyületeken alapuló potencianövelők használata összefügg a halláskárosodás kialakulásával – jelentették be kutatásaik eredményeit a University of Alabama egyetem kutatói. Több mint 11 ezer, potencianövelő szert használó, 40 év feletti férfi adatait elemezve arra jutottak, hogy kétszeres a hosszú távú halláskárosodás kialakulásának esélye közöttük, az ilyen gyógyszerekkel nem élőkhöz képest.
Hogy pontosan hogyan, milyen hatásmechanizmusokon kertesztül járul hozzá a Viagra (itt mutatkozott a legerősebben a hatás, a másik két népszerű szernél csak jóval gyengébben) a hallás megromlásához, azt még nem sikerült kideríteni. A kutatás eredményeit kritizálók azt is kiemelik, hogy a felmérésben nem vették figyelembe, hogy milyen volt az alanyok egészségi állapota, mennyire voltak hajlamosak a hallás megromlására a tabletták nélkül.
1996 és 2007 között egyébként 29 olyan esetet jegyeztek fel az amerikai Food and Drug Administration statisztikáiban, hogy Viagra-fogyasztók halláskárosodásról számoltak be – igaz, ezek mind a pirula bevétele után néhány órával következtek be, nem hosszú távon, amit a mostani felmérés vizsgált.
A Viagra hatóanyagát, a szildenafil-citrátot eredetileg magas vérnyomás és szívproblémák kezelésére fejlesztették ki, és a tesztek során derült ki, hogy mellékhatásként a szer blokkolja a PDE-5 nevű enzim működését, ami a cGMP nevű másik enzimet bontja le, ami pedig a merevedés kialakulásáért felel a férfi szervezetében.
A New York-i Stony Brook University egyetem kutatói a Gallup telefonos felmérése alapján az emberek általános közérzete, boldogsága, illetve az életkoruk közötti összefüggéseket próbálták felmérni. Korábban is voltak már hasonló próbálkozások (a Pew Research Center 2009-es tanulmánya például azt hozta ki, hogy az öreg republikánus férfiak a legboldogabbak Amerikában), ez a mostani annyiban különleges, hogy minden eddiginél több, összesen 340 ezer ember adatain alapul.
Az óriási minta azért volt jó, mert így az eredményekből a boldogságot befolyásoló egyéb tényezőket (anyagi és családi körülmények, hogy van-e az illetőnek munkája, gyereke, és hasonlók) statisztikai módszerekkel ki lehetett szűrni.
Az általános boldogságot az eredményeket elemző pszichológusok több tényezőre bontották, mint a stressz, aggodalom, harag vagy szomorúság – és azt tapasztalták, hogy ezeknek az életkorral együtt járó változása más-más mintát mutat. A stressz és a düh például folyamatosan csökken a fiatal felnőttkortól az öregkorig, az aggodalom viszont nagyjából az 50 éves kor eléréséig stagnál, aztán esik vissza. A szomorúság a negyvenes évek elejéig enyhén nő, és az ötvenesekben esik vissza. A férfiak és a nők adatai hasonló grafikonokat adnak, de a nőknél a stressz, az aggodalom és a szomorúság is magasabb átlagértékeket mutat.
Összességében a kutatók egy U alakú grafikont rajzoltak fel a boldogság ábrázolására az életkor függvényében, vagyis 50 éves kor felett leszünk újra olyan gondtalanok és boldogok, mint gyerekkorunkban voltunk.
Ez egy kommunikációs mód, amelyet orvosként vagy kereskedőként érdemes észben tartani - közölte Jonathan Levav kutatásvezető, a New York-i Columbia Egyetem professzora. Mint hozzátette, az érintés az emberi viselkedés hirtelen, ám észrevétlen befolyásolásának hatékony módja.
Az egyik tesztben 67 önkéntes férfit és nőt kértek meg arra, hogy válasszanak anyagilag megtérülő vagy kockázatos szerencsejáték között, miközben egy női vagy férfi munkatárs megérintette őket vállukon, karjukon vagy hátukon. Megállapították, hogy mindkét nem képviselői nagyobb valószínűséggel választottak szerencsejátékot a megtérülés garanciája nélkül is, ha nagyobb biztonságban érezték magukat az érintés miatt. Különösen hatásos volt a női érintés.
Egy másik kísérletben 105 embert kértek meg, hogy osszák szét pénzüket két befektetési forma között. Kötvénybe fektethettek, amely évi négy százalék hozamot garantált, vagy egy kockázatos ügyletbe, amelyben nem volt biztosítéka a megtérülésnek. Ebben a tesztben is azok vállaltak nagyobb eséllyel kockázatot, választották a szerencsejátékot, akiket a döntés előtt nő érintett meg a vállán.
A kutatók a korai anyai kötődés biztonságot nyújtó emlékére vezetik vissza az eredményt. Egy nőtől érkező, támogatást feltételező egyszerű vállveregetés is előhívhatja azokat az érzéseket, amelyek hasonlítanak a biztonságérzethez, amelyet az anya nyugtató érintése nyújtott a gyerekkorban - írták tanulmányukban.
Eddig úgy tartotta a közhiedelem, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nőket is fiatalítja, ha partnerük fiatalabb náluk. Csaknem kétmillió dán pár megfigyeléséből viszont nem ezt a következtetést lehetett levonni - közölte a rostocki Max Planck Demográfiai Kutatóintézet.
A nejüknél hét-kilenc évvel idősebb férfiak halálozási esélye tizenegy százalékkal alacsonyabb, mint az egyidős feleségükkel élő társaiké. Azok a férfiak viszont, akiknek idősebb a feleségük, hamarabb halnak meg. Ha egy nő választ hét-kilenc évvel idősebb társat, halálozási esélye húsz százalékkal lesz magasabb azokénál, akik velük egyidős partnerrel élnek.
Eddig abból indultak ki a kutatók, hogy aki fiatalabb partnert választ, egészségesebb, és ezért él tovább - magyarázta Sven Drefahl demográfus. A fiatalabb partner ráadásul kedvező pszichológiai hatást is gyakorol az idősebbre. Egy lehetséges magyarázat arra, hogy miért rövidíti meg a nagyobb korkülönbség a nők életét, az, hogy a fiatalabb férfi választása nem felel meg a társadalmi normáknak, ami szankciókkal jár rájuk nézve.
Hatvanegy, 7 és 12 év közötti lányt hoztak stresszhelyzetbe egy teszt során, majd szervezetük hormonális válaszát vizsgálták, miután telefonhívást vagy ölelést kaptak az anyjuktól. Nyilvánosság előtt tartott előadás és egy rövid szóbeli vizsga után mérték a lányok kortizolszintjét, ami a stresszel függ össze - majd a nyugtatás után az oxitocin boldogsághormon szintjét.
A lányok harmadát közvetlenül a teszt után megölelte anyja, másik harmada telefonhívást kapott tőle, ám nem láthatta és érinthette, a fennmaradó harmad nem kapott ilyen támogatást, hanem egy semleges filmet nézett 75 percen át. Mint várható volt, a teszt során a kortizolszint emelkedett a gyerekeknél, ám azoknál, akik közvetlen fizikai kontaktust tapasztaltak anyjuktól, harminc perccel az esemény után visszatért a normális értékre. A csak szóbeli megnyugtatásban részesülőknél némileg tovább tartott - körülbelül egy óráig - a normális kortozolszint helyreállása. Azoknál a lányoknál, akiknek anyjukkal való kapcsolat nélkül kellett megbirkózniuk a stresszhelyzettel, egy óra elteltével még több mint harmaddal magasabb volt a normális értéknél a kortizolszintje.
Az oxitocin szintje is azoknál emelkedett a leggyorsabban, akiket megölelt az anyjuk, őket követte a telefonos nyugtatásban részesültek csoportja. Alacsonyan maradt azonban az oxitocin koncentrációja azoknál, akik nem kaptak támogatást.
Mint Leslie Seltzer kutatásvezető, a madisoni Wisconsini Egyetem munkatársa elmondta, kísérletük az első, amely igazolta, hogy a kötődést elősegítő oxitocin hormon nemcsak fizikai érintés hatására szabadul fel, hanem beszéd, illetve hangok is kiválthatják termelődését.
A Mika Kivimäki és Marianna Virtanen finn kutatók vezetése alatt végzett Whitehall II nevű tanulmányban több mint hatezer vizsgált személy adataiból azt a következtetést vonták le, hogy azoknál, akik napi három-négy túlórát dolgoznak le, nagyobb arányban jelentkeznek a szívkoszorúér betegségei, például a szívinfarktus vagy a szív elmeszesedett koszorúereinek görcsös összehúzódásával járó angina pectoris.
A tudósok eredményeiket egy sor lehetséges okkal magyarázzák. Egyrészt a túlórázás bizonyos típusú emberekre jellemző, olyanokra, akik sokat vetélkednek másokkal és feszültebbek is. Az irodában eltöltött túl sok idő depresszióhoz, félelmekhez, kevesebb alváshoz és alvászavarokhoz vezet. Ezek pedig mind olyan tényezők, amelyek kedveznek a szívbetegségek kialakulásának.
A University of Southampton egyetem tudósai megtalálták azt a molekulát ami az agyban a másnaposság érzésének kialakulásáért felelős. A neuropeptid, vagyis az idegrendszerben jeleket továbbító molekula okozza azokat a tüneteket, amit akkor érzünk, amikor az agyunk megpróbál megbirkózni az alkohol okozta enyhe mérgezéssel.
A kutatók fonalférgeken vizsgálták az agy reakcióit az alkoholmérgezésre. Ezeket az állatokat gyakran használják kísérletekben, mivel az idegrendszerük, bár roppant egyszerű, alapjaiban mégis hasonlít az emberére.
A kutatók azt találták, hogy a féreg agya (és valószínűleg az emberé is) hosszabb alkoholfogyasztás után hozzászokik egy bizonyos alkoholmérgezettségi szinthez. Aztán ha megszűnik az alkohol utánpótlása, és az elkezd kiürülni a szervezetből, klasszikus elvonási tüneteket produkál: ezt érezzük mi másnaposságnak. Amíg tart ez az állapot, az alkohol kis mértékű pótlása enyhíti a tüneteket (vagyis a reggeli gyógysör módszere tudományosan megalapozott). Viszont ez sajnos erősen növeli a kockázatot az alkoholfüggőség kialakulására, amiben a kutatók szerint a felnőtt népesség 13 százaléka szenved.
A brit kutatók most a neuropeptid pontos működési mechanizmusát próbálják feltérképezni, és reményeik szerint új, hatékony módszereket tudnak majd nyújtani az alkoholizmus kezelésére.
A wroclavi egyetem kutatói 200 férfi és női tesztalany bevonásával végeztek vizsgálatot a tetoválások, piercingek, illetve az ezeket viselő emberek genetikai és egészségi állapota közti kapcsolat felderítésére. Arra jutottak, hogy azok a férfiak, akiknek tetoválásuk vagy testékszerük van, nagyobb fokú testszimmetriával rendelkeznek. Ez annyit tesz, hogy a testük jobb és bal oldala jobban hasonlít egymásra - ami pedig arra vall, hogy az ember génállománya egészséges (és kutatások szerint minél inkább szimmetrikus valaki, annál vonzóbbnak látjuk).
Érdekes, hogy ezt az összefüggést csak férfiak esetében találták meg a lengyel tudósok, a nőknél nem mutatott kimutatható eltérést a tetovált, és a nem tetovált tesztalanyoknál az átlagos testszimmetria. Ezzel megdőlt az a teória, ami szerint az emberek nagy része testi tökéletlenségeik elrejtése miatt tetováltatja magát, vagy ezekről akarja elvonni a figyelmet a testékszerekkel.
A kutatók evolúciós hátteret is felvázoltak a jelenség mögé, az mondják, a kockázatvállalással van összefüggésben a dolog. Mindenki tudja, hogy a tetoválás fertőzésveszéllyel járhat, és aki ennek ellenére vállalja, az azt mutatja ki, hogy van annyira erős és egészséges, hogy bevállalja ezt a kockázatot.
Tanulmányukban 12 ezer ápolónő egészségügyi adatait értékelték, akik életkora 1993-ban, a vizsgálat kezdetekor 45 és 64 év között volt. Az akkori kérdőíves felmérésben arra válaszoltak a résztvevők, hogy napi munkájuk mekkora nyomást jelent, és hogy érzésük szerint mennyire tudják kezelni a munkájukkal járó stresszt.
Az ápolónők egészségi állapotát kórházi feljegyzések alapján 15 évig követték nyomon. Az Occupational and Environmental Medicine című szaklapban közzétett tanulmány szerint azoknál a nőknél, akik a munkával járó nyomást kicsit soknak minősítették, 25 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki szívbetegség, mint azoknál, akik kezelhetőnek ítélték a munkájukkal járó stresszt. Az őket ért stresszre "nagyon erős" minősítéssel válaszoló nőknél pedig 35 százalékkal volt magasabb a szívbetegségek megjelenésének aránya.
Az adatokat életkor szerinti bontásban is elemezték a kutatók, melyből kiderült, hogy az 51 évnél fiatalabb nők kockázatának emelkedése szignifikánsan nagyobb volt, mint az ennél idősebbeké. A fiatalabb korcsoportban azoknál, akik közepes stresszről számoltak be, 60 százalékkal nagyobb volt a szívbetegségek későbbi felbukkanásának valószínűsége, a nagy stresszről beszámolóknál pedig kétszeres.
June Davison, a Brit Szívtársaság munkatársa szerint a nagy nyomás alatt dolgozók egészségtelen szokásokat vehetnek fel, ami növeli a szívproblémák kialakulásának veszélyét. Könnyebben nyúlnak cigarettához, ropogtatnivalókhoz vagy alkoholhoz, hogy jobban érezzék magukat - véli Davison.
A Michigani Egyetem kutatása szerint a 3-6. osztályos diákok legtöbbször túlsúlyos társaikon köszörülik nyelvüket, függetlenül a duci diákok nemétől, származásától, népszerűségétől és tanulmányi teljesítményétől.
"A nyolcvanas évekhez képest ma már sok gyerek elhízott. Néhány iskolában talán az osztály fele is túlsúlyos lehet. Épp ezért azt gondoltuk, ma már nem őket csúfolják a leginkább. De nem így van" - közölte Julie C. Lumeng, a kutatás vezetője.
A felmérésben 821 amerikai fiú és lány vett részt, életkoruk 8-11 év között mozgott. A harmadikosok között a gyerekek 17 százaléka volt elhízott, 15 százaléka pedig túlsúlyos. A diákok negyede mondta, hogy csúfolják, az anyák viszont magasabb arányban, 45 százalékban jelezték, hogy csemetéik gúnyolódásnak vannak kitéve.
A kutatók szerint a súlyproblémákkal küzdő gyerekeket 63 százalékkal nagyobb valószínűséggel csúfolják, mint a normális testtömegű diákokat.
A kicsúfolt gyerekek szülei a gúnyolódást tekintik a gyerekeik egészségét leginkább fenyegető jelenségnek - számoltak be a szakemberek a Pediatrics című tudományos folyóiratban közölt tanulmányukban.
A megtámadott diákokra gyakran jellemző a depresszió, a feszültség és a magányosság - mutattak rá a kutatók, megjegyezve, hogy a problémának nincs egyszerű megoldása.
A Valenciai Egyetem tudósai 84 egyetemistán tesztelték tézisüket. Beültettek egy helyiségbe az alanyok számára két vadidegent: egy feltűnően szép nőt és egy férfit. Az alanyokat utána beküldték a szobába azzal a feladattal, hogy fejtsenek meg egy rejtvényt. Miközben dolgoztak, egyszer a férfi távozott, máskor a nő. Amikor a nővel maradtak kettesben öt percre, az alanyok szervezetében a kortizon stresszhormon szintje megemelkedett, amikor viszont a férfival, változatlan maradt.
A kortizon kis mennyiségben javítja a közérzetet és élénkít, ha azonban krónikusan magas a szintje, az szívbetegséghez, cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz és impotenciához vezethet.
A kortizonszint azokban az alanyokban emelkedett meg a legjobban, akik nem tartották magukat azonos súlycsoportúnak a nővel, azaz kishitűek - állapították meg a kutatók.
Juszuf al-Harti elképzelése szerint diplomát is kapnának az álmok jelentéseinek megfejtését jól elsajátítók, sőt, még doktori cím is járna a legkiválóbbaknak. Egy szaúd-arábiai egyetemen akarja beindítani tanfolyamát, de hogy melyiken, még nem tudni.
Az iszlám vallásban régi keletű az álmok értelmezése, már a 7. században született írásos összefoglaló a témáról. Al-Harti - aki rádió- és tévéműsorokban hangoztatja álláspontját -, vitatja a szaúdi iszlámügyi minisztérium nézetét, miszerint az álomfejtés nem tanítható tudomány.
A várandós nők két százaléka szenved vészes terhességi hányástól (hyperemesis gravidarum), amely akár kórházi kezelést is igényelhet. A most közzétett tanulmányban 2,3 millió szülés adatainak elemzése során a kutatók megállapították, hogy háromszor nagyobb az előfordulása azoknál, akik édesanyjánál is jelentkezett ez az állapot.
A kutatók 1967 és 2006 közötti szülések adatait gyűjtötték össze, beleértve a terhességi szövődményekre vonatkozó feljegyzéseket is. Ase Vikanes, a norvég közegészségügyi intézet munkatársa csoportjával ezek alapján úgy találta, hogy míg a vészes terhességi hányás csupán egy százalékos gyakorisággal fordul elő azoknál a várandós nőknél, akik anyjának nem volt ilyen problémája, addig három százalékos gyakorisággal jelentkezik azoknál, akik édesanyja is szenvedett az állapottól.
A kutatók úgy vélik, elképzelhető, hogy genetikai háttere van az esetleg kiszáradáshoz, súlyvesztéshez, netán a májfunkció zavarához vezető állapotnak, ám az is lehet, hogy az életmód által meghatározott környezeti tényezők hasonlósága okozza a családi halmozódást.
A kutatásban 48 egészséges férfi vett részt, a csoport fele oxitocintartalmú orrsprayt kapott, míg másik fele placebót. Ezek után a szakemberek érzelmileg megindító képeket - például egy síró gyermeket ábrázolót - mutattak az alanyoknak. A férfiaknak a kép láttán meg kellett mondaniuk, mennyire éreznek együtt a képeken szereplőkkel. Később más teszteknek is alávetették őket.
Az oxitocinos csoport sokkal magasabb empátiaszintet mutatott a kontrollcsoportnál - összegezte az eredményeket a Bonni Egyetem pszichológiai klinikájának kutatója. René Hurleman szerint az előbbi csoport tagjai elérték a nőknél megszokott értékeket.
Az agy hipotalamusz nevű területéről érkező oxitocin hormonnak többek közt vágyfokozó hatása van, erősíti az anya-gyermek kapcsolatot, de ez váltja ki a szülési fájdalmakat is. Korábbi tanulmányok már bizonyították, hogy a hormon befolyással van az emberi pszichére és a szociális viselkedésre. A mostani felfedezések révén lehetséges, hogy az oxitocint a későbbiekben a skizofrénia kezelésére is alkalmazzák.
Korábbi kutatások már kimutatták a kapcsolatot a merevedési zavarok és a depresszió között, de a Rob MacLachlan professzor vezetésével elvégzett vizsgálat most először igazolta, hogy a férfiak reproduktív egészségügyi rendellenességei számos egyéb tényezővel is magyarázhatók.
A BMC Public Health weboldalon a közelmúltban publikált tanulmány szerint szoros kapcsolat van a fizikai aktivitás hiánya és a merevedési zavar, valamint a tesztoszteronhiány között.
A tanulmány a cukor-, a szív- és az érrendszeri betegségeket is összefüggésbe hozza a merevedési zavarral. Azt is megállapítja, hogy szoros kapcsolat van a magas vérnyomás, az alsó húgyúti tünetek és az androgénhiány között. (Az androgén a férfi nemi hormonok összefoglaló neve, amelyek közül a tesztoszteron a domináns.)
"A merevedési zavar olyan, mint a kanári a szénbányában: olyan betegségeket jelez, amelyek tünetei még nem észlelhetők" - jelentette ki McLachlan professzor, a Prince Henry Institute kutatója és az Andrology Australia igazgatója.
Az elemzés javasolja, hogy az orvosok beszéljék meg reproduktív egészségük állapotát is a krónikus betegségben szenvedő páciensekkel, akiket például cukor-, szív- vagy érrendszeri betegségekkel, illetve magas vérnyomással kezelnek.
A professzor hangsúlyozta, hogy a férfiak számára nagyon fontos fenntartani a jó fizikai állapotot és az aktív életmódot egészen idős korukig.
A tanulmány egy 2003-as, közel 6000 negyven év feletti férfira kiterjedő, telefonos felmérésen alapul. A teszt során több mint 90 kérdést tettek fel az alanyok családi állapotára, foglalkozására, iskolázottságára, általános egészségi állapotára, életmódjára és szexuális életére vonatkozóan.
McLachlan szerint a felmérés hiányossága, hogy megállapításai a résztvevők önértékelésén alapulnak, ezért nehéz megállapítani, hogy pontosan mennyi testmozgás szükséges a reproduktív egészség javításához. Mindemellett úgy vélekedett, hogy az érintetteknek ezen a téren is érdemes követniük a szívegészségügyi előírásokat, és a naponta fél óra intenzív testmozgást végezniük.
Pamela Sparks Stein évek óta foglalkozik a fogászati betegek gondolkodási képességeivel, emlékezőtehetségével. Munkatársaival már 2007-ben közölt egy tanulmányt, melyben azt vizsgálták, hogy a szájüreg betegségei kockázati tényezői lehetnek-e a szellemi teljesítőképesség időskori hanyatlásának.
Éveken át rendszeresen ellenőrizték 144 helyi lakos emlékezetének alakulását, az Alzheimer-kór megjelenésének tüneteit. A megfigyelés elején a résztvevők életkora 75-98 év volt. Amikor a tanulmányt lezárták, a vizsgálati alanyok többsége már nem élt. Az évente végzett tízféle gondolkodási és memóriapróba igazolta, hogy a legrosszabb szellemi teljesítményt a legfogatlanabb idős emberek csoportja nyújtotta.
A depressziótól szenvedő emberek több csokoládét esznek - minél súlyosabb az állapotuk, annál többet. Beatrice Golomb, a Kalifornia Egyetem munkatársa kutatócsoportjával ezer felnőtt csokoládéfogyasztását és hangulatát vetette össze. A résztvevők nem szedtek antidepresszánsokat, nem voltak szívbetegek vagy diabéteszesek.
Az Archives of Internal Medicine című egészségügyi folyóiratban közzétett eredmények szerint a leginkább depressziós tesztalanyok napi átlagban 11 gramm csokoládét ettek meg, míg az ilyen tüneteket nem mutató emberek ennél 5 grammnál kevesebbet. A felmérésben valójában havi fogyasztást vettek figyelembe, amely az első esetben tizenkét adag 28 grammos csoki volt, a második csoportnál öt adag, a közepes mértékű depressziós tüneteket mutató embereknél pedig nyolc adag.
Úgy tűnik, az eredmények nem magyarázhatók a koffein, zsír, szénhidrát vagy az energia nagyobb bevitelével, hanem a csokoládéra specifikusak - hangsúlyozta Golomb. A vizsgálatban nem találtak érdemi különbséget a depressziós és nem depressziós emberek között más, nagy antioxidáns-tartalmú ételek - így a hal, kávé, a gyümölcsök vagy a zöldségek - elfogyasztott mennyiségében.
A kutatók további vizsgálatokat tartanak szükségesnek az ok-okozati összefüggés megállapítására, vagyis hogy a csokoládé a depresszió egyik okozója vagy éppenséggel ideiglenes gyógyír rá.
A New York-i Brooklyn College egyetem három kutatója annak a legendának az igazát bizonyította be tudományosan, ami szerint a nők több időt töltenek a wc-n, mint a férfiak. A kutatás során az egyetemi könyvtárban mérték négy napon át, különböző napszakokban, hogy a diákok mennyi időt töltenek a mellékhelységben. 60 férfi és 60 nő adatainak felvétele után számolták ki az átlagokat: a nőknél ez 178,9, a férfiaknál pedig 118,4 másodperc, vagyis nagyjából három, illetve két perc volt.
A kutatás nem terjedt ki arra, hogy a mosdóban töltött idő alatt mi történik, így az időkülönbség megindoklására egy másik, 2003-as tanulmányt idéznek, ami szerint a férfiak a nyilvános wc használata után átlagosan feleannyi esetben mosnak csak kezet, mint a nők.
Annak a férfinek, aki heti kettőnél ritkábban él nemi életet, másfélszer nagyobb a rizikója a szívbetegségekre - derül ki egy idén közzétett tudományos kutatásból. Eszerint, aki hetente háromszor él nemi életet, nagyobb eséllyel kerüli el az infarktust. A szexuális gondokkal foglalkozó orvosok nemrég alakult szervezete, a Magyar Szexuális Medicina Társaság májusban egy olyan háromnapos kongresszust szervez Budapesten, ahol a szexuális gyógyítás aktuális helyzetéről is szó lesz.
Felmérések igazolják, hogy a merevedési zavarban szenvedő 40 év feletti férfiaknál az infarktus csaknem négyszer, a cukorbetegség pedig kétszer gyakoribb, mint a szexuálisan aktívabbaknál. Pedig a civilizációs ártalmak terjedésével egyre gyakoribbá válnak a normális szexuális működést zavaró problémák és betegségek. Ilyen zavart okozó tényező lehet az elhízás, a mozgásszegény életmód, a stressz, és a káros szenvedélyek.
A Magyar Szexuális Medicina Társaság tagjai között nőgyógyászok, pszichiáterek, pszichológusok, urológusok, belgyógyászok, bőrgyógyászok, plasztikai sebészek és háziorvosok is vannak. Valamennyien a saját területükön igyekeznek segíteni a szexuális gondokon. Első kongresszusukon olyan témákkal foglalkoznak, mint például : a párkapcsolati problémák megoldási lehetőségei, a prostitúció szexuális vonatkozásai, az interneten terjedő hamisított potencianövelők elleni harc, a kóros szexuális vágyak kezelési lehetőségei, a férfi és női hormonhiány valamint a nőgyógyászati és urológiai betegségek szexuális vonatkozásai.
A kanadai University of Toronto kutatói a gyorséttermek logóinak tudatalatti hatásait vizsgálták egy kísérletben. 57 kísérleti alanynak mutattak 12-80 milliszekundumra felvillanó képeket (ez olyan rövid idő, hogy alig érzékeli az ember a látványt) – a csoport egyik felénél ezek között ott voltak négy közismert gyorsétteremlánc, a McDonalds, a KFC, a Subway és a Taco Bell emblémái is. Ezután egy szöveget kellett elolvasniuk a tesztalanyoknak, majd választani két bőrápoló kezelés között; az egyik hosszadalmas, a másik rövid volt.
Kiderült, hogy akik a gyorséttermek emblémáit látták, átlagban jelentősen gyorsabban végeztek a szöveggel, és nagyobb arányban választották a gyors kezelést, mint a kontrollcsoport. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a gyorséttermekkel annyira összefonódott az időmegtakarítás fogalma, hogy a logó puszta látványa sietőssé és türelmetlenné teszi az embert. A felfedezést a reklámpszichológia területén használhatják majd fel, de maga a jelenségnek olyan következményei is lehetnek, hogy a gyorséttermek utak mellé elhelyezett reklámjai gázadásra késztetik tudat alatt a sofőröket.
A közönséges darázspók hímjei azonban ügyesen megválasztják, melyik nősténynek adják oda életüket - állapították meg német zoológusok a Biology Letters című tudományos folyóiratban szerdán közzétett tanulmányukban.
A darázspóknál (Argiope bruennichi) bevett gyakorlat a szexuális kannibalizmus, a nőstény az aktus után elfogyasztja őt megtermékenyítő partnerét. A hím pókoknak két, párzásra alkalmas szervük van, ami azt jelenti, hogy legfeljebb kétszer párosodhatnak életükben. A második párzásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha túlélik az elsőt. A nőstények minden esetben felfalják a náluk jóval kisebb hímet, ha az aktus 10 másodpercnél tovább tart.
Klaas Welke és Jutta Schneider, a hamburgi egyetem Zoológiai Intézetének kutatói maguk nevelték fel a pókokat, és kizárólag a szüzeket használták fel kísérleteikhez. A hímeket vagy egyenesági rokonaikkal, vagy idegen nősténypókokkal hozták össze. Kiderült, hogy a hímek párzása testvéreikkel gyors volt, tíz másodpercnél rövidebb ideig tartott, így megúszták a kannibalizmust és megőrizték értékes spermiumaikat a következő - egyúttal utolsó - alkalomra.
Az idegen nőstényekkel a hímek párzása tovább tartott, és bár az életükbe került, ezáltal szereztek nagyobb esélyt arra, hogy utódaik egészségesek lesznek, hiszen így elkerülték a beltenyészetet.
A kutatók szerint "ez az arra utal, hogy a hímek a nőstény kompatibilitásához igazítják szexuális befektetésüket".
A dühös nőket hatékonyan csillapítja le, ha bocsánatot kérnek tőlük, míg a férfiaknál ugyanez csak olaj a tűzre – mutatták ki a University of Massachusetts tudósai. Az amerikai kutatók kísérletében 29 férfi és 59 nő vett részt, akiket laboratóriumi körülmények között jól felidegesítettek, aztán a töredelmesen bocsánatot kértek tőlük, és közben megfigyelték, hogyan változik a tesztalanyok vérnyomása.
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a kísérletben részt vevőknek egy matematikai feladatsort kellett megoldaniuk lehetetlenül kevés idő (öt perc) alatt, és ráadásul eközben háromszor félbeszakították őket, illetve durván rájuk szóltak, hogy siessenek már. Az öt perc lejárta után a kísérlet vezetői lefitymáló megjegyzéseket tettek a teszteredményekre, és ezen keresztül az alanyok intelligenciájára. Újabb két perc múlva következett a bocsánatkérés a tesztalanyok felénél – a többiek maradtak kontrollcsoportnak, hogy legyen mihez hasonlítani a bocsánatkérés hatását.
A vérnyomásadatok elemzése azt mutatta, hogy a nőknél a bocsánatkérés a 20 százalékkal gyorsította a megemelkedett vérnyomás visszaállását a normál szintre, férfiaknál azonban éppen fordítva: akitől elnézést kértek, az lassabban nyugodott meg. A tudósok egyelőre nem mondták ki a nyilvánvalónak tűnő következtetést (miszerint a nőktől érdemes bocsánatot kérni, a férfiaktól viszont nem), csak annyit mondtak, hogy a bocsánatkérésnek bizonyíthatóan szerepe lehet a magas vérnyomással összefüggő problémák, mint a szívroham vagy a stroke kialakulásában.
A felmérést a világ GDP-jének 75 százalékát képviselő 22 országban végezték el a – vélhetően emberi – lakosság körében. A kérdezőbiztosok 23 ezer felnőttet, országonként ezernél több válaszadót kérdeztek meg.
India 45% / 55%
Kína 42% / 58%
Japán 29% / 71%
Dél-Korea 27% / 73%
Olaszország 25% / 75%
Egyesült Államok 24% / 76%
Brazília 24% / 76%
Ausztrália 23% / 77%
Oroszország 21% / 79%
Spanyolország 21% / 79%
Lengyelország 19% / 81%
Csehország 18% / 82%
Nagy-Britannia 16% / 84%
Kanada 16% / 84%
Magyarország 14% / 86%
Argentína 13% / 87%
Németország 11% / 89%
Mexikó 10% / 90%
Franciaország 9% / 91%
Svédország 8% / 92%
Belgium 8% / 92%
Hollandia 8% / 92%
Azok a nemzetek, amelynek lakói leginkább hiszik, hogy álcázott látogatókkal élünk együtt, India (45 százalékkal) és Kína (42 százalék), azok pedig, amelyek legkevésbé gondolják így, Belgium, Svédország és Hollandia 8-8 százalékkal. Magyarország egész jó helyen áll, nálunk csak a megkérdezettek 14 százaléka hisz a földönkívüli ügynökökben.
Akik hiszik (a megkérdezettek 20 százaléka), hogy idegen lények látogattak el a bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek közöttünk, inkább férfiak (22 százalék), mint nők (17 százalék); jellemzően 35 év alattiak (25 százalék), mintsem 35 és 54 év közöttiek (16 százalék), vagy 55 év felettiek (11 százalék), és inkább magasabb iskolai végzettségűek (22 százalék), mint alacsonyabban, vagy közepesen iskolázottak (19 százalék).
Akik nem hiszik (80 százalék), hogy hogy idegen lények látogattak el a bolygónkra, s embernek álcázva magukat élnek közöttünk inkább nők (83 százalék), mint férfiak (78 százalék); 55 év felettiek (89 százalék), mintsem 35 és 54 év közöttiek (75 százalék); kevésbé iskolázottak (úgy az alacsonyan, mint a közepesen képzettek 81 százalék), mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők (78 százalék). A jövedelmi viszonyok és a családi állapot tekintetében nem mutatkozik jelentős eltérés.