A Texas A&M egyetem kutatói egy kísérlet során arra jöttek rá, hogy a Viagra jótékony hatással van a vemhes birkákra, segíti a magzat fejlődését és serkenti a méh vérellátását. A szer izomlazító és vérkeringést serkentő hatása miatt a magzat több tápanyaghoz és a fejlődését elősegítő aminosavhoz jut.
A kutatók szerint elvileg hasonló hatása lehet bármilyen terhes emlős szervezetére, így az emberre is. Világszerte a csecsemők öt-tíz százaléka a fejlődésben visszamaradva, az optimálisnál jóval kisebb súllyal születik, a Viagra-kezelés a tudósok szerint megelőzhetné az ilyen eseteket. Ráadásul az eddigi tesztek azt mutatták, hogy semmilyen káros mellékhatása nincs a potencianövelő alternatív felhasználásának.
A kísérletek ötlete még 2003-ban pattant ki a kutatók fejéből, és először bevallottan viccnek szánták csak az egészet. Később kiderült, hogy a Viagrát gyártó Pfizer gyógyszergyár aktívan támogat mindenféle kutatást a szerrel kapcsolatban, és kihasználták a lehetőséget, majd ők lepődtek meg a legjobban, hogy milyen pozitív eredményeket hoztak a tesztek. A birkák után sertéseken és teheneken tervezik kipróbálni a kezelést, és ha továbbra is csupa pozitív eredményt hoznak a tesztek, és nem merül fel semmilyen mellékhatás, jöhetnek az emberkísérletek.
Magaslati viszonyok között könnyebb megszabadulni a súlyfelesleget jelentő kilóktól, és később könnyebb is megtartani a súlyt, számoltak be felfedezésükről német tudósok az Obesity tudományos folyóiratban csütörtökön.
A globális felmelegedés hatására felgyorsult a fák növekedése, állítják a Maryland amerikai szövetségi államban lévő SERC környezetvédelmi kutatóközpont munkatársai. A héten megjelent kutatás szerint az emelkedő hőmérséklet, a tenyészidő meghosszabbodása és az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségének megnövekedése főleg a mérsékelt égövben segíti a gyorsabb növekedést.
A Leeds-i egyetem kutatói a depresszió és az internetfüggőség közti kapcsolatot kutatták; vizsgálatukban 1319, 16 és 51 év közötti brit internet-felhasználó vett részt. A Psychopathology című szaklapban közölt tanulmány végkövetkeztetése az, hogy feltétlenül van kapcsolat a két jelenség között, de azt egyelőre nem tudják eldönteni, hogy melyik az ok, és melyik az okozat. Elképzelhető, hogy a túl sok internetezés, a valós szociális élet virtuálisra cserélése elősegíti a depresszió kialakulását, de az is lehet, hogy a depresszió vezet ahhoz, hogy az internetes kommunikációba menekül az ember a való életbeliből. Sőt, az is lehet, hogy mindkét folyamat létezik, és egymást erősítik.
A kutatók 1,2 százalékban állapították meg az addiktok arányát az összes netező között, ami a duplája a kóros szerencsejáték-függők arányának. A netfüggők egyébként a legtöbb időt közösségi oldalakon, pornószájtokon és online játékokkal töltik a felmérés szerint.
Míg a férfi politikusok esetében a telt alkatot, addig női kollégáiknál a vékonyabb testalkatot részesítik előnyben a választók - állapították meg amerikai szakemberek.
A nagydarab férfi politikusok megbízhatóbbak, becsületesebbek és lelkesítőbbek, mint vékonyabb kollégáik - derült ki az Obesity című folyóiratban megjelent tanulmányból. A 120 önkéntes bevonásával készített felmérés eredményei szerint a telt alkatú jelöltekről az emberek úgy tartják, hogy könnyebben megbirkóznak a munkájukkal járó stresszel és feszültséggel. A hasonló testalkatú női politikusokról ugyanakkor pont az ellenkezőjét gondolják.
Bár a felmérés csak az Egyesült Államokra korlátozódott, azonban a szakemberek szerint mivel a nyugati társadalmakban szinte azonos sztereotípiáik élnek a külső megjelenéssel kapcsolatban, ezért az eredmények mindenhol érvényesek. A fizikai megjelenésnek jóval több jelentősége van, mint, ahogy azt a kutatók és a politikusok gondolják - magyarázta Elizabeth Miller, a Missouri Egyetem politológusa és egyben a tanulmány társszerzője. Hanyagság lenne a jelöltek részéről, ha figyelmen kívül hagynák ezeket a sztereotípiákat, amikor ilyen munkára pályáznak - tette hozzá.
A kutatás során a 120 résztvevőt először két csoportra osztották, majd mindkét csapat írásbeli ismertetőt kapott egy fiktív női, vagy férfi politikusról. A rövid ismertetők egyformák voltak és a kitalált személyek politikai nézeteit és társadalmi hátterét ismertették. A csapatokat később további két részre osztották és mindegyiküknek adtak vagy egy rendes, vagy egy kövérebbre maszkírozott képet a jelöltről.
Végül azt kérték a résztvevőktől, hogy egy nullától százig terjedő skálán jelöljék meg, mennyire volt szimpatikus nekik az adott személy, illetve értékeljék őket a megbízhatóság, becsületesség, lelkesítő képesség és előadói készség szempontjából. A férfiak versenyében minden esetben a testesebb jelölt szerezte meg a magasabb pontokat, míg a nők esetében a molettebb testalkat bizonyult vesztesnek.
Aki a múlton vagy a jövőn elmélkedik, nem csupán gondolatban tesz időutazást - a teste is abba az irányba mozog, ahol képzeletének eseményei épp játszódnak. A jövőbeliek esetében előre, a múltbelieknél pedig hátra - állapították meg skót pszichológusok húsz önkéntesen végzett kísérletük alapján.
Ezek szerint a tér és idő észlelése és feldolgozása még szorosabban összefügg az agyban, mint eddig hitték - írta a kutatócsoportot vezető Lynden Miles, az Aberdeeni Egyetem tudósa a Psychological Science című szaklapban.
A résztvevőknek csukott szemmel kellett egy négy évvel korábbi eseményre emlékezniük, illetve a négy év múlva bekövetkező jövőt elképzelniük. A bal térdre erősített mozgásérzékelő közvetítette a személyek mozgását. Azok, akik gondolatban a jövőbe utaztak, enyhén előredőltek, míg azoknál, akik a múltat élték át, inkább hátrahelyeződött a súlypont.
Azt még nem sikerült tisztázni, hogy például az időben távol eső élmény elképzelése hevesebb mozgást vált-e ki, mint a közelebbi. A kutatók arra is kíváncsiak, hogy minden emberre egyformán érvényes-e megállapításuk, vagy akadnak-e kulturális különbségek. Különösen izgalmas lenne a Chilében honos ajmara nép tagjait e szempontból megvizsgálni, ugyanis az ő képzeletükben a múlt az ember előtt, a jövő pedig mögötte helyezkedik el.
Egy titkos angliai katonai kutatólaboratóriumban 18 sertést burkoltak tűzvédelmi takarókba, majd két méterre tőlük robbanóanyagot gyújtottak meg. A kutatók hagyták elvérezni az állatokat, hogy megmérjék, mennyi ideig maradnak életben - idézte fel a történteket a megszerzett dokumentumok alapján a timesonline.co.uk.
A terrorfenyegetések miatt egyre nagyobb problémát jelentenek a robbanások okozta sérülések - indokolták a brit kutatók a kísérlet szükségességét. A Porton Down laboratórium szóvivője azt nyilatkozta, hogy a kísérlettel emberéleteket lehet menteni. Mint hangsúlyozta: elmondások alapján már volt rá példa, hogy a kutatás életek megmentésében segített.
Brit parlamenti képviselők és állatvédő csoportok ugyanakkor megkérdőjelezték az élő állatokkal való kísérletezés létjogosultságát, még annak tudatában is, hogy a sertéseket a robbantást megelőzően elkábították. A kísérlet során egyébként egyik állat sem maradt életben.
Norman Baker demokrata képviselő "felháborítónak és szükségtelennek" nevezte a kísérleteket. Mint kijelentette: "Sajnos, nagyon is ismerjük a terrorizmus hatásait. A sertések felrobbantása nélkül is tökéletesen ki lehet találni mindazt, amit még nem tudtunk erről."
A Porton Down-i laboratóriumot eredetileg vegyi fegyverek kutatására állították fel az első világháború idején. A sertéskísérletekhez olyan különleges fehér disznófajtát használtak fel, amelynek bőre az emberi húshoz hasonlít.
Az Élveboncolás Megszüntetéséért Küzdő Brit Egyesület tudósai kétségbe vonták a tesztek érvényességét. Mint mondták: egy bomba robbanásának elkábított disznókra gyakorolt hatása alapvetően különbözik egy tudatánál lévő emberre gyakorolt hatásától - idézte megállapítást a timesonline.co.uk.
A közelmúltban szintén nagy port vert fel, amikor kiderült, hogy osztrák kutatók élő sertéseket temettek be nagytömegű hóval, majd megfigyelték, hogyan fulladnak és fagynak meg lassan.
Fájásaik közben is igény szerint ehetnek és ihatnak a nők anélkül, hogy tartaniuk kellene annak a szülésre kifejtett káros hatásaitól. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akiknél semmilyen előjele nincs az esetleges komplikációknak, állapították meg a dél-afrikai East London városának orvosai a Cochrane Database of Systematic Reviews adatbázisába felkerült tanulmányukban.
Dr. William M. Struthers, a chicagói Wheaton College professzora pszichológiai és neurológiai kutatásai során arra jutott, hogy a férfiak agya már biológiai szinten úgy működik, olyan az idegpályák kiképzése benne, hogy az tökéletes a pornográfia befogadására, és ezen keresztül arra is, hogy függőség alakuljon ki.
Struthers felmérései azt mutatták, hogy a pornófüggőség még a mélyen vallásos férfiaknál is sűrűn előfordul, mivel a „férfiak agya úgy van drótozva, hogy a pornó képes eltéríteni a normál működéstől azt, és hosszú távú hatással van az alany gondolkozására és az életére”. Wired for Intimacy: How Pornography Hijacks the Male Brain című könyvében a pornót egy HD tévéadáshoz hasonlítja, ami mellett minden más inger hagyományos, alacsony felbontású szignálnak tűnik az agy számára. Struthers szerint a nők számára azért olyan komoly ez a probléma (bár azt elismeri, hogy egyre többen vannak a női pornófogyasztók), mert az ő agyuk kevésbé fókuszál a vizuális hatásokra, és az egy célra koncentrálás helyett inkább arra van kiképezve, hogy egyszerre több dologgal is tudjon foglalkozni.
Struthers nem győzi hangsúlyozni, hogy a férfiak agyának ilyen jellegzetességei nem jelentik azt, hogy mindenkinek mértéktelen pornófogyasztóvá kell válni, éppen ellenkezőleg, azt javasolja, hogy gyűrjük le a késztetést, és lássuk meg a női testben Istent.
A University of Rochester egyetem pszichológiaprofesszora, Richard Ryan és csoportja 74 felnőtt tesztalany részvételével vizsgálta azt, hogy az emberek a hét melyik napján érzik az átlagnál jobban, illetve rosszabbul magukat.
A tesztalanyoknak napi háromszor kellett az általános hangulatukról beszámolni, egytől hetes skálán osztályozva olyan aktuális érzéseiket, mint a fáradtság, idegesség vagy a jókedv.
A kísérlet végeredménye nem volt különösebben meghökkentő: az emberek hétvégén jobban érzik magukat, mint munkanapokon, függetlenül életkortól, fizetéstől, iskolázottságtól, munkahelyi beosztástól és családi állapottól. Eredményeink kihangsúlyozzák, mennyire fontos a szabadidő az egyén általános jó közérzete szempontjából – foglalta össze Ryan a Journal of Social and Clinical Psychology szakfolyóiratban megjelent tanulmány tanulságát.
Peter Backus, a brit Warwick egyetem közgazdásza tanulmányában megkísérelte kiszámolni, mennyi az esély arra, hogy az ember véletlenül összefut a számára tökéletes partnerrel. A számításokhoz a híres Drake-egyenletet használta fel, amit eredetileg arra talált ki Dr. Frank Drake, amerikai csillagász, hogy meghatározza, hány értelmes civilizáció létezhet a Tejútrendszerben.
Az eredeti egyenlet így néz ki: N = R* x Fp x Ne x Fi x Fc x L, ahol R* a galaxisunkban évente keletkező új csillagok száma, Fp azoknak a csillagoknak az aránya, amelyek körül kering bolygó, Ne az életre alkalmas körülményekkel rendelkező bolygók aránya, Fi az intelligens létformák kialakulásának esélye a primitív életből, Fc az olyan civilizációk aránya, amelyek képesek a létezésükről hírt küldeni az űrbe, míg L az az idő, mióta ilyen jeleket küldenek átlagosan.
Backus a változókat újakkal helyettesítette, mint például a 24 és 34 év közötti londoni nők száma, az egyedülállók aránya a nők között, és hasonlók. Végül arra jutott, hogy egész Londonban 26 olyan nő él, akik számára tökéletes partnerek lehetnek, és arra, hogy valamelyikkel találkozzon, az esély 1:285000, másképp kifejezve 0,0000034 százalék. A tanulmányban Backus kifejti, hogy ez azt jelenti, hogy felesleges saját magukat hibáztatni azoknak, akik nem találják meg a tökéletes párt, hiszen a számok azt mutatják, hogy erre roppant kevés az esély.
Egy végigaludt éjszaka nem kompenzálhatja a krónikus alváshiányt, amely halmozódik, és rontja az egyén teljesítményét - derítették ki amerikai kutatók, akik vizsgálataik eredményét a Science Transitional Medicine orvosi folyóiratban publikálták.
A bostoni Brigham and Womens Hospital kutatói kilenc egészséges önkéntest - öt férfit és négy nőt - figyeltek meg 38 napon át a kórházban. A résztvevőket a vizsgálat során négyóránként tesztelték, hogy megfigyeljék, miként hat a koncentrálóképességükre, ezáltal a teljesítményükre az akut és a krónikus alváshiány különböző kombinációja.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy míg a legtöbb résztvevő bepótolta az akut alváshiányt tízórás egyhuzamban történő alvással, addig három nap sem elegendő, hogy kompenzálják a krónikus kialvatlanságot.
A kutatásokat irányító Daniel Cohen magyarázata szerint átlagosan napi nyolc óra alvás szükséges a szervezet regenerálódásához. Akut alváshiányról akkor beszélünk, ha az egyén 24 órán keresztül van ébren, krónikus kialvatlanságról pedig abban az esetben, amikor az érintett éjszakánként 4-7 órát alszik.
A rendszeres kialvatlanság minden egyes ébren töltött órával gyorsítja a teljesítményromlás ütemét, különösen éjszaka - ismertette az eredményeket Cohen. Mint rámutatott, az emberek sokszor nem is tudnak arról, hogy krónikus alváshiányban szenvednek, az adósság lassacskán, hetek alatt halmozódik fel. Úgy érezhetjük, hogy pótoltuk a kiesést, amikor másnap, egy hosszabb alvás után, látszólag frissen kelünk fel. Ám a krónikus kialvatlanságban szenvedőkre gyakrabban tör rá az álmosság, a dekoncentráltság, ami hibákhoz vagy akár balesetekhez is vezethet - figyelmeztetett Cohen.
Brit kutatók 3000 emberre kiterjedő felméréséből kiderült, hogy a férfiak átlagosan évente 4754 alkalommal, míg a nők 1825-ször gondolnak a szexre. Ez napi átlagban 13, illetve 5 alkalmat jelent, viszont a gyakorlati megvalósításhoz átlagosan csak heti kétszer, vagyis évente 104 alkalommal jutnak el. A férfiak egyharmada mondta azt, hogy ébredés után a szex az első dolog, ami eszükbe jut.
További érdekes adat, hogy a férfiak közel háromnegyede mondta azt a kutatóknak, hogy elégedett a szexuális életével, míg a nőknél ez az arány csak 58 százalék volt. Megkérdezték azt is a felmérésben résztvevőktől, hogy mi a leghatékonyabb csábítási manőverük. A férfiaknál a legnépszerűbb a gyertyafényes vacsora plusz masszázs kombináció volt, míg a nőknél a romantikus zene, és a partnerük kedvenc ételének elkészítése.
Adott hat szúnyogfaj, amelyek egyedei pontosan ugyanúgy néznek ki: vajon hogyan találják meg egymást a nemek egy fajon belül? Egy új kutatás szerint annak alapján választják ki partnerüket, hogy tökéletes harmóniában tudnak-e velük énekelni.
Az Anopheles gambiae szúnyogok hordozzák a malária élősködőjét, amely több mint egymillió ember halálát okozza évente. A csoport hat faját a kutatók csupán molekuláris tesztekkel képesek megkülönböztetni egymástól. A nyugat-afrikai Burkina Fasóban az egyik faj két típusa (M és S alakja) egyszerre rajzik, egymással mégis ritkán párosodnak. Gabriella Gibson, a Sussexi Egyetem orvosi entomológusa annak járt utána, hogyan tudják egymást megkülönböztetni a változatok.
Gibson kollégáival lárvákat gyűjtött Burkina Fasóban, majd a laborban megvárták, míg kifejlődnek. Akkor hátukra rövidke drótot erősítettek, és bemutatták őket ellenkező nemű, hasonlóképpen rögzített szúnyogoknak. A párok egy helyben verdestek szárnyaikkal. A szárnycsapások gyorsítása és lassítása révén keletkező hangokat mikrofon vette fel.
A szúnyogok összhangba hozták zümmögésüket, de csak akkor, ha ugyanabba a típusba tartoztak. Az összhang azt jelentette, hogy amíg a nőstény kettőt csapott szárnyaival, az alatt a hím hármat. Lábaikkal pedig egymás felé tapogatóztak közben. Ha eltérő típus egyedei kerültek egymással szembe, nem jött létre a harmónia, és a szúnyogok sem mutattak különösebb érdeklődést egymás iránt.
A szúnyogok nem hallanak a zümmögés tartományában, ehelyett a csápjuk tövében elhelyezkedő úgynevezett Johnston-féle szerv érzékeli a rezgéseket. Gibson érzékeltetése szerint ha az Anopheles gambiae két különböző típusa próbál együtt zümmögni, az olyan, mintha két ember különböző nyelven próbálna egymásnak telefonálni. A kutatás első ízben magyarázza meg, hogyan marad genetikailag elkülönülve az M és az S alak az Anopheles gambiae csoporton belül - ugyanis ez a kétalakúság a többi fajnál is előfordul.
Háztartásonként átlagosan napi negyven percet töltenek veszekedéssel az együtt élő párok – derült ki egy biztosítótársaság megbízásából készült brit felmérésből. A napi negyven perc a felmérés tanúsága szerint évente mintegy 135 összeszólalkozásból adódik. Ez egy átlagos veszekedés hosszát 40*365/135, azaz 108 percre, közel két órára teszi.
A viták kiváltó okainak toplistáját a házban szanaszét heverő ruhák vezetik. Ezüstérmes a házimunka elhanyagolása, bronzérmes a nem tökéletesen tiszta fehérnemű. Szintén előkelő helyre került az eltörött tárgyak megragasztásának, a szemeteszsák kirakásának és az ágy bevetésének az elmulasztása. Szerepel még az élmezőnyben a "nem hajtottad le a vécéülőke fedelét", a "koszosak az edények", valamint a "csináld meg magad, te szebben tudod" megjegyzés.
Tagadják a rajongók a Loch Ness-i szörny haláláról szóló pletykákat, amelyek azután kaptak lábra, hogy az utóbbi időszakban igencsak megcsappant az állat felbukkanásairól szóló jelentések száma.
Gary Campbell, a Loch Ness-i szörny hivatalos rajongói klubjának elnöke szerint, a Nessie-ről szóló utolsó megbízható beszámoló alapján az állatot 2009. június 6-án, a tó mentén álló Clansman Hotel partszakaszánál látták utoljára. Az ilyesfajta beszámolók ma már rendkívül ritkák. Ezért könnyebbültünk meg ennyire amikor hallottunk a felbukkanásáról, június előtt ugyanis már egy éve senki sem látta - mondta Campbell. "Ha akkor nem hallunk róla, most már nagyon aggódnánk. Tíz évvel ezelőtt még rengeteg beszámolót kaptunk, de az elmúlt két-három évben már nagyon keveset. Az pedig, hogy mennyire tekintünk megbízhatónak egy ilyen forrást, nagyban függ a szemtanú személyétől"- tette hozzá.
A legutóbbi jelentés egy helyi férfitól származik, aki ismeri a tavat, így meg tudja különböztetni Nessie-t a hajósodor okozta hullámoktól, a nyáron felbukkanó fókáktól és a tavon úszkáló törmelékektől a rajongók szerint. A 2009-es év során egyébként számos, kevésbé megbízható bizonyíték is felbukkant. Ilyen volt például a brit Halló, halló! című darab színészgárdájának hanglokátoros vizsgálata, amelynek során öt titokzatos boltíves formát fedeztek fel Dores városa és az Urquhart-kastély között, valamint az a kézi kamerás felvétel, amelyen egy kocsi fényszórójával világítanak rá a feltételezett szörnyre.
A MonsterQuest dokumentumsorozat Halál Loch Nessnél című, 2009-es epizódja már a szörny esetleges halálával foglalkozik. A műsorban Robert Rhines kutató amellett érvel, hogy ha Nessie valóban létezett, mára biztosan elpusztult, és a tó mélyén fekvő maradványait könnyen fel lehet kutatni. Campbell azt reméli, hogy az újonnan érkező beszámolók megcáfolják majd ezt az elméletet. Ha az emberek elhiszik, hogy a szörny meghalt, az a turizmusra is komoly hatással lehet.
Mona Lisának magas lehetett a vérkoleszterinszintje, legalábbis erre utal egy olasz professzor szerint Leonardo da Vinci híres festményén a titokzatosan mosolygó hölgy szemhéján felvillanó fény, ami nem más, mint xanthelasma: a felszaporodott zsírsavak lerakódása a bőrben.
Vito Franco, a Palermói Egyetem kórbonctanprofesszora két éve vizsgálja a képzőművészeti alkotásokat. Eddig száznál több művet vett górcső alá, az óegyiptomi szobroktól kezdve a kortárs művészek alkotásáig bezárólag, és ezek mindegyikén valamilyen kóros elváltozást észlelt: csontdeformációkat, genetikai megbetegedéseket, köszvényt. A tudós vizsgálatairól az Európai Patológusok Társaságának firenzei közgyűlésén számolt be.
Ikrek kikérdezése alapján mítosznak értékelik brit kutatók a nőknél a G-pont létezését. Tanulmányuk a Journal of Sexual Medicine című szaklapban jelent meg.
Andrea Burri 1800 nőt kérdezett meg szubjektív élményeiről. A felmérésben részt vevők között egypetéjű és kétpetéjű ikrek voltak. A szerző abból indult ki, hogy ha az egypetéjű ikerpár egyik tagja tapasztalta a G-pont létét, akkor a másiknak is kellene, hiszen anatómiailag azonosak. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikerpárok között nagyjából ugyanolyan arányban fordult elő, hogy a nővérek egyike érezte a különösen ingerelhető G-pontot, a másik pedig nem.
A kutató ezek alapján feltételezi, hogy a különleges erogén zóna, a G-pont valójában csak mítosz lehet. Egy szexológus szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző partnerekkel más és más a szexuális élmény, ezért téves lehet a szubjektív beszámolókon alapuló tudományos értékelés.
Brit és amerikai pszichológusok közös kutatása arra figyelmezteti a szülőket, hogy roppant nagy felelősség a gyermeküknek nevet választani. A detroiti Wayne State University és a manchesteri Metropolitan University kutatói a Death Studies tudományos szakfolyóiratban közölték tanulmányukat, amit több mint tízezer, 1875 és 1930 között született profi sportoló, orvos és jogász halálának időpontja, és a keresztneveik összevetéséből készült statisztikára alapoztak. Az eredmény: az A betűvel kezdődő nevek tulajdonosainak a legjobbak, és a D betűsöknek a legrosszabbak az életkilátásaik.
Mivel a kutatók feltételezése az volt, hogy az angolszász oktatási rendszerben alkalmazott, betűkkel jelzett érdemjegyek állnak az eltérő életkorok mögött, az E-től Z betűig terjedő neveket egy kalap alá vették, és az ő átlagukra tekintettek bázisként. Az ő átlagos élettartamuk 71,3 volt, míg az A betűsöké 73,9, a D betűsöké pedig csak 69,2. A leglátványosabb különbséget a sportolók, azon belül is a kosárlabdázók esetében figyelték meg, ott 9,5 évvel élték túl az A betűsök a D betűsöket.
A kutatók szerint ha a név kezdőbetűje a mi ötös érdemjegyünknek megfelelő A, az tudat alatt önbizalmat ad már gyerekkorban, míg az elégségest jelentő D éppen ellenkezőleg, az önbizalomhiány felé taszítja az arra fogékonyakat már gyerekkorban, ami később alacsonyabb iskolázottsághoz és rosszabb életkörülményekhez vezethet, és ez indokolja az alacsonyabb várható életkort. A kutatók más jeleket is találtak, amik arra mutatnak, hogy a keresztnév befolyásolja az ember életpályáját: a jogászok között például a Lawrence, míg a fogorvosoknál a Dennis keresztnév volt sokkal gyakoribb az átlagnál.
Az amerikai tanulóifjúság sokkal gyakrabban részeg a koedukációs kollégiumokban, mint a szeparáltakban. A már eddig is gyakran ideges szülőket valósággal megrémítette az a tudományos vizsgálat, amelynek eredményeit az American College Health közölte.
Most már tudományos tesztek támasztják alá a férfiak gyanúját arról, hogy a nők valóban rosszabbul parkolnak: lassabbak és ügyetlenebbek férfi társaiknál.
A nőknek átlagosan 20 másodperccel több időre van szükségük autójuk leparkolásához, és még így is kevesebb az esélyük arra, hogy megfelelően hajtsák végre a manővert - derült ki a kutatásból, amiben 65 sofőrt kértek meg, hogy egy Audi A6-ossal parkoljanak be egy standard méretű parkolóhelyre. Manővereiket - beleértve az előre- és hátramenetet, valamint a párhuzamos parkolást - az igénybe vett idő, illetve a pontosság alapján értékelték.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a tesztben részt vevő nők lassabbak voltak, az óvatos megközelítés azonban nem járt együtt a jobb végeredménnyel. Mindezek alapján Claudia Wolf, a németországi Bochumban működő Ruhr Egyetem kutatója azt mondta, hogy a kutatás alátámasztotta azokat a véleményeket, melyek szerint a férfiak jobb koordinációval és térbeli figyelemmel bírnak, illetve nagyobb kockázatot vállalnak a volán mögött.
A Jézus születésének hírét hordozó angyalok anatómiailag képtelenek voltak a repülésre, állapították meg a University College London biológusai, miután megvizsgálták a középkori festmények ábrázolásait. De nem csupán az angyalok: a kerubok, tündérek és egyéb, szárnyakkal ábrázolt mitológiai lények sem tudhattak repülni.
A tudósok a festményeken ábrázolt lények testfelépítését, izomzatát, aerodinamikai jellemzőiket, és a szárnyaik felépítését vizsgálták meg, és hasonlították össze madarakéval, és olyan repülő rovarokéval, mint a szitakötő. Egyedül Giotto di Bondone, XIV. századi firenzei festő képein találtak olyan angyalábrázolást, amely talán képes lett volna a vitorlázórepülőkhöz hasonló siklórepülésre, bár a felszállás elég problémás lett volna.
A fő problémák a szárnyak méretével (főleg az emberi test tömegéhez viszonyítva), és az azokat mozgató izomzat hiányával vannak a tudósok szerint.
A kutatás eredményeit taglaló tanulmány az Opticon szakfolyóiratban jelent meg, és a szerzők megemlékeznek benne egy felmérésről, amiben 36 ezer felnőttet kérdeztek meg arról, hogy hisznek-e az angyalok létezésében. 68 százalék igennel felelt.
Amerikai és kanadai pszichológusok a torontói és San Diego-i egyetemeken hosszas kutatás és kísérletsorozatok után megállapították, mitől tartunk egy női arcot szépnek. A Vision Research című szaklapban megjelent tanulmány szerint minden az arányokon múlik. A kísérletekben résztvevőknek fehér nők képeit kellett osztályozni, majd a tudósok megállapították, hogy a legszebbeknek azokat találták a tesztalanyok, ahol a szemek vonala és a száj közötti távolság az arc hosszának 36 százaléka, míg a szemek közti távolság az arc szélességének 46 százaléka volt.
Érdekes módon ezek az adatok nagyjából átlagosnak számítanak, így a kutatók szerint nem a különleges, hanem éppen a hétköznapi arányokkal bíró arcokat találjuk vonzónak – az eddig is ismert jellemzők, a szimmetria, a nagy szemek és a telt ajkak mellett. A kutatók szerint az eredményeik megmagyarázzák, miért ronthatja el, vagy éppen javíthatja egy hajvágás az arc megítélését: mivel megeshet, hogy az új frizura felborítja ezeket az arányokat.
Szívleállás utáni újraélesztésnél segítheti az optimális, percenként mintegy százas mellkasi kompressziószám fenntartását, ha a Nellie the Elephant című dalt dúdolja magában az újraélesztést végző önkéntes, írja a British Medical Journal című brit orvosi szakfolyóirat.
Brit kutatók százharminc, újraélesztésben járatlan önkéntessel vizsgálták meg, hogy melyik zene segíti leginkább az újraélesztésnél optimális, percenként százas ütem fenntartását. A Nellie the Elephant (Little Bear) és a That's the Way I like it (KC and Sunshine Band) című dalokat választották ki, mert előbbi tempója percenként 105 ütés, a másodiké pedig 106 ütés percenként. Kipróbálták azt is, hogy zene nélkül miként tartják az előírt ritmust az önkéntesek.
A vizsgálatban részt vevők 32 százaléka tudta tartani a megfelelő kompressziós ütemet, amikor a Nellie the Elephant című dalt hallgatta, mindössze 9 százalékuknak sikerült ugyanez, ha a That's the Way-t hallgatták, ami azért érdekes, mert még ritmusos zene nélkül is az önkéntesek 12 százaléka elcsípte a megfelelő ütemet.
A dalt még nem vezetik be az újraélesztési gyakorlatban, mert bár a kompressziószám megfelelt, a nyomás erőssége, azaz mélysége nem volt elegendő.
A brit Vauxhall autógyár felmérése szerint a sofőrök 57 százaléka bizonytalan a parkolási képességeit illetően, 32 százalék inkább tovább keres magának parkolóhelyet, mint hogy megpróbáljon bemanőverezni egy kisebb parkolóhelyre, 15 százalék pedig egyenesen azt állítja, hogy a karácsonyi bevásárlás során a legtöbb idegeskedést az okozza neki, hogy le kell parkolni a bevásárlóközpont parkolójában.
Az autógyár ezért megkereste Simon Blackburnt, a londoni Royal Holloway College egyetem matematikaprofesszorát, aki kidolgozta a sofőrök számára a tökéletes parkolás képletét. Íme:
Az egyenlet azt adja meg, hogy az autónknál mennyivel hosszabbnak kell lennie a parkolóhelynek ahhoz, hogy oda biztonságosan be lehessen manőverezni. Azt a professzor is elismeri, hogy a képlet önmagában nem sok gyakorlati segítséget nyújt a bizonytalan sofőröknek, de esetleg bele lehet majd építeni a tolatóradarba, ami megméri a parkolásra kiszemelt helyet, és közli a sofőrrel, hogy érdemes-e megpróbálni oda beállni az autóval, vagy már matematikailag is eleve reménytelen.
Nagyobb valószínűséggel halnak meg ötven éves koruk előtt azok a férfiak, akik gyerekkorukban sokat lógtak az iskolából, és ha bementek, akkor azonnal bajba is kerültek.
A Cardiffi Egyetem kutatói több mint négyszáz olyan dél-londoni fiú sorsát követték végig nyolc és 48 éves koruk között, akiknek hasonló volt a társadalmi-szociális hátterük. Az eredményről a Journal of Public Health című szaklapban számoltak be.
Kiderült, hogy a rossz fiúknak, akik gyakran lógtak az iskolából és ott is gyakran bajba kerültek, hatszor akkora az esélyük arra, hogy 48 éves korukra meghalnak vagy munkaképtelenné válnak, mint tisztességes társaiknak. A vizsgált férfiak közül azoknak a 18 százalékával történt meg ez, akik rossz magaviseletű gyerekek voltak, és már 18 éves koruk előtt bíróság elé kerültek valamilyen balhé miatt. Összehasonlításképpen az arány mindössze 2,6 százalék azok között, akik ugyan hasonló szociális háttérrel bírnak, de jól viselkedtek az iskolában.
A kutatók ráadásul a haláleseteknél nem vették figyelembe a kábítószer vagy erőszak okozta véget, kizárólag azt, amely szívbetegség, rák és egyéb gyakori kór miatt következett be.
Ha túl gyakran jut táplálékhoz a szervezet, csökken a mozgásvágy: ennek egy molekuláris kapcsoló az oka, amelyet az inzulin irányít - derítette ki egy svájci kutatócsapat. Megállapításuk szerint helytálló a régi mondás, miszerint reggelizni császárként, ebédelni királyként, vacsorázni pedig koldusként érdemes, a legfontosabb azonban, hogy a köztes időben semmit se együnk.
Eddig is közismert volt, hogy az étkezések közötti zsír ég el a májban. Újdonság azonban, hogy a foxa2 nevű transzkripciós faktor kulcsszerepet játszik az étkezések és a mozgás viszonyában - állítják a zürichi műszaki főiskola molekuláris biológusai a Nature című folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A transzkripciós faktorok olyan fehérjék, amelyek gondoskodnak más gének aktiválásáról, tehát arról, hogy azok fehérjévé íródjanak át. A foxa2 váltja ki az agyban a táplálékfelvétel és a spontán mozgás iránti igényt. Irányítója az inzulin. Evés előtt inzulin híján a faktor aktív, evés után pedig inaktívvá válik. Jó példa erre egy ragadozó etetés előtti fürge mozgása, majd a táplálkozást követő lustasága. Elhízott egereknél pedig attól függetlenül ki volt kapcsolva a foxa2, hogy éhesek vagy jóllakottak voltak-e. Kövér embereknél is észrevehető a mozgás hiánya. Vizsgálatok szerint ők feleannyit mozognak, mint az átlagos súlyúak.
Bizonyításképp a kutatók olyan egereket tenyésztettek, amelyek agyában állandóan aktív volt a foxa2. Ezek a rágcsálók ötször annyit mozogtak, jelentősen kevesebb zsírszövettel, ám több izomszövettel rendelkeztek, mint normál társaik. Anyagcseréjük felgyorsult, vérképük pedig jobb értékeket tartalmazott. A tanulmány rávilágít arra, hogy a szervezetnek szüksége van böjtidőszakokra, hogy egészséges maradhasson. A kutatók nem tartják helyesnek azt a gyakorta hangoztatott nézetet, miszerint gyakran kell keveset enni.
A tokiói központú Sapporo Breweries sörgyár, a japán űrkutatási hivatal, valamint két japán, és egy orosz egyetem biokémikusainak összefogásával elkészült a világ első űrsöre. A Sapporo Space Barley nevű sört kizárólag olyan árpa felhasználásával főzték, aminek a magjai korábban öt hónapot töltöttek a nemzetközi űrállomás fedélzetén, tudományos kísérletek tesztalanyaiként. Azt vizsgálták rajtuk a tudósok, hogyan hat a súlytalanság a növények fejlődésére.
Az űrsör alkoholtartalma 5,5 százalék, és összesen 100 liter készült belőle, ennek nagy részét szintén tudományos kísérletekre fog ják használni, de a nagyközönség is ihat belőle némi szerencsével. A sörgyár összesen hat űrsorkóstoló eseményt tart januárban, amire sorsolás útján lehet bejutni. A szerencsések 10 ezer jenért (kb 20 ezer forint) kóstolhatnak bele az űrsörbe, a bevételt jótékony célra fordítják a szervezők.
A montreali egyetem kutatói az Interdisciplinary Research Center on Family Violence and Violence Against Women nevű alapítvány megbízásából nagyszabású pszichológiai tesztsorozatot terveztek meg, amivel arra keresték volna a választ, hogy a pornófogyasztás hogyan változtatja meg a férfiak szexualitását, és a nőkkel való viszonyukat. „Olyan huszonéves férfiakat kerestünk a kutatáshoz, akik még sosem néztek pornót, így kontrollcsoportként vizsgálhattuk volna meg őket. Sajnos egyetlen ilyen embert sem találtunk.” – mondta el Simon Louis Lajeunesse professzor, a kutatás egyik vezetője.
Tesztalanyok híján a tudósok kicsit változtattak a kutatás fókuszán, és a pornófogyasztók szokásait és pszichéjét vizsgálták. Arra jutottak, hogy a pornó szinte kizárólagos beszerzési forrása (90 százalék) ma az internet, a felnőtt videókölcsönzők már sehol sincsenek. A kutatás szerint az egyedülálló férfiak átlagban heti három alkalommal, összesen 40 percnyi pornót néznek, a párkapcsolatban élőknél ez heti 1,7 alkalom és 20 perc. A fiúk átlagosan 10 éves korukban látnak először ilyesmit, ilyenkor persze még a kíváncsiság hajtja őket.
A kutatás fő tanulsága Lajeunesse szerint az, hogy a pornófogyasztás nem változtatja meg a férfiak nőkhöz fűződő viszonyát és elvárásait, jellemzően nem mosódik össze bennük a filmek fantáziavilága és a valóság.
Az általános iskolás gyerekek több tartalommal töltik meg mondanivalójukat, ha papírra írnak, mintha billentyűzeten pötyögnek - derül ki egy amerikai tanulmányból.
A felmérés szerint ez éppúgy érvényes az átlagosan fejlett író- és olvasókészség, mint írási nehézségek esetében. Virginia Berninger, a Washingtoni Egyetem kutatója csapatával több mint 200 másodikos, negyedikes és hatodikos gyereket tesztelt. A gyerekeknek először az ábécé összes kisbetűjét kellett papírra vetniük helyes sorrendben, majd ugyanezt billentyűzeten bepötyögni. Mindkét feladatot a lehető leggyorsabban és legpontosabban kellett elvégezniük.
Ezen kívül meg kellett fogalmazniuk egy mondatot, amely az írás, és egyet, amely az olvasás szóval kezdődik. Végezetül tíz percet kaptak arra, hogy az olvasás és írás témában fogalmazást írjanak kézzel, illetve géppel. Korosztálytól és írásproblémáktól függetlenül a gyerekek jobban írták meg a fogalmazást, ha a tollat használták - mutattak rá a kutatók a Learning Disability Quarterly című szaklapban.
A negyedikesek és a hatodikosok ezen kívül teljesebb mondatokat fogalmaztak meg, ha kézzel írtak. Csupán az ábécés feladatnál bizonyult jobb megoldásnak a billentyűzet, akkor ugyanis csak le kellett nyomni a billentyűt, nem pedig megformálni a betűket. Felnőttek agyán végzett képalkotó vizsgálatok is kimutatták már, hogy a betűk kézzel való megformálása előnyösebb a billentyűzet használatánál. Egy hasonló, gyerekeken végzett agyszkenneléses tanulmány pedig igazolta, hogy az ujjak mozgása a betűk képzése közben fokozza a gondolkodást. A kutatók szerint ezért jobb, ha a tanítás része marad a kézzel való írás.