Háttérbeszélgetést tartott az Állami Népegészségügyi és Országos Tisztifőorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) a kórházi fertőzésekről, ahol kiderült, hogy hiába van rengeteg adatunk, ezeket a korábbiakkal nem lehet összehasonlítani, ahogy a nemzetköziekkel sem. Viszont elvileg jól állunk. Adatgyűjtésben mindenképpen: nálunk kötelező több olyan dolgot is jelenteni a kórházaknak, amit például Ausztriában nem. Egyedi lista viszont nem lesz a kórházak veszélyességéről.
Az Európai Uniós átlag 6 százalék, Magyarországon 4,5 százalék: ez volt a legfontosabb megállapítása az ÁNTSZ által rendezett háttérbeszélgetésnek, amely a kórházi fertőzések gyakoriságával foglalkozott. A fertőzésekhez kapcsolódó halálokról nincs adat, ezeket az EU-ban egységesen nem gyűjtik.
Még februárban a 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport írt nyílt levelet a kormánynak, mert szerintük többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben, és „a minimumfeltételek hiányáról és a kórokozók terjedésének mértékéről a kormány és az állami ellenőrző szervek évek óta tudnak, ennek ellenére nem tesznek semmit. Ráadásul az adatokat évek óta titkolják és nem átlátható formában bocsátják a szakma és a nyilvánosság elé”. (Problémák persze ezen felül is vannak az egészségügyben, épp ma akadt ki a a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete is).
A keddi háttérbeszélgetésen Szentes Tamás országos tisztifőorvos, Szabó Enikő helyettes országos tisztifőorvos, Szilágyi Emese, főosztályvezető-helyettes, Hajdu Ágnes, az Országos Epidemiológiai Központ Kórházi Járványügyi Osztály szakorvosa magyarázták el, hogy miért nem elérhetőek bizonyos adatok, és miért úgy elérhetőek, amik elérhetőek, illetve, hogy áll Magyarország a járványokkal.
Arra nem igazán kaptunk választ, hogy a módszertani problémáktól elvonatkoztatva, gyakorlatban végül is a magyarországi kórházi fertőzések milyen súlyosak, javult vagy romlott-e a helyzet az elmúlt években, a jelenlévők csak az EU-s átlagnál jobb százalékunkat ismételgették a fertőzésekkel kapcsolatban. Ezen kívül a szakemberek azért nem tudnak adni, mert más dolgokat gyűjtöttek, máshogy vonták össze őket, ezért
Kórházakra lebontott adatokat sem láthatunk: ezeknek az adatoknak a gazdája az adott kórház, az országos hivatal helyettük nem hozhatja nyilvánosságra például a fertőzések adatait, csak anonimizált, országos átlagokat. Ezek éves bontásban az OEK honlapján elérhetőek.
Van azért olyan kórház, ahol közzéteszik ezeket az adatokat, Nagy-Britanniában pedig eleve így szokták. Ezzel állítólag az a probléma, hogy a betegek a statisztikák alapján választanának kórházat, ami nem jó, mert a statisztikák nem tükrözik rendesen a körülményeket: sokszor például az eleve veszélyesebb, több halállal járó ellátásokat koncentrálják egy intézménybe vagy orvoscsoportra.
A szakemberek szerint szintén nagyon nehéz a fertőzésekkel és az ezzel kapcsolatos halálokkal kapcsolatban összehasonlításokat végezni, mert a módszertanok között hatalmas különbségek vannak.
Szilágyi Emese elmondta, hogy Magyarországon megvannak az adatok, amik kellenek a megfelelő intézkedések kidolgozásához: figyelik a súlyos fertőzéseket, vérmérgezéseket, a kezeléseknek ellenálló, úgynevezett multirezisztens kórokozókat (összesen tízet). Ezek leggyakrabban antibiotikumoknak ellenálló baktériumok, ilyenből külön figyelik most már a Clostridium difficile nevű, a fertőzéses kórházi halálok egy részét okozó baktériumot.
A kórokozók folyamatos figyelése mellett készülnek úgynevezett prontprevalencia-vizsgálatok is, ezek ötévente keresztmetszet adnak adott kórházról. A magyar kórházaknak egyébként kötelezően jelenteniük kell a fertőzéssel kapcsolatos adataikat ez például Ausztriában nincs így (legalábbis a Clostridium difficilénél), ezért az ottani alacsonyabb szám könnyen jelentheti azt is, hogy az intézmények egyszerűen nem jelentették a megbetegedéseket, fertőzéssel kapcsolatos halálokat.
A szakemberek szerint ez volt a probléma Magyarországon is 2012 után: akkor tértek át a kötelező adatkérésre, illetve olyan dolgokat is vizsgáltak, amiket előtte nem, ezért hirtelen kiugróak lettek a számok (2,5-szörösére nőttek a fertőzések), az ok viszont módszertani, és inkább örülnünk kell, hogy már kötelező jelenteni, és az adatok nem hasonlíthatóak össze a korábbiakkal, se a nemzetközivel szintén módszertani problémák miatt.
Probléma van azzal is, hogy hányan haltak meg fertőzésekben kórházakban: 2014-ig csak azt tudtuk, hogy a betegek hány százaléka halt meg, de nem kellett megadni a statisztikákban, hogy fertőzésekkel összefüggésben. A szakemberek szerint a nyers halálozási adatok 10 százaléka fertőzés (a nemzetközi és a mostani magyar statisztikák alapján). Ráadásul a fertőzések 30-50 százaléka „a legnagyobb gondosság mellett sem előzhető meg": sokan a kórházba már nagyon legyengült immunrendszerrel kerülnek, idősek, hajlamosak a fertőzések elkapására.
A másik, fertőzési statisztikákat elméletileg növelő tényező, hogy egyre több a mélyebb beavatkozás: ma már sok műszert, mindenféle dolgot raknak a betegekbe, ezek kockázatosak, terjedhetnek velük a fertőzések.
Bár úgy tűnik, a számok alapján elég jól áll Magyarország, az ÁNTSZ a módszertani levelek felfrissítésével javítana még tovább a helyzeten. Most elkészült egy Multirezisztens kórokozók okozta fertőzések megelőzése címmel, ez a terápiáknak ellenálló kórokozók, például antibiotikumoknak ellenálló baktériumok elleni küzdelemben ad tanácsokat orvosoknak, nővéreknek, betegeknek, látogatóknak.
Elkészült még két korábbi levél frissített változata, az egyik a dialízisközpontok fertőzésveszélyeivel foglalkozik (az itteni betegek pár naponta kórházba járnak, veszélyeztetettek amúgy is); és a fogászati fertőzésekről szóló itt a legfontosabb, hogy át kell alakítani a vízkezelési rendszereket az új EU-szabványnak megfelelően.
Az állapotokon javítani persze mindig lehet. 2011 óta létezik a magyar kórházakban az úgynevezett kézhigiénés értékelő rendszer, ebben magukat értékeljék a fekvőbetegek. Eredetileg csak ajánlás volt, így kevés kórház csatlakozott, az ANTSZ döntése alapján viszont úgynevezett munkatervi feladat lesz, úgyhogy kötelezően be kell vezetniük.
Semmelweis visszakacsint a múltból: a fertőzések megelőzéséhez még mindig az egyik legfontosabb dolog a kézhigiéniás feltételek javítása magyarul a rendes kézmosás és kézfertőtlenítés. Előfordul például az, hogy hiába jó a helyzet mondjuk a műtőkben, a kórházi takarítókat már nem tanítja meg senki ugyanerre ez pedig melegágya a fertőzéseknek.