Idén három amerikai tudós kapta a kémiai Nobel-díjat: Simomura Osamu az Aequorea victoria medúzafajban megtalálható zöld fluoreszcens protein (green fluorescent protein, GFP) felfedezéséért, Martin Chalfie és Roger Y. Tsien pedig gyakorlati alkalmazásáért kapták az elismerést. A GFP ma a modern genetikában bevett jelzőprotein, amivel könnyen nyomon követhetnek korábban láthatatlan folyamatokat, például egy betegség terjedését vagy klónozásos kísérletek sikerességét.

Az amerikai Douglas Prasher kulcsszerepet játszott a GFP-kutatásban, szakértők szerint ő volt az első, aki 1987-ben felismerte a jelzőproteinben rejlő lehetőségeket. Prasher a nyolcvanas években a massachusettsi Woods Hole Oceanográfiai Intézetben klónozta a proteint, de aztán elfogyott a kutatásra szánt pénz. Amikor évek múlva találkozott Chalfie-vel és Trisennel, örömmel megosztotta velük az eredményt. Prasher azonban nem tudott tovább dolgozni biokémikusként.

A tudós ugyanis családi okok miatt kénytelen volt az alabamai Huntsville városban maradni, és mint azt egy helyi lapnak elmondta, ott nincs olyan intézet, ahol kutatói állást kaphatna, pedig nagyon szeretne. Hogy számláit kifizesse egy helyi Toyota-kereskedő reklámautójával furikázik a városban, óránként 10 dolláros bérért. Prasher egyébként örül, hogy kollégái a Nobel-díjat kaptak. A díjazottak fejenként 3,33 millió svéd koronát (470 ezer dollárt) kapnak az elismerés mellé.