Köztudomású, hogy Bonaparte Napóleon, a francia császár és hadvezér nagyon alacsony növésű volt - olyannyira, hogy később el is nevezték róla a kisebbségi komplexus egyik alfaját, az alacsony emberekre jellemző Napóleon-komplexust. A probléma csak az, hogy Napóleon valójában nem is volt alacsony, a közhiedelem egy tévedésből, a brit propaganda hatékonyságából, és az elmúlt évszázadok átlagmagasság-növekedéséből adódik össze.

A császár testmagasságáról egyetlen hiteles adat maradt fenn, a holttestét mérte meg egy francia orvos, és állapította meg, hogy Napóleon 5 láb 2 hüvelyk magas volt. Ez 157 centiméternek felel meg – csakhogy itt máris elkövettünk egy hibát, ugyanis akkoriban a francia láb és hüvelyk mértékegységek nem egyeztek meg pontosan az angolszászokkal, amelyek a mai napig használatban vannak. Ezekre átváltva centiben máris 169-nél tartunk, ami még mindig nem egy szálfatermet, de határozottan több, mint a korabeli francia férfiak 165 centis átlagmagassága (mára egyébként ez az átlag 176 centire nőtt).

De vajon miért volt mégis már a saját korában “le petit caporel”, vagyis az apró tizedes a gúnyneve? A történészek szerint erről elsősorban a brit propaganda tehet, ami hatékonyan terjesztett el mindenféle pletykát róla, hogy a katonák ne féljenek a franciáktól. Ezek egyike volt az, hogy a császár törpenövésű. Ezzel egybevágott az is, hogy az átlag katona Napóleont legfeljebb messziről, a testőrei között láthatta, azok pedig válogatott elitkatonák lévén mind jó egy-két fejjel magasabbak voltak nála.