Index Vakbarát Hírportál

A sárkány éve van, de miért léteznek ősidők óta a világ minden táján?

február 19., 20:26 Módosítva: 2024.02.20 14:29
82

Pár napja kezdődött a sárkány éve a kínai horoszkóp szerint, és akár komolyan, akár játéknak vesszük – ha csak Kína lakosságát nézzük – legalább egymilliárd ember biztosan hallott róla, számol vele, és azt is tudja: ez a jegyek közül a legerősebb és a legszerencsésebb. Az éleslátás, a következetesség és a kitartás minőségét hordozza, és senki sem akad fönn azon, hogy a nyúl, kutya, majom és a többi állatjegy közül a sárkány az egyetlen, amelyik nem valós lény. Kínában például ma is ugyanúgy jelen van a mindennapokban, mint ötezer éve, amikor először felbukkant.

Hogy honnan erednek a sárkánymítoszok, szinte lehetetlen megmondani, ugyanis

VALAMIÉRt a világ szinte összes ősi kultúrája megteremtette a maga számára, ilyen-olyan formában.

Mintha mindenhová követte volna az embereket, nincs olyan kontinens, ahol a mítoszokban ne riogatna, röpködne, vagy őrizné a természet örök rendjét.

Ázsiában ma is hatalmas kultusz övezi őket, és számunkra meglepő módon arrafelé a bölcsesség hordozói, és küllemük dacára jóságos teremtmények, akik gyakran segítenek az embereknek. Furcsa az is, hogy nincs szárnyuk, kígyószerűen mozognak, de tüzet okádnak, és esőt hoznak, ha fohászkodnak hozzájuk.

A keresztény Európában senki nem hívogatta őket, merthogy errefelé a sárkányok gonoszak, a Sátán jelképei. Ahogyan Jób könyve plasztikusan leírja:

szájából láng lövell elő. Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

 

Tovább

Drágakövek hullottak az égből Hawaiin

február 18., 20:00 Módosítva: 2024.02.19 21:21
69

Igézően szép hely a Hawaii-szigetcsoport, az Egyesült Államok 50. állama, négyezer kilométerre az anyaországtól, a Csendes-óceán kellős közepén. Nemcsak arról nevezetes, hogy gyönyörű strandjain született meg a hullámszörfözés, hanem arról is, hogy legnagyobb szigetén működik a világ egyik legaktívabb vulkánja, a Kilauea. 1983 óta nem akar lecsillapodni, jóformán egyfolytában fortyog, vagy ömlik belőle a láva, ezért az egyik legalaposabban megfigyelt tűzhányó is egyben.

2018-ban annyira erősen robbant ki, hogy hamucsóváját 9200 méter magasra lőtte fel. A vulkanológusok és a helyiek később pedig arra lettek figyelmesek, hogy a környék tele van zöldes árnyalatú, üveges ásvánnyal, olivinnal.

Ennek a vas-magnézium szilikátásványnak számtalan fajtája létezik, attól függően, milyen benne a vas-magnézium arány. Egyik típusa, a smaragdhoz megtévesztésig hasonlító, olajzöld színű peridot azonban értékes drágakőnek számít, és minél sötétzöldebben ragyog (és persze minél nagyobb), annál többet ér.

Tovább

Mindenki vágyik rá, noha nem is igazi

február 14., 16:56 Módosítva: 2024.02.15 06:30
17

A szerelem első látásra, amelyet angol nyelvterületen a Love at First Sight rövidítés miatt „LAFS"-nek neveznek – vagyis mi mondhatjuk, hogy SZEL –, az érzelmek és a fiziológiai válaszok sokrétű kölcsönhatása. A kutatókat régóta foglalkoztatja, mi állhat a jelenség mögött, vajon pusztán csak a vágyat takarja, ami a másik felé hajt, vagy tényleg egy, ugyan hirtelen feltörő, de komoly és komplex érzelem, ami valódi biológiai és pszichológiai háttérrel bír?

Ha már átéltük, hogy egy idegen tekintete magához vonzott, belefeledkeztünk a nézésébe, és valamiféle láthatatlan szálak meglétét éreztük, akkor megtapasztaltuk ezt a misztikus jelenséget. De ahhoz, hogy ebből igazi, tartós, mély érzelem fejlődjön, időt kell szánni a másik igazi megismerésére, és meg kell győződni arról, hogy valóban összeillünk vele. Különben a szerelem első látásra csak egy gyorsan kipukkanó lufi lesz, ami sokáig nem hagy majd aludni.

Tovább

Léteztek falvak, amelyek lakói téli álmot aludtak

február 7., 20:49 Módosítva: 2024.02.08 17:56

Meghökkentő írást jelentetett meg a British Medical Journal 1900-ban, amelyben arról számoltak be, hogy Pszkov környéki parasztok Oroszországban az első havazással behúzódnak házaikba, a tűzhely köré fekszenek, és egész télen csendben alszanak. Ezt a szokásukat pedig „lotskának” nevezik. Csak annyi időre kelnek fel, hogy elrágcsáljanak egy kemény kenyérdarabot, igyanak némi vizet, valamelyikük rak a tűzre, majd visszafekszenek aludni. Hat hónapnyi nyugalom után, amikor az első fű kizöldül, a családok felébrednek, megrázzák magukat, és mintha mi sem történt volna, nekilátnak a teendőknek. Így tettek már ősidők óta, aminek nyomós oka volt: a kevés élelem. Ezért téli álommal húzták ki a szűk hónapokat, így jóval kevesebb étel is elég volt nekik.

A történet valódiságát nem tudták bizonyítani, nincs nyomuk a téli álmot alvó orosz parasztoknak, de a lotskajelenség, azaz a téli álom, bevált túlélési stratégia az állatvilágban. Oka pedig elsősorban nem is a téli hideg, hanem inkább a kevés táplálék. Nem égetik feleslegesen a kalóriákat, úgysem tudnák azt kellő mennyiségű táplálékkal pótolni, inkább nyugalomba vonulnak, lelassítják az anyagcseréjüket, minimálisra csökkentik testi funkcióikat, és kihúzzák tavaszig. Addig a testükben lévő zsírraktárakat használják fel energiaként. Ezt a visszafogott állapotot nevezik „torpornak”.

Tovább

Kiderült a meztelen igazság arról, mióta hord ruhát az ember

február 3., 16:35 Módosítva: 2024.02.04 13:37

Habár ismerünk talpig fess állatokat, például a kifogástalan testőroutfitben hősködő csizmás kandúrt, az élővilágban példátlan módon csak az ember kénytelen ruházkodni, ha nem akar fázni. Az emlősök között kifejezetten ritka a csupaszság, szemérmetlen meztelenségünk okait pedig máig viták övezik. Úgy tűnik, hogy a Homo nemzetség első szőrtelen tagja a Homo erectus lehetett, 1,6 millió évvel ezelőtt. De hogy mi történt pontosan, azt több elképzelés is igyekszik megmagyarázni.

Talán a legmeggyőzőbbnek a szavannateória tűnik, amely szerint hárommillió évvel ezelőtt egy hidegebb és szárazabb periódus köszöntött az afrikai őshazára, ami miatt az őserdős területek egyre inkább ligetekkel tarkított füves szavannákká ritkultak. Az erdős élőhelyeket kedvelő emberszabásúaknak pedig fel kellett adniuk addigi életformájukat. Egyre többet kellett veszélyes, nyílt területeken mozogniuk, sőt futniuk (a két lábra állást is részben a futáskényszernek tudják be). A nagy lótás-futásban pedig könnyen túl lehetett hevülni, és azok élték túl a stresszesebbé váló mindennapokat, akik képesek voltak hevesen izzadni.

A szőrzet azonban gátolta a hőleadást.

Ringben küzd a képzeletdús vízimajom-elmélet is. Hívei szerint a törzsfejlődés során egy-két millió éven keresztül egy vízzel körülvett szigeten élt távoli őseink egy domináns csoportja, és a tengerparti és vízi élethez felesleges volt a szőr. De nem csak csupaszságunk ered ebből az időből – állítják –, hanem például olyan tulajdonságaink is, hogy máig szeretjük a vizet, lefelé néz az orrnyílásunk, sós a könnyünk, és könnyedén tudjuk szabályozni a légzésünket.

Meztelenségünk magyarázata lehetett az is, hogy meg kellett szabadulnunk a veszélyesen elszaporodó, szőrzetben élő vérszívó ektoparazitáktól (például kullancsoktól). Egy másik hipotézis a tűzhasználathoz köti a szőrzet eltűnését, mondván, a tűz melege okafogyottá tette a szőrbunda viselését.

Bármi is volt a meztelen igazság, őseinknek mindenképpen fel kellett öltözniük, a kérdés csak az: mióta ruházkodik az ember?

Tovább

Száz felhőkarcolójával meghökkentőbb volt a középkori Bologna, mint Manhattan

január 28., 20:58 Módosítva: 2024.01.29 20:37

Lezárták még az ősszel Bologna nevezetes központi terét (Porta Ravegnana), és várhatóan több évig zárva is marad, mert az ott magasodó két ferde középkori torony életveszélyessé vált, falaikon repedések keletkeztek, és akár össze is dőlhetnek.

A 97 méter magas Asinelli- és a 48 méteres Garisenda-tornyokat a nevüket viselő módos családok emelték 1109 és 1119 között. Eredetileg 60 méter magas volt a kisebbik (Garisenda), de a 14. században – biztos, ami biztos – visszabontották, mivel egy földmozgás következtében erősen elferdült. Ő lett a bolognai ferde torony, ami legalább annyira meg van dőlve, mint az 57 méter magas pisai, de ami igazán aggasztó, hogy most a dőlésének iránya is kissé megváltozott. A magasabbik (Asinelli) is picit ferde, a Garisendához képest azonban egyenesen áll, mint a cövek, de ő sincs túl jó állapotban.

Gondoljunk csak bele: az Asinelli-torony a maga 97 méterével három darab egymásra helyezett tízemeletes panel magasságába nyúlik, és a kisebbik is másfél tízemeletes magas. De ami a legérdekesebb, hogy egykor legalább 100 hasonló (átlagosan 60 méteres) „felhőkarcoló” magasodott a városban. Szó szerint úgy nézhetett ki Bologna, mint egy középkori Manhattan.

Impozáns és lélegzetelállító, ha csak ezt a több mint 900 éves két tornyot nézzük, szinte nem is hiszünk a szemünknek.

csak azt nem tudjuk egészen pontosan, vajon mi végre építettek ennyi tornyot az 1100-as évek elején.

Ezek a négyzet alapú téglaépítmények ugyanis első látásra nem igazán tűnnek praktikusnak. Szűkek és magasak, sok száz lépcsőt megmászni pedig akkoriban sem volt egy népünnepély. Ráadásul, mivel a téglák nem bírták a tornyok súlyát, sokuk magától leomlott száz éven belül. Vagy éppen ettől tartva maguk a tulajdonosok bontatták vissza néhány tíz méteres magasságig. Mint például a ferde Garisenda-tornyot 48 méteresre, eredeti méretében valószínűleg már rég összeomlott volna.

Tovább

Miért van a férfiaknak mellbimbója?

január 26., 18:05 Módosítva: 2024.01.27 12:53

Evolúciós maradványokkal van tele a testünk, de az átalakulásuk mégsem evidens, nem zavarnak senkit és semmit, ezért a törzsfejlődés talán nem pazarol majd energiát eltüntetésükre. Élhetnénk lép nélkül is, de az igazi kérdés, hogy mi szükség van a fülön lévő Darwin-dudorra, vagy a lábujjakra? Régen a futásnál jó szolgálatot tettek, kapaszkodáshoz is kellettek, de ma már nincs igazi funkciójuk, hacsak nem lakkozzuk ki őket szépen, és akkor esztétikai gyönyört kelthetnek. Egy régebbi jóslat szerint a jövő embere kis lábujj nélküli, kopasz, széles fejű egyed lesz, aki jóval magasabb nálunk. Mai szemmel nem túl szép, de a kis lábujj tényleg felesleges.

Na és mi indokolja a vakbél meglétét? Az idők hajnalán még segített lebontani a cellulózt a növényi táplálékokból, de mára elvesztette jelentőségét: étrendünk a húsok beépítésével változatosabbá vált, és már nincs szükség hosszú és bonyolult bélrendszerre. Bár egy 2017-es kutatás szerint az immunrendszer védelmében nagy szerepet játszik, mert jó bélbaktériumokat tárol. Másrészt ha nincs vakbél, a 150 éves Houdini talán még ma is elkápráztatna minket bűvésztrükkjeivel, hiszen szegényt a vakbélgyulladás vitte el 52 éves korában.

Tovább

Úgy tűnik, mégis az ember írtotta ki a mamutokat

január 23., 18:56 Módosítva: 2024.01.24 17:01
98

Máig nem nyugszik a vita akörül, vajon miért tűntek el – szinte egyik pillanatról a másikra – a kőkorszaki barlangrajzok hatalmas, félelmetes és gyakori állatai a legutóbbi jégkorszak legvégén, körülbelül 10-12 ezer éve Európában, Amerikában és Ausztráliában. Több tízezer évig éltek együtt őseink a barlangi medvével, barlangi oroszlánnal, barlangi hiénával, gyapjas orrszarvúval, gyapjas mamuttal, óriásszarvassal, vagy éppen az akár 8 méter hosszúra is megnövő óriáslajhárral, majd a megafauna képviselői szinte egyik pillanatról a másikra végleg levonultak a földi élet színpadáról.

Minden 1000 kilogrammnál nehezebb növényevő faj és a 100 kilogrammnál nehezebbek háromnegyede kihalt (velük együtt az őket zsákmánynak tekintő ragadozók), ami felveti a nyilvánvaló kérdést: mi történhetett? A magyarázatért nem kevesebb, mint három teória versenyez, amelyek a klímaváltozást, a túlvadászó embert, vagy a járványokat teszik felelőssé.

Tovább

Nyugdíjba mennek-e az állatok?

január 22., 18:58 Módosítva: 2024.01.22 20:51

Mi történik, ha a segítő vagy az ember mellett nagy szerepet betöltő állatok már nem jól látják el funkcióikat és kénytelenek visszavonulni? Mi lesz a legyengült rendőrkutyák vagy a delfinshow-ból kiöregedő orkák sorsa? És vajon az állatoknak is olyan nagy traumát okoz a visszavonulás, mint sok munkamániás embernek?

Az öregedésnek az embernél megjelenő lelki és fizikai jelei az állatoknál is megvannak, a kutyáknál biztosan, mert agyuk, öregedésileg legalábbis, meglepően hasonlít az emberekéhez. Idővel náluk is lelassulnak a kognitív funkciók, ami a memória legyengüléséhez, zavartsághoz és álmatlansághoz vezethet. De bizonyos kutatások alapján a négylábúaknál is felléphet éjszakai szorongás, sőt neurodegeneratív betegségek is.

Tovább

Ha okosan káromkodik, egészségesebb lesz

január 21., 15:36 Módosítva: 2024.01.22 06:55

A káromkodás „erőteljesebb” kommunikációs forma, mint a szokásos nyelvhasználat, és vájt fülű, klasszikus ízlésű kultúremberként dohoghatunk azon, hogy napjainkban mindenki és mindenhol használja a „csúnya” szavakat generációtól, napszaktól és lelkiállapottól függetlenül, de félre a dohogással! Kiderült, a káromkodás enyhítheti a fájdalmat, és növelheti a teljesítményt. A rosseb (eredetileg rossz seb, a szifilisz régi megnevezése) gondolta, de azért nekünk, magyaroknak ez különösen jó hír, hiszen igen kreatív káromkodók vagyunk. Ennek egyik legszebb példája az a 17. századból fennmaradt levél, amit több mint 600 cifra szóval tűzdelt tele írója, Horváth Mihály, hogy kiadja indulatait. 

Ha most véletlenül belerúgtunk a kanapéba, és rettenetesen megfájdult a lábujjunk, kiáltsuk csak, Firfek! (fearfek), ami a Star Wars káromkodása, és meglátjuk, megkönnyebbülünk. Bár nem annyira, mint ha egy bevett, old school trágárságot kiáltottunk volna, de azért a humorfaktor erős a csillagközi szitokban, és emiatt már enyhülhet is a fájdalom. Egy vicces kifejezés ugyanis ügyesen elterelheti figyelmünket a rossz érzésről. Egy angol nyelvű kutatás 821 résztvevője szerint például a „fuck” a legviccesebb angol szavak közé tartozik.

Tovább

Folyamatosan fő ugyanaz a leves 79 éve, és finom

január 18., 19:46 Módosítva: 2024.01.19 21:34
529

Van egy díjnyertes családi étterem Bangkokban, a Wattana Panich, ahol bárki rendelhet a 49 éve egyfolytában ugyanabban az üstben készülő marha- és kecskeraguból. Soha nem hagyják kiürülni az edényt, és az étteremben dolgozó szakácsoknak már harmadik generációja főzi a „finom és aromás” étket, ahogyan azt az étlapon ajánlják. Minden este félreteszik, ami az edényben maradt, majd másnap – ha kell, további összetevőket adnak hozzá, – a fél évszázados alaplevet újra felteszik főni, és felforralják. És ez így megy évtizedek óta, nap mint nap, ugyanabban az edényben, amelyet lehet, hogy még soha nem mosogattak el.

Japánban, Tokió Asakusa kerületében található az Otafuku étterem,a hol ugyanazt az oden nevű, pörköltszerű húslevest szolgálják fel 1945 óta folyamatosan. Csak azért nem régebben, mert az 1916-ban nyílt étterem eredeti, ódon fogása elveszett egy második világháborús légitámadásban, így „csak” 79 éves az alaplé. Kiterjedt törzsvendégi kör cuppant rá a történelmi fogásra, és panaszokról nincsenek hírek, úgy tűnik, hogy az ősi leves biztonságosan fogyasztható. A ragut mindennap újraélesztik és felforralják, elpusztítva ezzel a baktériumokat. A sűrű alaplé különleges aromát ad a hozzávalóknak, és ha jól csinálja a szakács, akár évtizedekig használhat egy fazék levest.

Meglepő egy műfaj, de nem csak Ázsiában hódít az örökragu (perpetual stew), egykor elterjedt volt Európában is. Például az útszéli fogadókban mindig főtt éppen valamilyen egytálétel. A franciáknál a pot-au-feu, egyfajta leves és marhapörkölt kombinációja volt népszerű, és állítólag a 15. századtól egészen a második világháborúig rotyogott ez az örökpörkölt a dél-franciaországi Perpignanban, és csak a német megszállás alatti szűkös alapanyag-kínálat miatt ürült ki a kondér.

Tovább

Olyan, hogy lustaság, nem is létezik

január 13., 19:15 Módosítva: 2024.01.14 15:20
73

Új lustasági világrekord született 2023 szeptemberében egy észak-montenegrói üdülőhelyen, Breznában. Egy 21 éves szerb versenyző 30 napon keresztül heverészett az ágyban, megdöntve ezzel az eddigi 24 napos csúcsot, és elnyerte a Laziest Citizen (Leglustább polgár) megmérettetés 1000 eurós fődíját. A szabályok egyszerűek voltak: csak léhán feküdni kellett egy matracon, közben az indulók olvashattak, laptopot és mobilt használhattak, ám a felkelés, de még a felülés is szabálysértésnek minősült, és azonnali kizárással járt (kivéve a nyolcóránként engedélyezett 10 perces WC-re menést).

A versenyt először 2001-ben rendezték meg ugyancsak Breznában, méghozzá azzal a határozott céllal, hogy kifigurázzák és nevetségessé tegyék azt az elterjedt balkáni sztereotípiát, miszerint a montenegróiak lusták. És a nemzetközi figyelmet nézve úgy tűnik, kezdik is elérni céljukat.  

A lusta minősítés egy becsmérlő sértés a civilizációk kezdete óta, a lustaság pedig a hét főbűn egyike, a dologtalan semmittevőket a legtöbb kultúra megveti. Mondván, nem sülhet ki abból semmi jó, ha valaki a kemény, szorgalmas munka helyett dologtalanul lebzsel, tétlenül. La Fontaine jól ismert tanmeséjében, A tücsök meg a hangyában a legnagyobb dologidőben, nyáron is csak vígan muzsikáló tücsök jól pórul is jár a reggeltől késő estig serénykedő hangyával szemben. A henyélőverseny azonban rendesen feje tetejére állítja ezt a megkérdőjelezhetetlen alaptételt, a „lusta montenegróiak” jelzős szerkezet pedig idézőjelbe kerül.

Akár itt be is lehetne fejezni a léhaság boncolgatását, csakhogy akad egy kis bonyodalom: a lustaság jelensége finoman szólva is nehezen értelmezhető. Ezek szerint aki nem végez fizikai munkát, vagy ha nem is éppen fizikait, de nem tüsténkedik élénken, lendületesen, látványosan bármiben is, az lusta lenne? 

Tovább

Ne fájjon a feje, lassan búcsút inthetünk a migrénnek!

január 12., 09:38 Módosítva: 2024.01.22 10:17
449

Ha van életünket végigkísérő fájdalom, akkor a fejfájás mindenképpen az. A lakosság nagy részének, esetenként 40-50 százalékuknak viszont rendszeresen fáj a fejük. Legalább egymillió magyar pedig a fejfájás alig elviselhető fajtájától, a migréntől szenved. Nem elég a fejet hasogató nyomás, a fáradtság, a szédülés, a hányinger, a látás- és beszédzavarok tovább fokozzák a kínokat.

Kutatók úgy gondolják, hogy már kőkorszaki őseinknek is fájt a fejük, amit koponyalékelésekkel kíséreltek kezelni. Pontosabban az embert megszálló gonosz szellemeket, démonokat a fejből elűzni. A történelem (a művészet, a tudomány és filozófia) is fejfájósan telt: Julius Caesar, Szent Pál, Friedrich Nietzsche, Immanuel Kant, Karl Marx, Charles Darwin, Alfred Nobel, Sigmund Freud, Frédéric Chopin, Pjotr Csajkovs.zkij, Lev Tolsztoj is migréntől gyötrődtek. Ahogyan az Alice csodaországban című groteszk meseregényt megálmodó Lewis Carroll is. De még Serena Williams teniszező világklasszisról is lehet tudni, hogy nemegyszer migrénes roham közepette versenyzett.

De mit lehet kezdeni ezzel a kínzó kórral, azonkívül, hogy ideig-óráig csillapítani lehet a tüneteket? A Ma is tanultam valamit podcast mostani vendégei, dr. Schwab Richard belgyógyász, gasztroenterológus, a MIND Klinika igazgatója, és dr. Szatmári Szabolcs neurológus szerint ma már sokkal többet, mint gondolnánk. Tévhit, hogy a migrén kezelhetetlen betegség és nem kell beletörődni a mindennapi életet lehetetlenné tevő fájdalomba. Olyan felfedezések, tudományos áttörések történtek ugyanis az elmúlt években, amelyek túllépnek a szokásos gyógyszeres kezeléseken. Például az, hogy a bélflóra és a fejfájás között közvetlen és egyre inkább megismert, szoros kapcsolat áll fenn. Személyre szabott diagnózissal, célzottan pedig az esetek 90 százalékában ma már tartós javulást lehet elérni.

A két műsorvezető most is Tapasztó Orsi és Jocó bácsi, és az adásból olyan meglepő dolgok derülnek ki, mint hogy a súlyos fejfájások gyakorlatilag mikrosztrókok, vagy hogy a reklámokból ismert fájdalomcsillapítóknak annyira komoly mellékhatásuk van, hogy egy adott ponton túl maguk a gyógyszerek tartják fenn a fejfájást.

De kiderül az is, hogy

Ne törődjön bele a kínokba, hallgassa meg inkább a két szakembert, hogy ma is tanuljon valamit. Na és persze ne hagyja ki a Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem és tudja meg, hogy rajtunk múlik-e a szerencse, mi a helyzet az életünket megkeserítő túlagyalással, miért áruljuk el kényszeresen a ránk bízott titkokat, és ismerje meg, hogyan irányíthatjuk álmainkat. Az sem mellékes kérdés persze, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek, vagy hogy képesek vagyunk-e monogámok lenni? És persze leplezze le a notórius későket is!

Tovább

Rajtunk múlik-e a szerencse?

január 5., 12:24 Módosítva: 2024.01.10 07:47
25

Szerencsekutatók (pszichológusok, filozófusok, eszmekutatók) állítják, hogy hatással vagyunk arra, hogy szerencsések vagyunk-e. Persze nem a közkeletű, „nesze semmi, fogd meg jól” lózungokra kell gondolni, hogy Légy pozitív!, hanem például arra, hogy a parkolni vágyóknak is van szerencsecsillaguk. A reménytelennek látszó parkolás esete, amikor az örökké „mázlista” kolléga mindig jó helyet talál magának, míg más csak rezignáltan körözget eredménytelenül. Alan Kirman, az Aix-Marseille Egyetem közgazdászprofesszora munkatársaival publikált, Born Under a Lucky Star? (Szerencsés csillagzat alatt születni?) című tanulmányában magabiztosan kijelenti: az emberek maguk döntik el, hogy szerencsétlenné vagy szerencséssé váljanak. Tényleg így van?

Ha valaki például kedvezőtlen helyzetekben összeszedi, felspannolja magát, akkor olyan döntések meghozatalára lehet képes, amelyek többnyire „szerencsésebb” fordulatokhoz vezethetnek. A szerencsések nem „szerencsés csillagzat alatt születtek”, hanem megtanultak szerencsésnek lenni. A szerencse ugyanis, a legtöbb esetben, nem egy külső tényező, hanem saját cselekvéseink következménye.

A Ma is tanultam valamit podcast mai adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi alámerül a szerencse világába, és elmesélik, a világ legszerencsétlenebb emberével mi történt, és miért is lett ő a világ legszerencsésebb embere. 

Ragadja meg a szerencsét, és kapcsolódjon az adásra, merthogy ma is érdemes tanulni valamit. És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a diéták csúcsáról, az intuitív antidiétáról, a titokról, a sziesztáról, na és az életünket megkeserítő túlagyalásról! Tudja meg, hogy valóban létezik-e a Nagy Ő, és ha igen, akkor merre jár, vagy hogy miként irányíthatjuk az álmainkat, de azt is, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek-e körülöttünk a földönkívüliek? És persze leplezze le a notórius későket is! 

Tovább

Miért létezik még petárda, amikor mindenki utálja?

2023 december 30., 20:21 Módosítva: 2024.01.01 08:53
245

Már évek óta tilos petárdázni Magyarországon, nemcsak év közben, de még szilveszterkor is, még a birtoklásáért is 150 ezer forintos pénzbírságot szabhatnak ki. Ennek ellenére ezrek élvezik – valamilyen furcsa oknál fogva – az év végi durrogtatást. Pedig csak tavaly év végén 19 esetben riasztották a mentőket pirotechnikai eszköz okozta (sokszor maradandó) kéz-, arc-, és szemsérülésekhez, és szilveszterenként átlagosan kilencszáz, robbanásoktól megriadt kutya kóborol és veszik el idehaza, és csak felük kerül vissza a gazdájához. Szlovákiában egy éve 45 ezren követelték petícióban a petárdák betiltását, idén nyáron pedig törvénybe is iktatták az állatokat (is) kínzó pirotechnikai eszköz egész évre szóló tilalmát

A legtöbb ember által gyűlölt dolgok ranglistáján a petárda mindenképpen az élmezőnyben durrog. A kérdés csak az, hogy miért szereti mégis sok ember annyira a robbanásokat, miközben az összes állatfaj fél tőlük? Miért nézünk szívesen egy lármás tűzijátékot, de még inkább: hogyhogy vannak olyanok, akik élvezik a petárda éktelen durranását? Na és azt, hogy mások jól halálra rémülnek a kifinomult mókától?

Tovább

Leszámolna minden sanyargatással az ösztönös antidiéta

2023 december 29., 10:32 Módosítva: 2024.01.05 12:50
65

Az emberek többségét érintő szorongások toplistáján az ideálisnak gondolt (vagy a média által sulykolt) testsúly mindenképpen az élmezőnyben foglal helyet. Ezért se szeri, se száma a különféle diétáknak, a skála szinte beláthatatlanul széles, ráadásul ádáz viták dúlnak körülöttük, egymásnak ellentmondó, sőt kizáró módszerek (hitek) csapnak össze.

Népes hívőtábora van a húsmentes, de kifejezetten a húsra épülő étkezésnek is, ahogyan tömegek hódolnak a zónadiétának, a szakaszos böjtre épülő diétának, a candidadiétának, a gluténmentes diétának, a turmixdiétának és még tucatnyi másféle világmegváltó diétának is.

Most viszont megérkezett egy különc versenyző, az intuitív diéta, amely annyira nem óhajt a tömeggel szaladni, hogy határozottan elutasítja az összes bevett fogyókúrázó-mentalitást, az önsanyargató, drákói diétás szabályok követését, és nem kevesebbet ígér, mint hogy úgy érhetjük el a számunkra megfelelő testsúlyt, hogy testünk jelzéseire figyelünk, és azzal összhangban étkezünk.

Első hallásra gyanúsan vonzó módszernek tűnik. Ez is, mint oly sok más praktika is. Akkor ezek szerint – a nevéből adódóan – elég csak az ösztöneinkre hagyatkozni, és ha olyan kedvünk van, akkor nyugodtan degeszre ehetjük magunkat? Mindenféle bűntudat nélkül, és anélkül, hogy elszállt fogyókúrás regulákkal gyötörnénk magunkat?

A Ma is tanultam valamit című podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi vendége, Asiama Evelyn dietetikus, fitneszedző azt állítja, hogy igen, de mégsem egészen. Mint kiderül, az intuitív diéta valójában nem is diéta, hanem annak az ellenkezője: antidiéta. Egy írásos keretrendszerre alapuló szemlélet és kultúra, amely – mivel mindenki eszik – minden embert érint, nem csak a fogyókúrázni akarókat.

És bár a neve azt sugallja, pont nem az impulzív evést („de jó illata van, de nagyon belakmároznék belőle”) támogatja, hanem egy velünk született képességre, az interoceptív tudatosságra fókuszál. Arra, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül el tudjuk dönteni, mikor kell mennünk aludni (akkor, amikor fáradtnak érezzük magunkat), vagy hogy elkapjuk a kezünket, ha valami égeti.

Az éhség és a jóllakottság érzése is ilyen érzés. A lényeg, hogy csakis a biológiai éhség jelzéseire kell odafigyelni, és meg kell adni magunknak azt az energiamennyiséget, amellyel jól működünk. Mint a csecsemők, akik éppen annyit esznek, amennyit kívánnak. Semmivel sem többet.

Mindez nagyon szép, na de valóban működik felnőtteknél is? Hogyan érdemes elkezdeni ezt a módszert? És hosszabb távon is fenntartható-e ez az életmód? A műsorból kiderül. Ahogyan az is, hogy

Hallgasson belső megérzéseire, és kapcsolódjon az adásra, már csak azért is, hogy ma is tanuljon valamit. És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a titokról, a sziesztáról, na és az életünket megkeserítő túlagyalásról! Tudja meg, hogy mit keres a betlehemek sarkában egy letolt nadrágú alak, hogy valóban létezik-e Nagy Ő, és ha igen, akkor merre jár, vagy hogy miként irányíthatjuk az álmainkat, de azt is, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek-e körülöttünk a földönkívüliek? És persze leplezze le a notórius későket is!

Tovább

Mit keres a betlehemek sarkában egy letolt nadrágú alak?

2023 december 22., 09:31 Módosítva: 2023.12.28 18:45
129

Azt gondolhatnánk, hogy a karácsony – keresztény ünnepként – többé-kevésbé hasonlóan telik a világon mindenhol: fadíszítés, ajándékozás, éjféli mise, finom falatok. Pedig a finom falatok kivételével szinte semmi közös nincs a különböző országok karácsonyaiban, és egészen extrém rituálékat is ápolnak sok helyen.

Valószínűleg Luther Márton, a német reformátor gyújtott gyertyákat először karácsonykor egy fenyőfán, miután egy téli estén hazafelé gyalogolva teljesen magával ragadták a fenyőkön megcsillanó csillagfények. Az első ismert hazai karácsonyfa-állítás pedig Brunszvik Teréz grófnő, az első kisdedóvó, azaz óvoda megalapítójának nevéhez fűződik Pesten, 1824-ben. Eddig minden rendben is van. Ukrajnában azonban pókhálós díszítéssel és műanyag pókokkal fejlesztették tovább a dekorációt. Déli országokban pedig a pálmafát, vagy éppen a banánfát díszítenek fel.

De a legnagyobb kavalkád a körül alakult ki, hogy ki hozza az ajándékot. Olaszországban Befana, a jóságos boszorkány, Spanyolországban a napkeleti bölcsek hozzák, Izlandon pedig bajkeverő trollok tüsténkednek ünnep idején, miközben a déli féltekén, Ausztráliában a Mikulás szörfdeszkán érkezik, majd szánra pattan, amit nem kevesebb mint nyolc fehér kenguru húz. Legalábbis az óceánparton grillpartizó strandpapucsos karácsonyozók szerint.

De ez még mind semmi. A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi körbeutazza a világot és sorra veszi a meghökkentőbbnél meghökkentőbb szokásokat, és elmondják azt is, hogy

Mozduljon ki a négy fal közül és látogassa meg a karácsonyozó világot, már csak azért is, hogy ma is tanuljon valamit. És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a titokról, a sziesztáról, na és az életünket megkeserítő túlagyalásról, tudja meg, hogy valóban létezik-e a Nagy Ő, és ha igen, akkor merre jár, vagy hogy miként irányíthatjuk az álmainkat, és azt is, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek? És persze leplezze le a notórius későket is!

Tovább

Rosszul tudtuk, nem a legsötétebb napon nyugszik le leghamarabb a Nap

2023 december 21., 20:09 Módosítva: 2023.12.22 17:05
80

December 22-én, hajnali 4 óra 27 perckor lesz (volt) a téli napforduló, amikor a Nap a Baktérítőn delel, ezért ez az éjszaka lesz a leghosszabb. December 22-e tehát az év legsötétebb napja, csakhogy van egy bökkenő: 2023-ban nem ezen a napon, hanem december 12-én nyugodott le legkorábban a Nap, Budapesten 15 óra 54 perc 7 másodperckor, miközben december 21-én két perccel később, 15 óra 56 perc 5 másodperckor, december 22-én pedig 15 óra 56 perc 32 másodperckor. 

És hogy véletlenül se legyen egyértelmű az egész, csak tíz nap múlva, január 1-jén és 2-án kel fel legkésőbb a Nap, Budapesten 7 óra 32 perc 53 másodperckor, miközben december 22-én még két perccel korábban, 7 óra 30 perc 19 másodperckor jön a kikelet. 

Akárhogyan is nézzük, különös egy jelenség. Hiába is készültünk rá már nagyon, de nem mondhatjuk ezen a jeles sötét napon, hogy na végre, elérkeztünk a sötétség legmélyebb bugyrába, és holnaptól – végre – fordul a kocka, és kezd egyre korábban felkelni a nap.

Arra még tíz napot várnunk kell. 

Na de miért van olyan messze egymástól a legkorábbi és a legkésőbbi napkelte? Hogy lehet, hogy nem illeszkednek egymáshoz, és nem a téli napfordulókor, a valóban legsötétebb napon kel fel legkésőbb, és nyugszik le legkorábban a Nap?

Tovább

Több mint 600 repülő tűnt el a Himalájában

2023 december 15., 11:20 Módosítva: 2023.12.16 10:54
8

2009 óta folynak a kutatások indiai és amerikai csapatok részvételével India északkeleti részén, Arunachal Pradesh államban a második világháborúban itt lezuhant amerikai repülők roncsai után. Több mint 600 gép sorsa pecsételődött meg itt, illetve legalább 1500 pilóta és utas (rádiósok, katonák) vesztették életüket a 42 hónapig tartó, második világháborús indiai katonai művelet során, ami a Púp nevet viselte.

A tengelyhatalmak és a szövetségesek háborújában India északkeleti részén a légi folyosó mentő útvonal volt a japánok előrenyomulását követően, ami gyakorlatilag lezárta a Kínába vezető szárazföldi útvonalat. India szerepe – ami nem sokszor kerül előtérbe – mégsem elhanyagolható a második világháborúban: a Tizennegyedik Hadsereg, a brit, indiai és afrikai egységekből álló többnemzetiségű haderő megfordította a harcok menetét Ázsiában azzal, hogy visszafoglalta Burmát a szövetségesek számára. Az országban viszont rengeteg civil is áldozatául esett a harcokban, például úgy, hogy segítette a szövetséges erőket, vagy csak rossz időben volt rossz helyen.

Tovább

Mérgezi a világot a kolorizmus, de miért napozik akkor a fehér ember?

2023 december 15., 10:07 Módosítva: 2023.12.21 09:12
33

Az emberi civilizáció egyik legmérgezőbb rákfenéje a rasszizmus, annak pedig az egyik alapja az európaiakra jellemző fehér bőrszín. Erre és civilizációs felsőbbrendűségére hivatkozva kolonizálta a „fehér ember” a fél világot, és ültette el mélyen a rasszista gondolkodásmódot. Ideológiák, rabszolgaság, elnyomás, népirtás épült a bőrszínek árnyalatára, és bár régóta világos, hogy ennek semmiféle biológiai alapja sincs, mégis a mai napig áthatja a mindennapokat az egész világon.

Úgy tűnik, most egy újabb, amúgy is rozoga, ingadozó láb dőlt ki alóla, amikor nemrégiben kiderült, hogy a világ legrégebbi, teljes épségében (1991-ben, az Alpokban) megtalált jégbe fagyott emberi holttestének, az 5300 éve élt Ötzinek életében sokkal sötétebb volt a bőre, mint azt eddig gondolták. Az uralkodó elméletek szerint az afrikai őshazából körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt Európába vándorolt Homo sapiens ősök bőre (a kevesebb napfény miatt) hamar kivilágosodott. A világosabb bőr ugyanis több létfontosságú D-vitamint képes felvenni a napfényből, ezért előnyösebb, mint a sötétebb.

Ez igaz is, csakhogy Ötzi legújabb vizsgálata azt támasztja alá, hogy még 8 ezer évvel ezelőtt is hasonlóan sötét bőrű népcsoportok éltek Európában, mint Afrikában, és csak (evolúciós léptékkel nézve) a „közelmúltban”, 3-4 ezer éve vált általánossá a sápadt bőrszín a kontinensen. A kifehéredéshez ugyanis szükség volt a letelepedésre és a (D-vitaminban szegény) gabonaalapú életmód elterjedésére is. A fehér bőrszín tehát – úgy tűnik – egy egészen új fejlemény, és megerősíti azt a már eddig is nyilvánvaló tételt, hogy a bőrszínre apelláló rasszizmusnak az égvilágon semmi alapja.

A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi vendégükkel, Márton Joci roma aktivistával merül bele a kolorizmus, a sötétebb bőrszín hátrányban részesítésének témájába. Kiderül, mennyire hálózzák be a világot a sötétebb bőrszínekhez társított értékítéletek és az is, hogy

Tudja meg, mi lappang a toxikus gondolatok mögött, már csak azért is, hogy ma is tanuljon valamit! És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem az életünket megkeserítő túlagyalásról, a titokról, a sziesztáról, tudja meg, hogy valóban létezik-e a Nagy Ő, és ha igen, akkor merre jár, vagy hogy miként irányíthatjuk az álmainkat, és azt is, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek, na és hogy képesek vagyunk-e monogámok lenni? És persze leplezze le a notórius későket is!

Tovább

Nincs hová bújni, zenei ízlése szinte mindent elárul önről

2023 december 11., 21:20 Módosítva: 2023.12.13 18:29
59

A zene számos ember életében játszik kétségkívül fontos szerepet, de elgondolkodott már azon, hogy mit árul el önről a zenei ízlése? – egy új kutatás szerint például sokkal többet, mint azt elsőre gondolná. Persze nem attól lesz valaki jó vagy éppen rossz ember, hogy hallgat-e Taylor Swiftet vagy sem, azonban korábbi kutatások már kimutatták, hogy a zene befolyásolhatja érzelmeinket, kognitív teljesítményünket, kreativitásunkat és szellemi rugalmasságunkat is – és ez még nem minden.

Kedvenc dalaink és előadóink értékelése még az empátiaszintünkről és személyiségünk igényeiről is képet adhat, és segíthet kifejezni értékeinket. Annak ellenére azonban, hogy ismerjük ezeket az összefüggéseket, arra már sokkal kevesebb figyelem irányul, hogy milyen kapcsolat állhat fenn zenei ízlésünk és erkölcsi értékeink között. Többek között ez inspirálta a londoni Queen Mary Egyetem és az olaszországi Torinóban működő ISI Alapítvány kutatóit, akik a zene és az erkölcs összetett kölcsönhatásának vizsgálatára vállalkoztak.

Tanulmányunk meggyőző bizonyítékkal szolgál arra, hogy a zenei preferenciák ablakként szolgálhatnak az egyén erkölcsi értékeire

fogalmazott dr. Charalampos Saitis, a tanulmány egyik vezető szerzője, a londoni Queen Mary Egyetem Elektronikai Mérnöki és Számítástechnikai Karának digitális zenefeldolgozással foglalkozó docense a közleményben.

Tovább

Nyűgözze le barátait egy Ma is tanultam valamit-könyvvel!

2023 december 11., 13:09 Módosítva: 2023.12.11 18:35
2

Tudta, hogy egyáltalán nem jó lottómilliomosnak lenni, de ha már így járunk, milyen trükkökkel érdemes eltitkolni milliárdjainkat? És azt, hogy mozgalom indult a csók betiltására, és megtalálták a világ legunalmasabb emberét? Na és azt, hogy miért rágóznak a sportolók, és hogy hallucinogén gombáktól válhatott értelmes lénnyé az ember? Ezekre a feszítő kérdésekre is választ kap az Index népszerű Ma is tanultam valamit rovatának immáron ötödszörre megjelent válogatásából. 150 vadonatúj írás, na és meglepő kérdés, amiket nem szoktunk feltenni, vagy rosszul tudtuk a választ, esetleg fogalmunk sem volt róla, mi az.

Merüljön bele a hihetetlen, de minimum meglepő történetekbe, talányokba, rejtélyekbe 320 oldalon! Már csak azért is, hogy ha a szükség úgy hozza, akkor sziporkázhasson a társaságban, amikor előáll azzal, hogy a rókák nagy tételben cipőket lopnak, a pókokat pedig bedrogozta a NASA. Dobja be, miért áruljuk el kényszeresen a ránk bízott titkokat, miért létezik göndör haj, na és egyenes, és mesélje el, mit tanítanak a csimpánzok a politikusoknak (spoiler: szinte minden lényeges politikusfortélyt ismernek, és előszeretettel használják is), vagy azt, hogy hány embert képes eltartani a Föld.

Ha mindez nem lenne elég, akkor tudja meg azt is, miért nem reagálnak az ölelésre a férfiak, mi történt, amikor egymillió liter sör hömpölygött London utcáin, és miért kaptak rá a hippik az ellenállhatatlan banándrogra. Készüljön fel egy sor meghökkentő kérdésre, amiket nem szoktunk feltenni, pedig nem ártana: például, hogy miért akarják betiltani a világ legismertebb makulátlan indián hősét, Winnetout, vagy hogy megtalálták az emberiség ősanyját, mitokondriális Évát, de miért titkolózik a mai napig? Jó, ha felkészül rá, hogy időzített bomba lapul az ön konyhájában is, és nagyon valószínű, hogy társbérletben él a világ legősibb rovarával, amely az ön fürdőszobájában is lesben áll. És ha eddig nem volt tisztában vele, most megtudhatja, hogy a németek csodafegyvere egy fémtartály volt, fontos szerep jut a nőknek a maffiában, és minden kamasz fiú olyan, mint Lúdas Matyi.

A világ érdekes, a lényeg pedig a kíváncsiság. Vértezze ezért fel magát azzal is, miért képtelenek pontosak lenni a notórius késők, és miért hatásosabb a bók, ha a bal fülbe mondjuk, és miért jó, ha rózsaszínben halljuk a világot? Közben pedig időzzön el az Index grafikusainak mosolyra fakasztó képein és karikatúráin!

Nyűgözze le környezetét eredeti tudásával! Mindebben segít a Ma is tanultam valamit 5, amely olyan, mint az egyik írásában a Gyémánt Park (Crater of Diamonds State Park): csak fel kell lapozni, és jó eséllyel mindenki talál magának gyémántokat. Ezért is lehet kihagyhatatlan és hiánypótló ajándék mindazoknak, akik mindennap tanulni szeretnének valamit.

Létezik-e a másik felünk, lelki társunk, a Nagy Ő? Ha igen, merre jár?

2023 december 8., 09:43 Módosítva: 2023.12.13 15:18
145

Mindenki feltette magának legalább egyszer a kérdést: hol van az Igazi, a Nagy Ő, a másik felünk, lelki társunk? Lehet, hogy még nem találkoztunk vele, és Izlandon, vagy éppen Új-Zélandon él, és soha nem is fogunk összefutni? Vagy már találkoztunk vele, csak nem vettük észre? Honnan tudjuk, hogy összeillünk valakivel? Létezik egyáltalán olyan, hogy Nagy Ő?

A Ma is tanultam valamit podcast mostani vendége dr. Lukács Liza szakpszichológus, több sikerkönyv, többek között a Hogyan szeretsz – Kötődési sebeink gyógyítása és az Otthonról hoztuk – Családi mintáink és a párkapcsolatok című könyvek szerzője szerint létezik az Igazi, ha másért nem is, mert álmodozunk róluk és használjuk ezt a fogalmat. Valójában azonban máshogyan kell feltennünk a kérdést: az-e a Nagy Ő, akire vágyunk, vagy az, akihez tudunk kapcsolódni? Merthogy ez a két dolog a legtöbbször különbözik egymástól.

A téma régóta foglalkoztatja a tudósokat, és az egyik legrégibb kutatási területe a pszichológiának. A műsorból kiderül, a kulcs a kapcsolódási, kötődési mintákban és azok felismerésében rejlik.

Minden ember születésétől fogva vágyik egy igazi kapcsolatra valakivel. Ez idegrendszerünk alapvető tápláléka. Gyerekkori kapcsolati élményeink pedig meghatározóak, mert a későbbi életkorokban azokat fogjuk megismételni egy egyszerű ok miatt: mert azt az élményt ismerjük legmélyebben, abban érezzük igazán otthon magunkat. Még akkor is, ha nem a legtökéletesebb, mégis arra fogunk vágyni a későbbiekben is.

Ennek fényében igencsak meglepő eredményeket hoztak a magyarországi kötődési kutatások, amelyek szerint az emberek 25 százaléka félelemteli kötődéssel kapcsolódik a másikhoz, összességében pedig a kapcsolatok zöme (69 százaléka) bizalmatlanságra épül.

A két műsorvezető most is Tapasztó Orsi és Jocó bácsi, akik felteszik a nagy kérdést:

Tudja meg, mi az igazság a romantikus mesék/filmek gyönyörű királykisasszonyairól és fehér lovon poroszkáló hercegeiről és kapcsolódjon a műsorra, hogy ma is tanuljon valamit! És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem az életünket megkeserítő túlagyalásról, túlgondolásról, a titokról, a sziesztáról, tudja meg, hogyan irányíthatjuk álmainkat és azt is, kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek, na és hogy képesek vagyunk-e monogámok lenni? És persze leplezze le a notórius későket is!

Tovább

Tényleg ördögibb a vörös macskák viselkedése?

2023 december 3., 16:06 Módosítva: 2023.12.04 11:17
104

Lehet őket szeretni vagy nem, egy azonban biztos: macska mellett szinte sohasem unalmas az élet, ezek a négylábú bajkeverők ugyanis szinte vonzzák maguk köré a káoszt – egyesek szerint bizonyos színű macskák még az átlagosnál is jobban. Ha az elmúlt egy évben aktív volt valamelyik közösségi oldalon (legfőképp a TikTokon), szinte biztosan találkozott az „orange cat behavior” trenddel és mémmel, ami szó szerint letarolta a platformot.

A trend lényege az volt, hogy a felhasználók olyan videókat kezdtek el feltölteni, amelyekben vörös szőrű macskájukat mutatják be, miközben a legelvetemültebb mutatványokat készülnek saját maguktól végrehajtani – szimplán csak azért, mert. Felugrani a csillár tetejére, majd beleragadni? Pipa. Simogatás közben a semmiből rátámadni a gazdi karjára? Sima ügy. A levegővel, majd saját magukkal harcolni? Mindennapos program.

A kommentelők közül többen is megállapították, hogy szürke vagy bármilyen más színű bundával rendelkező macskájuk sokkal nyugodtabban éli az életét, így még a kutatókban is felmerült a kérdés, hogy van-e bármennyi esély arra, hogy a szőrszín és a macskák viselkedése között összefüggést találjanak. Az elmúlt években több tanulmány is vizsgálta a doromboló négylábúak viselkedését, az arckifejezéseiktől kezdve egészen a tulajdonságaikig – a jó hír pedig az, hogy ezek alapján fény derült arra is, hogy valóban az ősi görög isten, Khaosz reinkarnációi lennének-e a vörös macskák.

Tovább

Álmaink forgatókönyvírói és filmrendezői lehetünk ezzel a módszerrel

2023 december 1., 09:40 Módosítva: 2023.12.07 07:54
22

Csodálatos vagy éppen rémisztő univerzum az álmok világa, amikor éber tudatunk nélkül, teljesen kiszolgáltatva utazunk valahol, valahová, és élünk át elképesztő helyzeteket, találkozunk szerelmekkel, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel és persze idegenekkel, akik a legtöbbször minimum furcsa dolgokat művelnek, és ébredéskor hiába próbáljuk értelmezni a keszekusza kalandokat, többnyire nem igazán sikerül megfogni a jelentésüket.

Életünk egyharmadában nem vagyunk itt, kilépünk a rögvalóságból, és belépünk egy korlátok nélküli világba, ahol bármi megtörténhet – és meg is történik rendszeresen. Merthogy mindenki szokott álmodni, még az is, aki nem emlékszik rá. És bár egyelőre a tudomány nem tudja kristálytisztán megmondani, mi végre is ez az egész, nagyon valószínű, hogy az álmokat nem csak „ajándékba” kaptuk a természettől, hogy izgalmasabb legyen az életünk, hanem álmainkkal rendszerezzük az átélt eseményeket, és segítjük traumáink feldolgozását.

Úgy tűnik, teljesen ki vagyunk szolgáltatva álmainknak, nincs ráhatásunk, mi történik velünk, csak szálldosunk bennük tehetetlenül, mint egy falevél, és csak bízhatunk benne, hogy nem rémálomországba repített minket a véletlen. Vagy mégsem?

Létezik az álmodásnak egy speciális fajtája, a tudatos álmodás, amikor tisztában lehetünk azzal, hogy épp álmodunk. Kívülről figyelhetjük a jeleneteket, és ha kellően jártasak vagyunk, akár befolyásolhatjuk is a forgatókönyvet, és irányíthatjuk az eseményeket. Ez az éber vagy tiszta álom, ami lehet spontán vagy szándékosan előidézett élmény. Na de miként lehetséges „hűvös fejjel” figyelni az álomfilmünket? Hiszen amikor alszunk, éppen hogy nem vagyunk éberek.

A fogós kérdésre a Ma is tanultam valamit podcast vendége, dr. Bódizs Róbert álomkutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese ad választ, és a két műsorvezető, Tapasztó Orsi és Jocó bácsi segítségével avat be mindenkit a különös módszerbe. Többek között abba, hogy

És megtudhatja azt is, hogy ha alvási paralízisbe kerülünk, akkor nem az ufók vittek el.

Ha gondolt már arra, milyen jó lenne, ha irányítani tudná még az álmait is, ne álmodozzon tovább, inkább hallgassa meg a műsort, és tanuljon ma is valamit! És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem az életünket megkeserítő túlagyalásról, túlgondolásról, a titokról, a sziesztáról, tudja meg, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek, képesek vagyunk-e monogámok lenni, vagy hogy miért érzékeljük másképpen az időt gyermekkorban, mint felnőttként. És persze leplezze le a notórius későket is!

A 2. évad adásai

Az 1. évad epizódjai  

Halálos lehet a mellettünk felrobbant nevetésbomba

2023 november 26., 12:43 Módosítva: 2023.11.27 08:22
27

„Majd meghaltam a röhögéstől”, mondjuk okkal, ha jó napunk volt. Mert mindnyájan átéltünk már szűnni nem akaró, gátakat átszakító, megállíthatatlanul áradó nevetést, amikor egyszerűen képtelenek vagyunk megálljt parancsolni a kiszabadult éles hangorkánnak, pedig már fáj a vidámnak gondolt testi reakció, de nem tehetünk mást, mint összegörnyedve, levegő után kapkodva, tehetetlenül rángatózva várjuk, hogy legyen vége már. Nem vitás, a nevetés (a sírás mellett) az egyik legintenzívebb emberi megnyilvánulás, kérdés viszont, hogy valóban bele lehet-e halni.

A dilemma azért furcsa, mert a nevetés köztudottan jótékony hatással van mindenkire. Csökkenti például a kortizol stresszhormon szintjét, ezzel pedig a szorongást, és nagy adag, elégedettségért, jó közérzetért felelős dopamin hormont és (orgazmus hatására is termelődő) endorfin boldogsághormont szabadít fel, és fokozza az oxigénáramlást a szervezetben. Nem véletlen, hogy a felszabadult nevetés maga a boldogság.

A nevetés okozta első dokumentált ájulás 1997-ben történt, amikor egy 62 éves, magas vérnyomásban és más szívproblémákkal küzdő férfi többször elájult, miközben üvöltött a nevetéstől a Seinfeld című televíziós sitcom egyik epizódján. Nem történt tragédia, csak néhány perces eszméletvesztés. A kutatókat azonban meglepte a furcsa eset. Először is seinfeldi ájulásnak nevezték el az ájulásnak ezt a fajtáját, majd arra jutottak, hogy nem zárható ki ugyan, hogy a nevetéssel kiváltott kóma szívleállást okozzon, de sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy az öntudatát elvesztő elesik, vagy legurul a lépcsőn, beüti a fejét, és az okoz tragédiát.

Tovább

Ezek a magyar ételek verik ki a biztosítékot a külföldieknél

2023 november 24., 09:37 Módosítva: 2023.11.29 08:03
142

Mi, magyarok nagyon szeretünk enni, olyannyira, hogy az evés az egyik szeretetnyelvünk. Szüleink, nagyszüleink agyontraktáltak, traktálnak minket („eszel te rendesen?”), és ha nem eszünk legalább még egy tányérral, nem kóstoljuk meg a kétféle másik sütit is, és ha nem viszünk haza két nagy táskányi további fogást, akkor könnyen sértődés lehet a vége. Hogy mi ennek az oka, nem teljesen világos, az viszont biztos, hogy a zavaros-véres és sokszor nélkülöző 20. század tapasztalatai generációk alapélményei voltak, és beleégett a köztudatba: ha van mit enni, akkor azt ki kell használni, mert a jövő bizonytalan.

De nem csak túlélési stratégia, mindig is központi helyet foglalt el az evés a magyar kultúrában. Kevés nép hord magával annyi elemózsiát rekreáció idején, mint mi, elég csak körülnézni nyaranként a vízpartokon, többfogásos lakomák lapulnak a hűtőtáskákban, a rántott hús pedig kötelező. A világ bármely pontján ha alufóliazörgést hallunk a buszon, vonaton, repülőn, akkor jó eséllyel honfitársaink is a fedélzeten vannak, és éppen falatozni kezdenek. Mert enni muszáj. Mert minket az evés megnyugtat.

Felettébb büszkék vagyunk nemzeti ételeinkre, annyira, hogy irodalmunk derékig jár a piros szaftban. Na de mennyire ismerjük a magyar ételeket? Például tudjuk-e, hogy honnan ered, kitől származik a székelykáposzta, a Jókai-bableves, a Rákóczi-túrós, vagy a Dobos-torta? A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi megterít, leveszi a fedőt a magyar gasztró legismertebb fogásairól, és felteszi a kérdést: melyik a „legmagyarabb” étel? De körüljárják azt is, hogy

Ne éhezzen tovább, inkább hallgassa meg a műsort, és tanuljon ma is valamit! És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem az életünket megkeserítő túlagyalásról, túlgondolásról, a generációk harcáról, a titokról, a sziesztáról, tudja meg, képesek vagyunk-e monogámok lenni, miért érzékeljük másképpen az időt gyermekkorban, mint felnőttként, és leplezze le a notórius későket is!

A 2. évad adásai

Az 1. évad epizódjai  

Napjaink Sherlock Holmesa a mesterséges intelligencia

2023 november 19., 11:52 Módosítva: 2023.11.20 09:04

Amerikában a drog, különösen a fentanil terjedése tömeges túladagolásokhoz, a szegénység pedig az öngyilkosságok növekvő számához vezet, a rendőrség és az egészségügy túlterhelt, a hullaházak tele vannak be nem azonosított holttestekkel. A TikTokon és a Facebookon azonban beindultak az amatőr nyomozók, akik a mesterséges intelligencia segítségével próbálják felgöngyölíteni a rejtélyes ügyeket.

Évente átlagosan 4400 azonosíthatatlan holttestet találnak az Egyesült Államokban, és összesen 600 ezer eltűnt embert tartanak számon országszerte. Az esetek egy részét adatbázisok gyűjtik össze, például a National Missing and Identified Persons System (NamUs), ami segít az orvosszakértőknek, halottkémeknek, bűnüldöző szerveknek megoldani az olyan eltűnt személyek eseteit, akiket nem jelentettek be hivatalosan (ez ugyanis csak néhány államban kötelező). 

Tovább

Kozmikus lottóötös az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek?

2023 november 17., 09:58 Módosítva: 2023.11.22 10:03
311

Csak a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben 100 milliárd csillag ragyog, legalább egy körülöttük keringő bolygóval, ezért elvileg végtelenül kicsi az esélye annak, hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes létforma a világegyetemben. Ennek ellenére akármerre is nézünk és fülelünk, csak néma csend, pedig többször küldtünk üzeneteket az űrbe. Például a legtávolabbra eljutott emberi űreszközökön, az 1977-ben útra indított Voyager 1-en (és társán, a Voyager 2-n), amelyek már a Naprendszerünk határán száguldhatnak a végtelen űrbe, rajtuk az emberi fajt bemutató képekkel, hangokkal, zenékkel, űrtérképpel.

Az egyik legnagyobb, állandóan visszatérő kérdés: egyedül vagyunk-e a 13,8 milliárd éve (ősrobbanással) keletkezett univerzumban? Lehet, hogy végtelen sok földön kívüli élet vesz minket körül, csak még nem vettük észre? Vagy csak egy kozmikus lottóötös főnyereményei vagyunk, és a Föld (és rajta mi is) egy orbitális mázlista?

Ezekre a kérdésekre is kimerítő válasszal szolgál a Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi vendége, Kiss László csillagász, akadémikus, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke, az idei Prima Primissima díj (magyar tudomány) jelöltje, aki, mint kiderült, szintén küldött már jeleket az űrbe kisgyerekként egy zseblámpával, és a jelek ma már 37 fényév távolságba jutottak. 

De szóba kerülnek az alábbi témák is:

Tudjon meg mindent a földön kívüli életről első kézből, a téma legfelkészültebb hazai szakértőjétől. És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem az életünket végigkísérő gyötrő túlagyalásról-túlgondolásról, a generációk harcáról, a titokról, a monogámiáról, a sziesztáról, tudja meg, miért érzékeljük másképpen az időt gyermekkorban, mint felnőttként, és leplezze le a notórius későket is!

A 2. évad adásai

Az 1. évad epizódjai 

Megtalálták a történelem legelső háborús öldöklésének áldozatait

2023 november 14., 07:22 Módosítva: 2023.11.15 09:37
88

Az ember nemcsak értelmével tűnik ki az élőlények közül, hanem azzal is, hogy nemcsak az egész bioszférát, hanem azon belül még saját faját is irtja. Nem sok példa akad erre a viselkedésre az állatvilágban, de ilyenek a legközelebbi rokonaink, a csimpánzok is, akik minden további nélkül elfogják, kínozzák és akár meg is ölik más csoportok csimpánzait. Elég csak rápillantani történelmünkre, vagy éppen napjaink háborús öldökléseire, és nyilvánvaló, hogy akárhogyan is próbálkoztunk eddig, agresszív csimpánztulajdonságunkat nem sikerült tartósan elnyomnunk, kordában tartanunk.

Most egy újabb felfedezés is megerősíti a szomorú valóságot. Megtalálták ugyanis az első ismert valódi háború nyomait Spanyolország északi területén, San Juan ante Portam Latinam egyik sziklamenedékének tömegsírjában. Ismert volt már a lelőhely pár évvel ezelőtt is, de a spanyol Valladolidi Egyetem paleoantropológusai most 338 ember – egymás hegyén-hátán elhelyezkedő – maradványait elemezték szisztematikusan újra, és alaposan meglepődtek az eredményeken: sok tucat súlyos koponyasérülést és csontot ért kőből készült nyílhegyet találtak, a halálos sebeket kapottak között pedig

kiugróan magas volt a serdülő fiúk és a felnőtt férfiak aránya.

A csontleletek 5000 évesek és azt sugallják, hogy az aránytalanul sok férfi hónapokig elhúzódó, kegyetlen csatákban, harcokban lelte halálát. Hasonlóan kiugró arányt még soha nem találtak más neolitikus tömegsírokban. Eddig ugyanis úgy tudták, hogy csak ezer évvel később, az első államok kialakulásakor törtek ki az első háborúk, a mostani felfedezés azonban azt mutatja, hogy már 5000 évvel ezelőtt is súlyos konfliktus tombolt a térségben.

Tovább

Rovatok