Az amerikai a világ legismertebb zászlaja, azt azonban kevesen tudják, hogy az amerikai függetlenség kikiáltása óta nem kevesebb, mint 28 verziója volt már a csillagos-sávos lobogónak. Az ok egyszerű: mivel a zászlón a csillagok egy-egy államot jelölnek (a sávok pedig a 13 kolóniát, ami elszakadt a britektől), minden egyes új állam belépésekor plusz csillagot kellett rajzolni rá. A mostani zászló az ötvenedik állam, Hawaii csatlakozásával, 1960-ban alakult ki, és egy akkor 17 éves diák, Robert G. Heft tervezte.
2007-ben, amikor a darfúri konfliktusban már több mint 400 ezer volt a halottak, és 2 millió az otthonukból elmenekültek száma, Szudán amerikai nagykövete sajtótájékoztatót hívott össze Washingtonban, hogy tisztázza a helyzetet. Ha nem az évtized legsúlyosabb humanitárius katasztrófájáról lenne szó, akár azt is mondhatnánk, hogy a konzul, Lueth Ukec előadása tragikomikus volt.
Minden idők legnagyobb tengeri hullámát regisztrálták 1958-ban Alaszka déli részén, a kanadai határhoz közeli Lituya-öbölben. A part menti növényzetben okozott pusztítás alapján a cunami hullámának magasságát legalább 524 méterre teszik. Az óriáshullám több ok miatt is egészen különleges, és ebből csak az egyik, hogy volt, aki egy csónakban ülve végignézte és túlélte az egészet.
1979-ben, amikor az amerikai Skylab űrállomás elért az életciklusa végére, a NASA-nak olyan problémával kellett szembenéznie, mint addig soha senkinek az emberiség történetében: egy 75 tonnás űrállomást kellett úgy visszavezetni a Föld légkörébe, hogy az óhatatlanul bekövetkező felrobbanása után maradó törmelék senkire ne essen rá. Bár mindent pontosan megterveztek és kiszámoltak, a Skylab roncsa a tervezettnél később szakadt szét, így a becsapódás sem ott történt meg, ahol szerették volna.
Az eredeti célpont Fokvárostól 1300 kilométerre délkeletre az Indiai-óceánon lett volna, biztonságos távolban minden lakott településtől, hajó- és repülőjárattól. A valóságban végül Ausztrália délnyugati csücske is kapott a maradványokból, és a látványos tűzijátékból. Személyi sérülés, komolyabb kár szerencsére így sem történt. Már nem tudni, hogy viccből, vagy mert tényleg ki akarták fizettetni a takarítás költségeit, a becsapódás után Esperance városkája 400 dolláros bírságot szabott ki az amerikai államra szemetelés címszóval. A büntetési csekket szabályosan elküldték a NASA-nak, ahol persze nem vették komolyan az egészet.
Mindenki tudja, hogy a középkorban az emberek – főként az egyház tanításának hatására – azt hitték, a Föld lapos, és Kolumbusz azért indult el nyugat felé Indiába, hogy bebizonyítsa, hogy gömbölyű. Aztán így fedezte fel az útban levő amerikai kontinenst. A helyzet az, hogy ez a mítosz egyáltalán nem igaz, a lapos föld teóriájában azóta nem hittek a tudósok (az egyháziak sem), hogy az ókori görögök bebizonyították, hogy gömbölyű. Az ötletet Pitagorasz vetette fel, Arisztotelész tett hozzá megfigyelései alapján bizonyítékokat, és Erasztotenész még a kerületét is kiszámolta, meghökkentő pontossággal.
Az Institute for Historical Review nevű hírhedt kaliforniai holokauszttagadó szervezet első konferenciáján, 1979-ben nagy port vert fel, amikor 50 ezer dollárt (mai értékén számolva 38 millió forint) ajánlott fel annak, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a náci koncentrációs táborokban valóban voltak tömeges kivégzésekre használt gázkamrák.
A gránit évezredek óta népszerű és jó drága építőanyag, manapság főleg burkolatokat készítenek belőle. Azon kívül hogy szép és időtálló, a kőzet természetes formájában radioaktív is, mivel kis mennyiségben uránt, kálium-40 izotópot, és néha tóriumot is tartalmaz, amelyek sugárzó anyagok. Ebből adódóan minden, ami gránitból van, extrém alacsony radioaktív sugárzást bocsát ki; ha nagyon sok gránitból, akkor ez a sugárzás már jól mérhetővé válik.
Adolf Hitler hírhedt könyve, a nácizmus ideológiai alapvetése, a Mein Kampf után 1928-ban megírta annak folytatását is, de az Zweites Buch (második könyv) munkacímen kiadatlan kézirat maradt csupán. Az ok: a könyvkiadó azt mondta, ha piacra kerülne, az tönkretenné az első könyv amúgy sem túl fényes eladásait. A Mein Kampf csak az 1930-as választás után lett igazi bestseller, de ekkor már Hitler már döntött úgy, hogy a második könyv túl sokat árulna el a terveiről a világnak, és jobb ha az asztalfiókban marad.
Köztudomású, hogy Bonaparte Napóleon, a francia császár és hadvezér nagyon alacsony növésű volt - olyannyira, hogy később el is nevezték róla a kisebbségi komplexus egyik alfaját, az alacsony emberekre jellemző Napóleon-komplexust. A probléma csak az, hogy Napóleon valójában nem is volt alacsony, a közhiedelem egy tévedésből, a brit propaganda hatékonyságából, és az elmúlt évszázadok átlagmagasság-növekedéséből adódik össze.
2011-ben, százéves korában halt meg Bill Haast, a floridai Miami Serpentarium Laboratories kígyóméreg-szérumokkal foglalkozó kutatólabor igazgatója. A labor szó talán túlzás, egy kígyófarmról van szó, ahol Haast rendszeresen kézzel fejte le a kígyók mérgét, hogy azt eladja szérumokat gyártó cégeknek. Hatvan év alatt 173-szor marta meg eközben halálos mérgű kígyó, de csak 20 alkalommal jutott el addig a dolog, hogy orvosi segítségre legyen szüksége.
Haast titka az volt, hogy évtizedeken át minden nap egy különleges, 32 féle kígyóméregből álló koktélt injekciózott be magának, a dózist fokozatosan emelve az évek során, ezzel a szervezetének ellenálló képességét egyre jobban megnövelve. A vérében egy idő után már annyi antitest volt, hogy több tucatnyi alkalommal mentett meg egyébként halálraítélt kígyómarás-áldozatokat vérátömlesztéssel. A közreműködésével készült szérumok több ezer ember életét mentették meg.
Állítólag Benjamin Franklintől származik az idézet, hogy csak két dolog biztos ezen a világon: a halál és az adó. A vészhelyzetek menedzselésére alakult amerikai kormányügynökség valószínűleg túl komolyan vette az intelmet, amikor 1987-ben arra utasította az adóhivatalt, hogy dolgozzanak ki vészforgatókönyvet globális katasztrófák, háborúk esetére, hogy minden körülmények között rendben menjen az adók beszedése. Az IRS szót fogadott, és 1989-ben megjelent a belső használatra szánt kézikönyvük arról, hogyan kell nukleáris háború után adót szedni.
A ma használt hőmérők skáláját Anders Celsius svéd csillagász-matematikus találta ki az 1700-as évek közepén, az ő nevét is viseli a mértékegység a mai napig (a Fahrenheit- és Kelvin-sklálákba most ne menjünk bele). Celsius eredetileg úgy képzelte el a hőméről, hogy az annál nagyobb számot mutasson, minél hidegebb van. A svéd tudományos akadémia elé beterjesztett tanulmányában azt javasolta a hőmérsékletmérés szabványának, hogy a víz forráspontját nevezzék ki nulla, és a fagyáspontját száz foknak. Ezt az akadémia 1742-ben el is fogadta, és a skálát Celsiusról nevezték el.
A Mona Lisa a világ leghíresebb festménye, évszázadok óta kutatják, ki is lehetett a modell, mire utal a sejtelmes mosolya, és miért nincsen szemöldöke. A képet Leonardo halála után a tanítványa örökölte meg, aki eladta a francia királynak. A forradalom után került a Louvre-ba, ahonnan az elmúlt bő két évszázadban csak kétszer került ki. Először, amikor Napóleon átvitette a császári hálószobájába, és az ágya fölé akasztatta, másodszor pedig, amikor 1911-ben ellopták.
Párizsban az évszázad botránya lett a híres festmény eltűnéséből, a rendőrség semmilyen épkézláb nyomot nem talált a múzeumban, amin elindulhatott volna, ezért azon a szálon indult el, hogy kinek volt indítéka. Így jutottak el a híres francia költőhöz, Apollinaire-hez, a szürrealizmus kiemelkedő alakjához, aki többször mondta nagy nyilvánosság előtt, hogy a Louvre-t porig kellene égetni.
Finnországban trükkös megoldással érték el a helyi KRESZ és BTK szerzői, hogy a gyorshajtási bírságoknak mindenképpen meglegyen az elrettentő erejük: nem konkrét összegeket határoztak meg büntetésként, hanem az elkövető anyagi helyzetéhez kötötték a kiszabott bírságok mértékét. Ez azzal jár, hogy ha különösen gazdag embert kapnak rajta a sebességhatár túllépésén, a büntetés is csillagászati méretet ölthet.
Az Eiffel-torony a világ egyik legismertebb építménye, a sziluettje örökre összeforrt Párizs városával. Pedig eredetileg nem is oda szánták. Gustave Eiffel, a torony megálmodója 1888-ban Barcelona városánál házalt a tervekkel, abban az évben ugyanis ott rendezték a világkiállítást, ami akkoriban óriási eseménynek számított, a rendező városnak muszáj volt valami hatalmas szenzációval előállni.
A barcelonai városvezetés azonban hosszas viták után visszadobta az Eiffel-torony terveit, az indoklás az volt, hogy az építkezés túl drága lenne, a torony pedig nem illene bele a város látképébe. Voltak, akik nem finomkodtak ennyire, és kimondták, hogy a torony bizony úgy ronda, ahogy van.
Hogy vajon miért van mellbimbója a férfiaknak, ősi kérdés, talán még ősibb, mint hogy volt-e Ádámnak köldöke. Arisztotelész és Darwin is foglalkozott a témával, utóbbi egyébként azt a hibás választ adta rá, hogy őseink androgünek lehettek, vagyis mindkét nem képes volt a tej kiválasztására és az utódok szoptatására, ennek maradványa a férfi mellbimbó.
1994 végén, majdnem egy évvel a Toy Story premierje előtt a Pixar akkori agytrösztje összeült egy munkaebédre, hogy jó előre kitalálják, merre menjen tovább a stáb a világ első, egész estés, számítógépes animációval készült filmje után. Az asztalnál négyen ültek: Andrew Stanton, a nagyfőnök John Lasseter, Pete Docter és Joe Ranft. A megbeszélésen a visszaemlékezések szerint a következő ötletek hangzottak el:
Ugye megvolt az angol humor egyik klasszikus szkeccse a fickóval, aki folyton érdekes adatokkal terrorizálja embertársait? És tudta azt is, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez nem Monty Python-jelenet, hanem egy Peter Cook nevű brit humorista írta? Nem? Na, akkor ma is tanult valamit, és ez a lényeg. Indul az Index új rovata, a Ma is tanultam valamit, amiben csupa olyan érdekesség, kis színes, meghökkentő, viszont ellenőrzötten hiteles, és általában roppant tudományos tény és történet fog szembejönni, amelyekkel garantáltan ámulatba lehet ejteni tetszőleges társaságot azzal, hogy ön miket tud. Tudta például, hogy a világ fakitermelésének 1 százalékát az IKEA használja fel? Vagy hogy a harmincas években volt egy nap, amikor annyira nem voltak hírek, hogy a BBC egész nap zenét adott? Na ugye.
Mostantól mindennap újabb érdekes adatokkal jelentkezünk, addig is nyomogassa serényen ezt a nagy gombot itt lenn, vagy a két lapozgató sávot ott fenn, és olvasgassa el azokat, amiket eddig felhalmoztunk. És azt tudta, hogy az űrhajósok szerint súlytalanságban extrém sokat fingik az ember? Nem? Na, még szerencse, hogy itt vagyunk.
A Déli-sark az a pont, ahol a Föld forgástengelye átüti az Antarktisz felszínét, ide mutat az iránytű déli pólusa, ezt mindenki tudja. Ahogy az az “ezt mindenki tudja” típusú dolgoknál lenni szokott, a valóság kicsit bonyolultabb ennél, több különböző Déli-sark is van, és mind folyamatosan mozog.