Minden idők legnagyobb tengeri hullámát regisztrálták 1958-ban Alaszka déli részén, a kanadai határhoz közeli Lituya-öbölben. A part menti növényzetben okozott pusztítás alapján a cunami hullámának magasságát legalább 524 méterre teszik. Az óriáshullám több ok miatt is egészen különleges, és ebből csak az egyik, hogy volt, aki egy csónakban ülve végignézte és túlélte az egészet.

A Lituya-öböl jellegzetes T alakú, az Alaszkai-öbölből nyúlik ki nagyjából 15 kilométer hosszan, a legnagyobb mélysége 219 méter. Az 1958. július 9-i földrengés 7,7-es erősségű volt, ami nagyon nagynak számít, de Alaszkában azért nagyjából évtizedenként előfordul egy-egy ilyen. A megacunamit az okozta, hogy a földrengés epicentruma a szárazföldön volt, és az öböl csücskében, a T betű egyik szárának végén okozott egy földcsuszamlást: egy 900 méteres sziklaszirt, összesen 30 millió köbméternyi kő zúdult a vízbe. A becsapódás hatalmas hullámot indított el, ami a szokásos, tenger alatti földrengésből születő, a part felé tartó szökőárakkal épp ellenkezőleg, az öbölből kifelé, a nyílt tengerre tartott. Az öböl jellegzetes formája miatt csapott óriási magasságba a víz, de mire a bejárati szorost elérte, már csak 10 méteres volt.

A katasztrófát testközelből nézte végig egy férfi a 7 éves fiával egy csónakban ülve az öböl déli részénél lehorgonyozva. Elmondása szerint a rengés után két perccel borult bele a sziklaszirt a vízbe, az elinduló szökőár pedig inkább nézett ki robbanásnak, mint hullámnak. Az öblön nagyjából három perc alatt haladt át, megtört az öböl közepén levő szigeten, és amikor a hajójukat elérte, 30 méteres lehetett. Még 20-25 percig csapkodtak 5-6 méteres hullámok az vízen, aztán elcsendesedett minden, csak a cunami által kitépett hatalmas fák emlékeztettek a kataklizmára. Az öbölről és a cunami pusztításáról a geology.com-on talál látványos, korabeli fotókat.