A Csipkerózsika az egyik legismertebb tündérmese, ami a Grimm-fivérek nevéhez fűződik. A híres német testvérpár az összes többi, hozzájuk kötött meséhez hasonlóan ezt a történetet is a népi folklórból gyűjtötte az 1800-as években. A mesét először egy francia író, Charles Perrault jegyezte fel és adta ki, 1697-ben (egyébként olyan klasszikusokkal együtt, mint a Piroska és a farkas és a Hamupipőke), a Histoires ou contes du temps passé című kötetében.

Az eredeti verzió a Grimmék nyomán elterjedt mai változathoz képest az első oldalakon még csak apró részletekben tér el: nem annyi tündér-keresztanyát hívnak meg a keresztelőre, másik születésnapra szól az átok, és hasonlók. Aztán eljut a mese addig, hogy jön a szőke herceg a fehér lovon, és a gyerekmese hirtelen egészen másba fordul át.

Míg a mai változatban a herceg az igaz szerelem csókjával ébreszti fel a kómából a királylányt, az eredetiben konkrétan megerőszakolja. Csipkerózsika azonban ettől sem ébred fel, viszont teherbe esik, és kilenc hónap múlva ikreknek ad életet, továbbra is kómában. Ebből végül azért ébred fel, mert az egyik csecsemő kiszívja az ujjából a mérget. Csipkerózsika később eljut a királyi udvarba, ahol a királyné (ja, mert a hős megmentő, és a gyerekek apja mellékesen nős) csapdába csalja és megpróbálja elevenen elégetni, de a király közbelép, és inkább a feleségét veti a máglyára.

Aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak.

(Egyébként sok Grimm-mese eredetije is eltér a ma széles körben ismert változattól, a Hófehérke eredetijében például a törpéknek nincs nevük.)