Ha van bármiféle tanulsága, erkölcsi mondanivalója az X-Men képregényeknek, az az, hogy nem a kromoszómáitól és génjeitől lesz ember az ember, hanem attól, ahogyan érez, gondolkodik és cselekszik. A képregények hősei a permanens világmegmentés mellett emberi problémákkal küzdenek, és azt üzenik, attól, hogy valaki kicsit másképp néz ki, és ijesztő képességei vannak, a lelke mélyén csak ugyanolyan, mint mi vagyunk.

Na ehhez képest a kiadó Marvel ügyvédhadserege egy tíz éven át húzódó perben bizonyította bíróság előtt, hogy a mutánsok bizony jogilag nem emberek. Történt ugyanis, hogy a cég jogászai kiszúrták, hogy az amerikai adórendszerben más importvám vonatkozik a “doll”, azaz játékbaba besorolású termékekre, mint a “toy”, azaz sima játék besorolásúra.

A különbség a kettő között az, hogy a baba embert reprezentál, másik nem. Barbie, aki ember, azaz doll kategória, 12 százalékos vámmal jön be az országba, míg például egy játékrobot, ami toy minősítést kap, csupán 6,8 százalékossal. Mivel a Marvel a képregények mellett a szuperhősöket mintázó akciófigurákkal is komoly üzletet csinál, bíróságra ment, ahol kereken tíz évnyi győzködés, az össze figura tüzetes megvizsgálása, és szakértői vélemények meghallgatása után a bíró kimondta, a mutáns nem ember, az X-Men figurák nem babák, a cégnek kevesebb adót kell fizetnie.

A rajongók azóta is vitáznak arról, hogy a kedvenc hőseiket meggyalázó Marvel-vezérek és -ügyvédek mennyire esnek az ember kategóriába.