Egy észak-angliai kisváros, Santon Bridge rendezi meg minden évben a World's Biggest Liar nevű versenyt, vagyis a nem hivatalos hazugság-világbajnokságot. Hazugság alatt itt nem a politikusok által űzött modern verziót, hanem a Münchausen báró és Háry János neve által fémjelzett klasszikus lódítós történeteket kell érteni. Annyira, hogy politikusok és ügyvédek nem is indulhatnak a versenyen, nehogy az óriási rutinjukkal esélytelenné tegyék a műkedvelő amatőröket, és unalmas legyen a verseny.

A bajnokságot a helyi kocsma tulajdonosa, bizonyos Will Ritson ihlette, aki az 1800-as évek második felében valóságos helyi legenda lett a teljes komolysággal és beleéléssel előadott képtelen sztorijaival. Azóta is ez a kocsma a bajnokság helyszíne. A versenyben részt vevőknek 5 percük van arra, hogy a zsűri és a közönség előtt előadjanak egy történetet a lehető legsúlyosabb kamukkal fűszerezve, de mégis hitelesen.

A verseny legújabb kori történetének legnagyobb sztárja egy helyi férfi, John Graham, alias Hazudós Johnny, aki már hétszeres bajnok, az ő kedvéért hozták azt a szabályt, hogy aki háromszor nyer, annak egy évre vissza kell vonulnia a versenyzéstől. Mostanában komoly konkurenciája akadt a szintén környékbeli Mike Naylor személyében, aki a tavalyi győzelmével szerezte meg a harmadik bajnoki címét. A verseny történetében egyszer nyert nő, egy ismert angol tévés standup-komikus, Sue Perkins 2006-ban. Az idei megmérettetés novemberben lesz, a nézőknek mindössze 8 font a belépőjegy, és ebben a vacsora is benne van.

A hazugságverseny nem tetszik mindenkinek, a legenda szerint egyszer személyesen a carlisle-i püspök ment el Santon Bridge-be arról prédikálni, hogy a hazugság bűn, ebből viccet és versenyt csinálni pedig főleg az. Amikor a beszéde végén kijelentette, hogy ő még sohasem hazudott, a közönség spontán tapsviharban tört ki, és abban az évben a püspöknek szavazták meg a világbajnoki címet.