Többször írtunk már arról, mik lehetnek az emberi öngyilkosság okai, felmerül a kérdés: csak az emberre jellemző dologról van szó?  Az állatok öngyilkossága vitatott téma a kutatók, etológusok között. Hiába van rengeteg dokumentált eset arról, hogy állatok szándékosan véget vetnek a saját életüknek, senki nem biztos abban, hogy ezeket az eseteket valójában öngyilkosságnak tekinthetjük-e.

Az egyik legismertebb állat a témában a lemmus (angolul lemming, talán így ismertebb itthon is) nevű rágcsáló: sokan azt hiszik, ők tömeges öngyilkosságot követnek el, ledobják magukat a sziklákról, amikor vándorolnak. Valójában azonban ez tévhit, ami nagy valószínűséggel a Disneytől származik. A Fehér vadon című dokumentumfilm stábja a folyóba dobálta őket, mert akkoriban azt hitték, a lemmusok tényleg ezt csinálják maguktól is, és kellett nekik a képanyag.

Vannak viszont olyan esetek, amikor állatok tényleg megölik magukat, látszólag ok nélkül. Az Overtoun-híd esete péládul bejárta a médiát. A hatvanas években, forrásoktól függően több tíz vagy száz kutya vetette magát a semmibe a hídról. A rejtélyt David Sands állativiselkedés-kutató oldotta meg. Megvizsgálta a hidat, kiderült, hogy a kutyák által kedvelt végében nyércék fészkelnek. Azt is felfedezte, hogy az ismert esetekből a legtöbb hosszú orrú kutyákhoz volt köthető, aminek a legjobb a szaglásuk. A két tény együtt azt mutatta, hogy a kutyák nem öngyilkosok lettek.

Egy másik, az Illustrated London Newsban 1845-ben megjelent eset arról szól, hogy a kutya többször bevetette magát a vízbe, és nem mozdult, amíg majdnem meg nem fulladt. Többször megmentették, azóta is arról szól ez a példa, hogy a kutyák már olyan szintű elvont gondolkodásra képesek, hogy saját életükről is döntenek. Az okokról itt nem tudunk semmit, de a történet valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a köztudatban öngyilkosságra képesként gondoljunk a kutyákra. Igazából akkor sem tudjuk, hogy a kutya öngyilkos lesz-e, amikor nem hajlandó enni, vagy egyszerűen csak nem bír, mert olyan betegsége van.

A kutatók között nagyjából annyi a megegyezés, hogy akkor öngyilkosság valami, ha az alanya tisztában azzal, hogy amit tesz, véget vet az életének. Ezt az állatoknál viszont nem lehet megmondani. Van például több hangyafaj, amelynek egyedei képesek felrobbantani magukat, amikor veszélyben vannak. Azonban, még ha a hangyák tisztában is vannak azzal, mi fog történni, ez inkább katonai cselekedet, nem öngyilkosság. Egy másik hangyafaj (Forelius pusillus) kiküld katonákat, akik eltereljék a figyelmet a fészekről, általában nem térnek vissza. A kutatók laborkörülmények között azt találták, hogy az idősebb hangyákat küldik ki ilyen feladatokra.

A kérdésben sajnos nem lehet igazságot tenni, több esetben állatok tényleg véget vetnek az életüknek, de tettüket nem igazán lehet öngyilkosságnak nevezni, inkább csak külső körülményekre reagálnak így.