Minden őshonos ausztrál állat erszényes, de nem minden erszényes állat őshonos ausztrál, ahogy Észak-Amerika egyetlen erszényes emlőse, az oposszum sem az. A kenguru-patkány crossdresser-világbajnokság állati aranyérmese nemcsak emiatt különleges, hanem a fura szokásai miatt is.

Az nem is annyira érdekes, hogy fel tudja akasztani magát egy faágra a farkával; az már annál inkább, hogy mennyire profin tudja magát halottnak tettetni. Erről még egy amerikai mondás is született, a playing 'possum; ez szó szerinti fordításban azt jelenti: oposszumot játszani. Nem akarsz valakit beengedni a házba? Nem akarsz beszélni valakivel? Nem akarsz szembenézni valamivel? Akkor oposszumot játszol. (Itthon inkább a homokba dugott fejű struccra hivatkoznak – nem mintha struccokból több lenne a Kárpát-medencében, mint oposszumból.)

Nézzük meg, hogy fest az oposszumjátszás a gyakorlatban, aztán leírjuk, hogy ehhez miért nem kell különösebb szakértelem.

Hihető, nem? Csakhogy ez nem tanult viselkedés, hanem ösztönös tehetség kérdése. Az oposszumok ugyanis rosszul reagálnak a stresszre: ha nagyon megijednek valamitől, ösztönszerűen elájulnak. Tehát nem megjátsszák a halottat, hanem annyira megrémülnek, hogy tényleg elvesztik az eszméletüket.

Ez a reflex sokszor életet menthet – például egy ragadozó nem akar majd az elhullott dögből lakmározni –, de a civilizációs ártalmak ellen ez sem véd. Ha például kiszaladnak az úttestre, és tőgázzal feléjük hajt egy nyolctonnás kamion, lehet, hogy ijedtükben elájulnak, de ez egy kamiont nem fog elijeszteni. És a sofőr is joggal gondolhatja, hogy egy halott oposszumnak úgyse árt, ha átgurulnak rajtuk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!