Szokta ön is néha az ujjperceit ropogtatni? A csuklóját, a nyakát, a térdét, tetszőleges ízületét? Vallja csak be nyugodtan, elég sokan vagyunk így vele, annak ellenére, hogy az ilyesmitől az embert a szülei rendszerint igyekeznek leszoktatni, szörnyű következményeket belengetve. Konkrétan azt, hogy a recsegtetés-ropogtatásnak az lesz a vége, hogy tönkremennek az ízületek.

Csakhogy az orvostudomány szerint az ízületi gyulladás (osteoarthritis) kialakulása semmilyen összefüggésben nem áll az ujjak ropogtatásával. Azt persze nem állítjuk, hogy ez precedensértékű, és most az összes hasonló, homályos egészségügyi alapokon álló szülői intelemben meg kellene rendülnie a hitének, de jobb ha egészséges szkepticizmussal fordulunk feléjük, például az "edd meg a borsófőzeléket, mert az egészséges" kimondottan gyanús lehet.

Egy vizsgálat szerint az ujjropogtatás nemhogy nem egészségtelen, hanem épp ellenkezőleg. A Journal of the American Board of Family Medicine című orvosi szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői megvizsgálták osteoarthritises páciensek, illetve egy hasonló korú és összetételű, de egészséges kontrollcsoport tagjai között az ízületropogtatás előfordulását. Arra jutottak, hogy

• 50 éves kor felett a rendszeres ropogtatók 18,1 százalékánál alakult ki a betegség
• A nem ropogtatók között viszont az arány 21,5 százalék volt

Egy másik kísérletet saját magán végzett el egy Donald L. Unger nevű amerikai orvos (2009-ben meg is kapta érte a vicces tudomány kutatások díját, az IgNobelt): 60 éven keresztül rendszeresen, minden áldott nap ropogtatta az ízületeit a bal kezén, a jobbon azonban soha. Az ezután elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a több mint fél évszázados ropogtatás az égvilágon semmilyen elváltozást nem okoz a kéz ízületeiben - a két kézfeje pontosan ugyanolyan állapotban volt.

Most hogy megnyugodtunk, és a legnagyobb lelki békével ropogtatjuk az ujjperceinket, felmerül a kérdés: mi adja a fura, recsegő hangot, amikor az ujjainkat hátrafeszítjük, és miért ad kellemes érzést az egész ropogtatás?

Az ízületeinkben a csont, a porc és az ínszalag mellett van egy kapszula a két csont csatlakozásánál, ami úgynevezett szinoviális, vagy ízületi folyadékkal van tele. Ebben a folyadékban különféle gázok is előfordulnak, oxigén, nitrogén, szén-dioxid, nagyjából, mint a levegőben. Amikor az ujjunkat hátra, vagy erősen előre feszítjük (vagy leguggolunk, a nyakunkat tekergetjük, stb.), az történik, hogy az ízületi kapszula megnyúlik, a folyadékban a nyomás lecsökken, az oldott gázok pedig buborékokká állnak össze. Amikor a buborék kipukkad, az hanggal jár, ezt halljuk, amikor recsegnek az ízületeink.

A gázoknak nagyjából 20-30 percre van szükségük, hogy újra feloldódjanak a folyadékban, és képessé váljanak buborékká összeállni (vagyis ennyi ideig nem ropog újra az ízület, akárhogy is kínozza). Az ízületek nyújtása egyébként stimulálja az itt található idegvégződéseket is, ezért esik jól, és ezért csinálja sok ember oda sem figyelve, akaratlanul is.