Francisco Macías Nguema Egyenlítői-Guinea diktátora (a hivatalos titulusa szerint elnök, isten, valamint a tudományok és a kultúra nagymestere) volt 1968 és 79 között. A történészek szerint a rémuralma rosszabb volt, mint a náciké, egyedül Pol Pot kambodzsai vérengzése fogható hozzá. Uralkodása alatt az országból több mint százezren menekültek külföldre, különböző források 50 és 80 ezer közé teszik az államellenes cselekményekért kivégzettek számát. Államellenes cselekménynek számított például az elnök kritizálása is, bár kis szerencsével ezt meg lehetett úszni 30 év börtönnel. A számok igazi súlyát akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy ország lakossága a hatalomra jutásakor 300 ezer körül volt. 

Nguema rémuralmának egyik mélypontja 1975 karácsonya volt, amikor az elnök 150 "ellenzékit" végeztetett ki a szeretet ünnepén. Az időzítés valószínűleg annak hangsúlyozására is szolgált, hogy betiltotta a kereszténységet az országban. A nyilvános kivégzésnek a főváros focistadionja adott otthont (a nemzeti válogatott abban az évben játszotta első meccsét, egyébként kikaptak Kínától 6:2-re, ezután 10 évig nem játszottak senkivel). A kivégzőosztag tagjai Mikulás-ruhába öltöztek, és a stadion hangszóróiból egy korabeli romantikus-melankolikus sláger, a Those were the days (a magyar feldolgozás Ábrándos szép napok címen ismert) szólt.

Meghökkentő módon még ez sem volt elég ahhoz, hogy a nép elsöpörje a diktátort, pedig Nguema ekkor már túl volt azon, hogy szó szerint kirabolja az államkincstárat (a nemzeti bank igazgatóját kivégeztette, az ország aranytartalékát a saját házába szállíttatta), elsüllyesztesse az ország összes halászhajóját (a halászatot pedig betiltotta), az országból kivezető utakat pedig elaknásíttassa, hogy ne tudjanak az emberek elmenekülni. Továbbá beleírta az alkotmányba, hogy "Nincsen más Isten, csak Marcias Nguema", betiltotta a nyugati orvostudományt, és az államin kívüli mindenféle oktatást.

A diktátor véres uralma még négy évig tartott. 1979-re (amikor egyébként már az ENSZ is kizárta az országot a tagjai közül) Nguemán már teljesen eluralkodott a paranoia, és kivégeztette szinte a teljes kormányt, mert azt sejtette, hogy puccsot terveznek ellene. Ők egyébként szinte kivétel nélkül a családtagjai voltak. A hadsereg, a diktátor saját unokaöccse, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo vezetésével lázadt fel ellene. Meglepő módon szabályos bírósági tárgyalást kapott, aminek a végén halálra ítélték, és kivégezték. A biztonság kedvéért Marokkóból importáltak hozzá kivégzőosztagot. A tárgyaláson azzal védekezett, hogy mindent, amit tett, az ország és a nép érdekében tette.

Mbasogo egyébként azóta is az ország elnöke. Elődjénél egy fokkal kevésbé borzasztó diktátornak tartják, aki sokkal tehetségesebben rabolja ki a népét (a magánvagyonát 6-700 millió dollárra becsülik).