Buzz Aldrin borozott a Holdon
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Vajon lehet-e, illetve szoktak-e az űrhajósok alkoholt fogyasztani odafenn? Egy csomó űrhajós orosz, olyan meg nincs, hogy egy orosz bárhol, bármilyen körülmények között ne igyon, adja magát a sztereotip válasz. A valóság azonban az, hogy a NASA szabályzata szigorúan tilt mindenféle alkoholt a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. De az alkoholtilalom nem volt mindig ilyen szigorú.
Buzz Aldrin, a második Holdra szálló űrhajós például rögtön egy pohár borral kezdte a felfedezést, ahogy kilépett a leszállóegységből. Sajnos azt a tréfát kihagyta, hogy Armstrong legendás "Kis lépés az embernek, nagy ugrás az emberiségnek" szövege után hozzáfűzze, hogy "és egy hosszúlépés nekem".
Aldrin hívő keresztény volt, a presbiteriánus egyház tagja, és sikerült kijárnia a NASA-nál, hogy a holdra lépve az egyház egyik szertartását, az úrvacsorát elvégezhesse (és bár nagy a kísértés, hogy azzal vicceljünk, hogy űrvacsora, nem tesszük). Ez a Krisztus testét és vérét jelképező ostya és bor elfogyasztását jelenti. Így Aldrin lett az első ember, aki a Holdon evett, ivott, illetve alkoholt fogyasztott. A bort egy különlegesen kialakított műanyag tárolóedényben vitte magával, és egy kis kehelybe öntötte ki. Utólag azt mondta, a Hold alacsony gravitációja miatt a bor úgy viselkedett, mintha sűrű szirup lenne.
A Mir űrállomáson a szovjet űrhajósok rendszeresen fogyasztottak alkoholt, sőt, a legenda szerint minden kozmonautának saját vodkásüvege volt. Egy speciális, ginzengből készült likőrt pedig egyenesen orvosi utasításra ittak, hogy az erősítse az immunrendszerüket.
Amikor a hetvenes években az amerikai Skylab űrállomás megépült, a NASA-nál hamar rájöttek arra, hogy az asztronauták étrendje nem állhat hosszú távon szárított kajákból és granulátumokból, és az étkezés színesítése sokat tenne a morál növeléséért. A tervek között szerepelt a bor bevezetése az űrétrendbe is, szigorú szabályok között, 4 naponta egy pohár (1,2 deciliter) vörösbor volt a fejadag. Illetve lett volna, ugyanis a végső tesztek során a NASA zérógravitációs repülőgépén kinyitott bor olyan brutális szagot csinált pillanatok alatt az utastérben, hogy több tesztalany hányni kezdett (a repülő beceneve egyébként a hasonló balesetek miatt Vomit Comet, vagyis hányásüstökös volt). Miután egy NASA-illetékes gyanútlanul egy nyilvános beszédben is utalt az alkoholos kísérletezésre, a közvélemény óriási felháborodásának nyomására az űrkutatási hivatal megvont minden piát az asztronautáktól.
A kétezres évek közepén a sörfőzéssel is kísérleteztek az ISS-en, annak ürügyén, hogy az erjedés jelenségét vizsgálják mikrogravitációban. A kóstolás azonban szigorúan tilos volt, ahogyan egyébként minden szénsavas ital is az űrállomáson. A súlytalanságban ugyanis a gyomorban nem válik külön a folyadék és a gáz. Ebből adódóan a szénsavas italok által óhatatlanul gerjesztett böfögések, a NASA szóvivőjének szavaival élve, nedvesek lesznek. Ez pedig egyrészt nem higénikus, másrészt kellemetlen, sőt, akár balesetveszélyes is lehet. És egyébként is, hogy néz már ki, ha valaki összehányja a 160 milliárd dolláros űrállomást.