PIN-kódot kér a bekapcsoláshoz a telefonunk, a fizetés engedélyezéséhez a bankkártyánk, a lakás riasztója, a társasház kapucsengője. Naponta tucatszor ütjük be a különféle PIN-kódjainkat, és a világ legtermészetesebb dolgaként fogadjuk el, hogy a PIN, az márpedig négy számjegy. Na de miért nem öt? Vagy hat? Vagy tizenhárom? A kérdés megválaszolásához közel fél évszázadot kell visszatekernünk az időben, egészen odáig, amikor az ATM-et feltalálták.

Intermezzo: oszlassunk is el gyorsan az ATM-mel kapcsolatban a közhiedelmet. Az Automated Teller Machine kifejezésnek valójában az égvilágon semmi köze nincs a híres magyar atomfizikus Teller Edéhez. A teller az amerikai angolban az a banki alkalmazott, aki a pult mögött áll, és közvetlenül az ügyféllel beszél. Az ő robotváltozata az automatizált teller-masina, vagyis az ATM.

Dupla intermezzo: ha már a rövidítéseknél tartunk, van értelme annak, hogy PIN-kód? Elvégre a PIN azt jelenti, personal identification number, vagyis személyes azonosítószám. Ehhez hozzáfűzni azt hogy kód, olyan, mintha telefonszám helyett mondanánk azt, hogy telefonszámkód. Elvileg legalábbis. A gyakorlatban azonban a köznyelvtől nem várható el, hogy tudja, mit jelent az idegen nyelvű rövidítés utolsó betűje, így a PIN-kód ugyanolyan logika mentén élő, és helyes kifejezés, mint a cd-lemez vagy a baconszalonna. És hogy végképp ne legyen értelme semminek, már maga a PIN kifejezés is helytelen, legalábbis a P betű, vagyis a "personal" rész belőle, hiszen a szám a bankkártyát, vagy a telefont azonosítja - a tárgyat, amihez tartozik, de nem a személyt, aki használja.

De vissza 1967-be, amikor egy skót feltaláló, John Shepherd-Barron azzal az ötlettel kereste meg a Barclays bankot, hogy építene egy gépet, ami olyan, mint a csokiautomata, csak éppen készpénzt ad csekkért cserébe. Na de hogyan azonosítja a csekket a gép? Az első tervek szerint a csekk papírja radioaktív C14-es szénizotóppal lett volna átitatva, az ebbe kódolt információt hasonlította össze a gép a felhasználó által megadott azonosítószámmal. Szerencsére később feltalálták a mágnescsíkos műanyagkártyát.

És lassan el is érünk a címben feltett kérdéshez: vajon miért 4 jegyű a PIN-kód? Shepherd-Barron eredetileg 6 jegyűt szeretett volna, mivel 6 számjegyű volt annak idején a hadseregben is az azonosítószáma, és azt könnyen meg tudta jegyezni. Úgy gondolta, az egymillió variáció pont elég ahhoz, hogy ne lehessen sima találgatással feltörni a kódot. Tesztcsoportként a feleségét kérdezte meg, hogy szerinte hány számjegy az, ami még könnyen megjegyezhető azonosítószámot ad. Mrs. Shepherd-Barron azt mondta, ő négynél többet tuti nem jegyez meg. Nem volt mit tenni, a terveket még időben megváltoztatták, így lett 4 számjegy az első ATM - és onnantól az összes - PIN-kódja, és ezt vette át később minden hasonló, numerikus kódos azonosítást használó biztonsági megoldás.