A náci katonák metamfetamint toltak
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
A Harmadik Birodalom vezetőjeként Adolf Hitler bőszen hirdette az úgynevezett életreformot (Lebensreform): ez többek között azt jelentette, hogy az árja faj tagjai ne dohányozzanak (Hitler 1919-ben letette a cigit, a nácik indították az első dohányzásellenes kampányt a világon), ne igyanak és ne drogozzanak, hogy így egy tiszta és erős faj jöhessen létre.
Ugyanebben az időben a náci párt vezető emberei, például Heinrich Himmler masszív adagokban szedte a Pervitin nevű, amfetaminalapú szert. A „pilóták sójaként”, illetve „tankcsokoládéként” emlegetett Pervitint csodadrognak tartották a Wehrmacht főnökei, és szabadon terjesztették a katonák között. A drog javította a katonák éberségét és állóképességét, önbizalmat és eufóriás érzést adott. Pilóták, gyalogosok és a polgári védelem tagjai is nagy mennyiségben fogyasztották a metamfetamint felsőbb utasításra. A harmincas, negyvenes években nem volt egyedülálló a dolog az iparosodott országok körében, a szövetségesek például Dexedrint adtak pilótáiknak.
A Pervitinen 1938-ban kezdett el dolgozni a Temmler Werke gyógyszercég. A drog szerkezetében különbözött elődeitől. A német katonai gyógyszerészeti akadémia tanulmányozta, hogy a metamfetamin hasznos lehet-e harci helyzetekben - a tesztekből kiderült, hogy kontrollált környezetben a Pervitint szedők jobban teljesítettek a matematikai és memóriatesztekben. 1939-ben, Lengyelország lerohanásakor már 3 milligrammos tablettákat kaptak a német katonai csapatok belőle.
Az invázió sikere a Pervitin sikerét is meghozta, kilőtt a drog fogyasztása: 1940 áprilisában-júniusában, a villámháború nyitányán a német csapatok 35 millió tablettát fogyasztottak el. A drogozás nemcsak a sorkatonákat érintette: Hitler több orvosi problémájára kokaint és metamfetamint szedett – szigorú orvosi felügyelet alatt. Sőt, a civilek is elkezdték szedni.
A Pervitinnek tényleg voltak pozitív hatásai is, viszont sokan aggódtak a teljes kép miatt: a szövetségesek pilótáikon tesztelték, és kiderült, hogy izgatottságot, nyugtalanságot okoz, és gyengíti az ítélőképességet. Állítólag egy teljes csapat adta meg magát az oroszoknak Leningrádnál, mert a drogos pszichózisuk alatt ellövöldözték a lőszereiket. A Luftwaffe, a német légierő katonái szintén nem voltak olyan hatékonyak, a vezetők legalábbis felemás eredményeket jelentettek. Sokszor dokumentálták, hogy a Pervitin nyugtalanságot, álmatlanságot és téveszméket okozott.
Ennek ellenére a fogyasztás nem csökkent, a számítások szerint 1939 és 1945 között nagyjából 200 millió tabletta fogyott el a német hadseregben. A Pervitin egyébként egészen 1988-ig mind a kelet-, mind a nyugatnémet hadsereg orvosi készletének része maradt.