Furcsa lehet, hogy tenger nélküli országnak haditengerészete legyen, mégis több ilyenről tudunk. Kazahsztán és Azerbajdzsán például a hatalmas Kaszpi-tengeren állomásoztat katonai erőket, ami valójában egy tó. Svájcnak és Burundinak pedig határőr hajói vannak a határtavaikon. Ezek az erők azonban nem elkülönített katonai egységek, hanem más fegyveres egységek részeként működnek.

Viszont vannak olyan országok is, akik tényleg külön haditengerészetet tartanak fent, annak ellenére, hogy a katonák csak néhány folyón vagy tavon dolgozhatnak. Bolíviának például régebben értelmezhető mennyiségű tengerpartja volt, azonban Csendes-óceáni háborúban (1879-1884) elvesztette mind. Az ország sosem felejtette el ezt a vereséget, és megtartotta haditengerészetét – annak ellenére, hogy nem volt hol állomásoztatnia. Ezen a problémán azonban hamar felülemelkedtek, és újraépítették a flottájukat a Peruval határos Titicaca-tavon.

Minden év március 23-án a Bolíviai Tenger Napon az ENSZ-ben ülő bolíviai képviselők kérik Chilét, hogy adják vissza tengeri területüket, akik azonban nem hajlandóak erre. Bolívia addig is szorgalmasan képzi 4500 fős tengeri flottáját a Bolíviai Tengeri Akadémián, akik a baráti latin-amerikai országokban töltik le szolgálati idejüket. Meg persze a négy őrhajóból, hat szállítóból, két kórházi hajóból és két kutatóhajóból álló, Titicacán állomásozó flottán. Hátha egyszer újra lesz óceáni kijáratuk.

Van ennél is meredekebb történet: Paraguaynak sosem volt tengere. Gazdasága viszont a Paraná és Paraguay folyóktól függ, ezért az ország fenntart jelentős haditengerészetet. Jól is jött a Paraguayi Háborúban (1864-1870), ahol egyszerre háborúztak Argentína, Brazília és Uruguay ellen - mondjuk a legnagyobb csatájukat elvesztették. Ma 2500 matróz, köztük 500 tengerészgyalogos védi a nemzet folyóit 16 járőrhajón, három kétéltű támadó hajón, és hét segédhajón. Az alaptréning után tengerészek az argentin vizeken szereznek gyakorlatot.

Jugoszláviának egykor nyolcvan hadihajóból álló flottája volt, de az állam 1990-es felosztása után Szerbiának már csak korlátozott hozzáférése volt a tengerre föderációs partnerén, Montenegrón keresztül. Itt állomásozott a 8000 fős haditengerészet fregattokkal, rakétanaszád, aknászhajó, partraszálló hajókkal. 2006-ban, amikor Montenegró levált az államalakulatból, Szerbia tenger nélkül maradt. A csapatok egy részét ekkor a Dunához és más folyókhoz telepítették, a maradékot pedig Montenegró eladta, főleg Egyiptomnak.

A legviccesebb sztori azonban Mongóliáé. A 13. században a mongol hadiflotta volt a legnagyobb a világon, ezt két sikertelen japán invázióban vesztette el. A flotta azóta gyakorlatilag nullára olvadt. Aztán az 1930-as években újraéledt a Szovjetunió égisze alatt. Egy hajót kaptak, a Sukhbaatart, hogy védjék a Hövszgöl-tavat. A Szovjetunióban legyártott hajót szárazföldön vontatták a tóhoz. Végül ezt, és utódját, a Sukhbaatar II-t is elsüllyesztették.

Ma már csak egyetlen hajó maradt: a Sukhbaatar III, fedélzetén hét emberrel, amiből – állítólag –csak egy tud úszni. A hajó a tavon járőrözik, viszont már magánkézben: pénzügyi okok miatt Mongólia 1997-ben privatizálta a haditengerészetét. A hajó legénysége tehervontatással jut egy kis pluszbevételhez.