12 éves korában egy nap Martin Pistorius torokfájással ment haza az iskolából. Sem neki, sem a családjának nem volt elképzelése róla, hogy ez egy olyan betegség kezdete, melynek végén kómaszerű állapotba kerül – éveken át feküdt úgy mozdulatlanul, hogy mindent észlelt, ami körülötte történt, de nem tudott kommunikálni a külvilággal.

Pistorius, aki 1975-ben született Dél-Afrikában, ma 39 éves, csodával határos módon felépült, bár beszélni csak egy gép segítségével tud. Szellemfiú (Ghost Child, magyarul Néma üvöltés címmel jelent meg) című könyvében írta le, hogy tudta megőrizni az ép eszét az évekig tartó rémálomban.

A legelképesztőbb, hogy senki nem tudja pontosan, milyen betegség támadta meg Pistorius szervezetét. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy cryptococcusos (egy gomba által okozott) agyhártyagyulladás miatt épült le.

14 éves korára a fiú annyira leépült, hogy egy otthonba vitték, ahol – az orvosok szavaival – úgy élt, mint egy zöldség. Mindenki meg volt győződve arról, hogy nem képes felfogni, mi történik körülötte. 

Ehhez képest 16 éves kora környékén Martin felébredt a kómaszerű állapotból – csak az elméje, a teste továbbra is mozdulatlan volt, így nyolc éven át képtelen volt kommunikálni a környezetével.

Utólag azt mondja, a legnehezebb az volt, hogy meg kellett barátkoznia a gondolattal: minden valószínűség szerint így kell leélnie az egész életét. „Megéltem a félelmet, a reménytelenséget, frusztrációt, de a legnehezebb a magány és a tehetetlenség volt” – mondta.

Miközben mindenki lemondott róla, és koloncként kezelték, egy nővér figyelt fel arra, hogy mintha kommunikálni próbálna. Sok időt töltött vele, beszélt hozzá, és ő javasolta a családnak, hogy keressenek meg szakembereket, akik segíthetnek Martinnak felépülni.

Ha ő nem lett volna, ma feltehetően halott lennék, vagy egy otthonban feküdnék elfelejtve.

– mondta Martin, akinek máig rémálmai vannak a mozdulatlan évekről. Még anyjának is megbocsátott, aki minden reményt elvesztve egyszer azt mondta neki: „Bárcsak meghalnál.” Martin erről egy interjúban azt mondta: „Anyám bocsánatot kért azóta, én pedig megmondtam neki, hogy megértem, és tudom, mindent megtett értem, amit csak tudott.”

A mozdulatlanul töltött évek alatt számtalan módon próbálta elfoglalni magát: szívesen nézte, hogy nőnek új levelek a növényeken, vagy hogy változnak az évszakok. Nézte, hogy változik a szobába besütő nap, hogyan szárad fel a felmosott padló. Sokszor a tévé elé ültették, máig rosszul van, ha meglátja Barney-t, a dinoszauruszt.

Fokozatos felépülése után Martin Pistorius megnősült, lediplomázott, webdesignerként dolgozik, autót vezetni is megtanult. A mottója:

Az élet fantasztikus. Igazán boldog vagyok, újra azt érzem, van értelme az életnek. Az élet gyorsan változik, azt kell megbecsülni, amink most van.