Az olasz Credem Bank páncélterme első ránézésre teljesen olyan, mint bármilyen banké a világon. Van körülötte szögesdrót, elektromos kerítés, vastag falak, biztonsági kamerák, bonyolult zárszerkezet. Csak éppen amit benne tartanak, az nem arany, műkincs, vagy dárgakő, hanem sajt.

A Credemet 1910-ben alapították, de maga a sajtbank koncepciója ennél jóval messzebbre nyúlik, állítólag még a Medici-dinasztia bankárai találták ki a 15. században. A Credem koncepciója egyszerű: első osztályú, kiváló minőségű parmezán sajtot vesznek át a termelőktől, olcsó (általában 3 százalékos kamatú, két éves lejáratú) hitelért cserébe. A sajt nem csak jelzálogként szolgál, de a bank légkondicionált, ellenőrzött páratartalmú páncéltermében zajlik az érlelés folyamata is, szakemberek felügyelete mellett (amiért egyébként külön díjat számít fel a bank).

A biznisszel mindenki jól jár, boldogok a sajtkészítők, mert olcsó hitelhez jutnak, és valaki leveszi a vállukról az érlelés feladatát, és boldog a bank, mert olyan piaci résben dolgozhat, ahol egyáltalán nincs konkurenciája, plusz ha bedől egy hitel, simán eladja a sajtot ő maga, és nem bukik a bolton. És persze boldogok a sajtrajongók, mert szuper sajtok kerülnek a boltokba.

A CNN újságírója, akinek volt szerencséje a sajttrezorban járni, azt mondja, a szag ugyan kicsit szúrós, de egészen elviselhető ahhoz képest, hogy 3-400 ezer darab, egyenként 40 kilós az érlelés változatos fázisaiban tartó sajttömb között van az ember.