Egy amerikai hölgy, bizonyos Joan Ginther 1993-ban megnyerte a texasi lottó kaparós sorsjegyén az 5,3 millió dolláros fődíjat. Van ilyen, a fődíjakat már csak meg szokták nyerni mázlista emberek. Joan Ginther 2006-ban elvitte egy másik texasi kaparóssorsjegy-játék, a Holiday Millionaire 2 millió dolláros fődíját is. Aztán két év múlva még 3 milliót a Millions & Millions játékon, végül 2010-ben megkoronázta az egészet az Extreme Payoff nevű játék 10 millió dolláros fődíjával. Na, ezt már nehezebb megetetni a józan ésszel csupán annyi magyarázattal, hogy szerencséje volt. Annál is gyanúsabb a dolog, hogy Ms. Ginther egyébként matematikus, az egyik legjobb amerikai egyetemen, a Stanfordon doktorált, specialitása a statisztika. A nagy nyerő széria alatt Las Vegasban lakott, Texasba csak a kaparós sorsjegyek miatt utazgatott. Pont Las Vegasban ne talált volna magának szerencsejátékot? De annyira, hogy 3 órát repüljön minden egyes alkalommal, csak a sorsjegyek miatt?

Matematikusok kiszámolták, mennyi volt az esélye a négy telitalálatra: egy a 18 milliószor milliárdszor milliárdhoz. El tudja képzelni, hány homokszem van a Föld összes sivatagában összesen? Na, ez a szám annak a 18-szorosa. Lehet embernek ekkora mázlija? Vagy Ms. Ginther talált egy kiskaput a kaparós sorsjegyek játékmechanikájában? Amerikai újságírók kiderítettek pár dolgot a módszereiről, ezek alapján úgy tűnik, inkább a valószínűségszámításnak köszönhette a millióit, mint a vakszerencsének.

Teljesen véletlenszerű eloszlásnál megvan az esély arra, hogy kinyomnak egymillió sorsjegyet, de az első eladott száz darabban rögtön benne van a teljes nyereményalap nagy részét kitevő pár fődíj - miután bejelentették, hogy ezek elkeltek, a kutya sem veszi tovább az adott sorsjegyet. Hogy ezt a lehetőséget kivédjék, az amerikai lottócégek kicsit belenyúlnak a nyertes szelvények teljesen véletlenszerű eloszlásába. A sorsjegyeket nem egyszerre, hanem hullámokban szállítják ki a trafikokba, a nyerő szelvények pedig úgy oszlanak el, hogy minden hullámban azonos mennyiségű legyen belőlük. Ha tehát egy sorsjegyet egymillió példányban nyomtatnak ki, és tíz fődíja van, akkor egy nyerő szelvény lesz az első százezerben, egy a másodikban, és így tovább.

Az amerikai törvények minden sorsjegy-játék szervezőjét arra kötelezik, hogy a játék weboldalán naprakészen tegye közzé a játék nyereményeinek elvitelét. Nem azt, hogy ki nyert, hanem magát a tényt, hogy most nyerte meg valaki az X milliót, és hogy hol vették a szelvényt. Ezen felül szintén nyilvánossá kell tenni a játék alapvető adatait: mekkora nyereményből hány darab van, hány darabot nyomtattak a sorjegyből, és abból mennyit adtak már el. A játékosok így ki tudják számolni, hogy mekkora nyereményre mekkora eséllyel pályáznak.

Ms. Ginther az első nyereményét valószínűleg a vakszerencsének köszönhette, majd az ölébe hullott pénz nagy részét egyszerűen visszaforgatta a kaparóssorsjegyezésbe. A taktikája az lehetett, hogy olyan helyzetekre vadászott, amikor egy játék adott hullámából már sok sorsjegyet megvettek, de a nagyobb nyeremények még benn voltak. Amikor úgy számolta, hogy az esélyei kellően megnőttek, elutazott Texasba, és ezrével vásárolta fel a sorsjegyeket. Úgy becsülik, több, mint 100 ezer sorsjegyet vásárolt összesen a pályafutása alatt, több mint 3 millió dollár értékben. A négy nagy nyereményről tudunk, hogy mennyi kisebb volt emellett, és hányszor bukott százezreket azon, hogy a megemelkedett esélyek ellenére elhalászták előle a jackpotot, azt nem tudni.

Ráadásul az amerikai adórendszerben az állami szervezésű szerencsejátékokon összeszedett veszteségeket az ember leírhatja az adójából. Így ha volt olyan év, amikor Ms. Ginthertől elpártolt a szerencse (és mint láthatjuk, volt), a veszteségeit jelentősen mérsékelni tudta azzal, hogy cserébe kevesebbet adózott az adott évben. Összességében úgy tűnik, a matematikus hölgy pontosan ugyanazt a taktikát alkalmazta, amit a kaszinók. A rulettben hosszú távon mindig a ház nyer, mert az esélye a nyerésre egy picivel jobb, mint a játékosoknak. Ms. Ginther csak akkor játszott, amikor egy picivel neki volt nagyobb esélye a nyerésre, mint a háznak, és évtizedes távlatban a nagy számok törvénye megtette a hatását.

Persze az is lehet, hogy nem. A sajtóban a "világ legszerencsésebb nője" eposzi jelzőt megkapó, most 68 éves hölgy ugyanis soha nem adott egyetlen interjút sem arról, hogyan csinálta, és a texasi szerencsejáték-felügyelet sem indított soha vizsgálatot ellene.