Ha az ember bemegy egy gyerekruha-boltba, kérdés és feliratok nélkül meg tudja állapítani már a legkisebb rugdalózókról is, hogy melyik ruhát szánták fiúknak, és melyiket lánynak. Az alapelv egyszerű, a rózsaszín a lányos szín, a kék a fiús. De vajon hogy alakult ki ez az asszociáció?

A kisgyerekes családok évszázadokig nem törődtek azzal, hogy milyen színű ruhát adjanak a gyerekre, akik leginkább fehér ruhákat viseltek, főként azért, mert azt lehetett probléma nélkül forró vízben rendszeresen mosni. Ez a 19. század közepén kezdett megváltozni, és valószínűleg Angliából kiindulva az terjedt el, hogy a rózsaszín a fiúk színe, a kék pedig a lányoké. Az indoklás emögött már a homályba vész, de a rózsaszín-fiú párosításnak valószínűleg az volt az eredete, hogy a fiúkat kicsi férfiaknak szerették volna öltöztetni, és a férfiak a hadseregben vörös egyenruhát viseltek.

A 20. század elejére a rózsaszín-fiú, kék-lány párosítások általánossá váltak, és a ruhagyártók ideológiát is gyártottak mögé, mondván, a rózsaszín erőteljes, maszkulin szín, míg a (világos)kék, finomabb, femininebb, ezért jobban illik az egyik a fiúkhoz, a másik a lányokhoz. A Time magazin még 1927-ben is ezekről az irányvonalakról írt a vezető amerikai gyerekruha-bolthálózatokat végigkérdezve a divatról. Aztán, valamikor a 20-as és 40-es évek között a dolog, máig ismeretlen okok folytán megfordult, és így maradt egészen máig (leszámítva a hatvanas években, a feminista mozgalmak megerősödése miatt kitört, rövid életű trendet a teljesen semleges színű gyerekruhákkal).

De vajon miért kell egyáltalán a ruha színével is megjelölni a gyerek nemét? A téma kutatói szerint ezt egyszerűen a nagy ruhagyártók marketingje ültette bele a szülők fejébe, méghozzá azért, hogy ha fiú után lány, vagy lány után fiú születik egy családban, annak új ruhatárat kelljen vásárolni, ne hordhassa az idősebb testvére kinőtt ruháit. Magyarul azért, hogy több pénzt költsünk gyerekruhára.

Na és mi lenne, ha a gyerekek olyan színű ruhákat hordanának, amilyenek valójában tetszenek nekik? Több kísérletet is végeztek ebben a témában, amelyek azt mutatták, hogy nagyjából egy éves korig a gyerekek számára egyik szín sem szimpatikusabb a másiknál. A lányok 2-3 éves kor körül kezdik a rózsaszínt szívesebben választani a többi színnél, a fiúk pedig 3-4 évesen kezdik elutasítani azt. Ez egybevág azzal az életkorral, amikor a gyerekek kezdenek tudatába kerülni a nemüknek, a fiúk-lányok közti különbség létezésének, és megtanulják, hogy a kék szín a fiúkat, a rózsaszín pedig a lányokat azonosítja. Magyarán az egész szín-nem asszociáció tanult dolog, semmilyen velünk született alapja nincs. Felnőttek között végzett kutatások viszont azt mutatták ki, hogy úgy általában az emberek kedvenc színe a kék, a legkevésbé kedvelt pedig a rózsaszín.