A jövő monitorán írták a Quake-et
A HD Ready és Full HD fogalmak csak a kétezres évek közepén, a nagyfelbontású tévék elterjedésével kezdtek beszivárogni a köztudatba. Akkoriban váltották fel a PAL/NTSC szabványú tévéket az új plazma és LCD készülékek, amik már tudták fogadni a magas felbontású jelet is.
A Full HD felbontás (1920*1080 képpont) csak az elmúlt néhány évben vált elterjedtté, így nehéz elképzelni, hogy a technológia már húsz éve is létezett. Pedig így van – csak akkoriban még a gazdag kevesek kiváltsága volt.
John Carmack, aki az id software programozójaként szerzett magának világhírt a Wolfensteinnel és a Doommal, a cég következő sikerjátékát, a Quake-et már egy Full HD felbontású monitoron írta. (Akkoriban a 640*480 képpont már magas felbontásnak számított.) Az itt látható videón néhány képkocka erejéig meg is mutatják a csúcsgépet.
A monitor a Silicon Graphics saját gyártmányú modellje, az Integraph InterView 28hd96. A cég neve ma már nem csenghet túl ismerősen, de a kilencvenes években megkerülhetetlenek voltak, ha számítógépes animációról volt szó. Ennek megfelelően ez a 28 hüvelykes modell is messze meghaladta a konkurenseit: már 1995-ben tudta az 1980*1080 képpontos felbontást.
A monitor 45 kilót nyomott; akkoriban még nem voltak lapos képernyők és könnyű panelek. Az InterView képcsöves kijelző volt, így nemcsak a súlya, hanem a fogyasztása is hatalmas volt: 180 watt. A korabeli számítógépek teljesítményéből kiindulva valószínű, hogy Carmack fejlesztői gépe még ennél is több áramot szívott fel a hálózatból – kellett a kakaó a sok képponthoz.
Akkoriban a VHS kazetta volt a legnépszerűbb filmes adathordozó, és a 3d gyorsítókártyákat még fel sem találták. A HD filmek és játékok még szóba sem kerültek. Senki nem vett ilyen teljesítményű monitort, akinek nem grafikai munkára kellett. Az Interview eleve profi felhasználásra készült; a széles körű elterjedésnek amúgy is gátat vetett a tízezer dolláros vételár.