Koncert vagy buli után, másnap reggel. Folyamatos fülzúgás, sípolás. Ismerős? A közhiedelemmel ellentétben a hangos zenétől általában nem a dobhártya szakad be (bár ez is lehet a fülzúgás oka), hanem a szőrsejtek sérülnek meg, ez tinnitusként is ismert jelenség, a fülcsengés egyik leggyakoribb oka. Nem is csoda, hogy tipikus zenésznyavalyáról van szó. Komolyabb problémák is előidézhetik, de valójában mindig csak tünet, nem betegség. Viszont csak Amerikában 50 millió embert érint, vagyis nagyjából minden hatodik-hetediket. Nézzük, hogyan alakul ki!

A fülünk feladata, hogy átalakítsa a hangokat, mert az agyunk az eredeti formájukban nem tud velük mit kezdeni. A fülkagyló által összegyűjtött hangok a hallójáraton bejutnak a középfülbe, ahol megrezegtetik a dobhártyát. Az itt található három apró csont felerősíti a rezgéseket, és továbbítja a belső fülbe, azon belül is a folyadékkal teli csigába. Ekkor jön a legfontosabb rész, mert itt találhatók egy másik hártyán, a baziláris membránon elhelyezkedő szőrsejtek, amelyek a rezgéseket elektromos jelekké alakítják. Ezek a jelek így már továbbíthatók a hallóidegen át az agyba, amely feldolgozza őket, vagyis értelmezi a hallottakat.

A szőrsejtek valójában nem szőrök, csak úgy néznek ki, Összesen négy sorban helyezkednek el, ebből három sor a külső szőrsejteké. Ezek felerősítik a folyadék rezgését, hogy segítsék a negyedik soron lévő belső szőrsejtek munkáját.

A gondok akkor kezdődnek, ha valamiért megsérülnek a szőrsejtek, mert túl erős inger, például nagyon hangos (70 decibel fölötti) zene éri őket, az egészségesnél hosszabb ideig. A szőrsejtek ilyenkor olyan erősen rezegnek, hogy akár el is törhetnek.

A szőrsejtek tövében található szenzorok viszont ilyenkor se kapcsolnak ki, hanem valamilyen halk, állandó elektromos jelet szivárogtatnak az agy felé, anélkül, hogy bármilyen hangforrást érzékelnének. Vagyis a fülünk csengeni kezd. Ahhoz lehetne ezt hasonlítani, mint amikor az analóg tévénél elment az adás, de a bekapcsolt készülék tovább zúgott a hangyafoci alatt is. A szőrsejtek egy idő után regenerálódnak, ilyenkor az adás is folytatódik, és megint csak akkor érzékel hangokat az agyunk, ha tényleg hallunk is valamit.

Bár a leggyakoribb és legártalmatlanabb eset, ha egy koncert utáni másnapon találkozunk vele, nem csak a hangos zaj okozhat fülzúgást. Például az se tesz jót a hallás folyamatában résztvevő sok kis szervnek, ha eldugítja a rendszert a fülzsír. De olyan betegségek is okozhatják, mint a középfülgyulladás, a fülkürthurut, a cukorbetegséghez hasonló anyagcsere-problémák vagy keringési zavarok. Koponya- és agysérülések is előidézhetik, sőt az állkapcsot vagy a nyakat érintő ízületi problémák is. Vagy bizonyos gyógyszerek. Esetleg a stressz. Szóval elég sok oka lehet. A legegyszerűbb a megelőzés, például ha a koncerten nem a hangfal mellé állunk, vagy nem fekszünk a fűnyíró mellé. Ha valamilyen betegség váltotta ki, akkor pedig ennek kezelésével mulasztható el.