A Mathare-völgy alig néhány kilométerre a kenyai főváros, Nairobi mellett terül el, a Mathare-folyó völgyében: a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében alig 7-8 négyzetkilométeren zsúfolódik össze 600-700 ezer ember. Közülük 200 ezren iskolás korú gyerekek, akik sose fogják megtudni, milyen rendszeresen meleg ételt enni, iskolába járni vagy folyó vízben fürdeni, és sose kapnak rendes oktatást, se alapvető orvosi ellátást.

Az itteniek rozsdás bádogból és sárból tapasztott kunyhókban laknak; ezeknek az alapterülete alig 5-6 négyzetméter, de a lakók napi egydolláros keresetének nagy része a bérleti díjra megy el. A kunyhókban gyakran nincsenek ágyak, de nehezen is férnének el ott, ahol hatan laknak egy szobában, mert a másikban a kecskéket tartják. Akik ide születtek, jó eséllyel itt is fognak meghalni: a lakók többségének esélye sincs kijutnia a nyomornegyedből. Másnak viszont nem tanácsos ide jönnie, mert a Mathare-völgy minden országban előkelő helyen szerepel a „ne menjen ide, ha kedves az élete” listákon.

A nyomornegyedben nincs se elektromosság, se vízvezeték. A fúrt kutakból nyert mocskos vizet isszák; ezzel főznek, ebben mosnak. Képzelhetik, milyen íze lehet ennek ott, ahol elfogadott dolog a repülő vécé. Ez a bilit helyettesítő üres nejlonzacskó, amit használat után Nairobi folyójába hajítanak – innen nyeri a telep lakossága a vízkészletét. A gasztronómia nem létező fogalom: van valamennyi piaci áruforgalom, de a lakók többsége azt eszi, amit talál, és ami ehetőnek tűnik.

De miből lehet itt megélni? Egyesek alapszolgáltatásokat nyújtanak: a piacon banánt és zöüldségeket árulnak, ruhaneműt mosnak a retkes vízben, vagy ruhát varrnak a rongyokból. A nők többsége prostitúcióból él; más lehetőségük nincs a túlélésre, és nem engedhetik meg maguknak a luxust, hogy ne gondoljanak arra, hogy a környéken minden harmadik felnőtt HIV-pozitív.

A nemi betegségek terjedése nemcsak közegészségügyi, hanem társadalmi probléma is. Az AIDS-es szülők gyerekeiről senki nem gondoskodik, Afrikában ugyanis nem megszokott, hogy a férfiak más gyerekét neveljék föl. A segélyszolgálatok próbálnak új otthont találni az elárvult gyerekeknek, de nem sok sikerrel. A völgyben élő gyerekek körében igen magas az alultápláltak aránya, terjed a kolera, a tífusz, a malária, gyakoriak a fertőzéses és gyermekbénulásos esetek. A felnőttkort megérőkből bűnöző vagy drogdíler lesz – vagy illegális szeszfőző.

A Mathare-völgy helyzete nem egyedülálló Kenyában. Ugyancsak a fővároshoz közel található a másfél négyzetkilométeres Kibera is, ahol szintén több százezren élnek, de a mathareinél is rosszabb körülmények között. Az ürüléktakarításon kívül szinte nincs is munka, a lakosság egyötöde HIV-fertőzött, de a kormányzat nem vesz tudomást a nyomornegyedről, így a helyieket önjelölt kuruzslók kezelik, és ők sem kapnak orvosi ellátást.

A helyzeten csak átfogó reformokkal, infrastrukturális fejlesztésekkel, illetve az állami újraelosztás átalakításával lehetne változtatni. Ez a kenyai törvényhozók dolga lenne – akik egyébként a szakmájukban sehol a világon nem kapnak magasabb fizetést, mint Nairobiban. Az ENSZ-jelentések szerint világszerte egymilliárd ember él nyomornegyedekben, és ez a szám tizenöt éven belül akár meg is duplázódhat.