A lakihegyi adótorony a magyar rádiózás emblematikus építménye, és építésekor Európa legmagasabbja is volt a maga 314 méteres méretével. Bár műszaki okokból építették ekkorára a szivar alakú tornyot, szükség volt egy kis trükközésre, hogy így készülhessen el.

A rádiótechnika történetét könyvben is feldolgozó Balás B. Dénes idézi fel, hogy az első világháború utáni toronyépítésekre hatással volt, hogy a trianoni béketárgyalások francia küldöttsége ragaszkodott hozzá, hogy ne épülhessen olyan torony, amely az Eiffel-torony fölé nőhet. Állítólag ezért lett a tervezettnél alacsonyabb a Königs Wusterhausen-i antennatorony is 1925-ben, és részben a lakihegyi torony is ezért kaphatott 30 méteres, behúzható hangolócsövet.

Az 1933-ban épült adótorony mérnökei kiszámolták, hogy 300-307 méteres szerkezetre lenne szükség a fadingjelenség elkerüléséhez, vagyis hogy a rádiójelek minél messzebbre juthassanak viszonylag zavartalanul. Mivel azonban ekkora tornyokat akkoriban nem volt szokás építeni, magát a tornyot csak 284 méteresre építették, a szükséges méretet pedig a hangolócső átadás utáni kihúzásával érték el. Így amellett, hogy rugalmas hangolást tett lehetővé, az állítható cső arra is jó volt, hogy összméretében az Eiffel-toronynál is magasabbra trükközze fel a lakihegyi torony méretét.

Az Eiffel-torony ugyanis az 1889-es megépítésekor még csak 300 méteres volt, csak 1957-ben kapta meg azt a rádióantennát, amellyel 324 méteresre nőtt. Akkoriban egyébként már az eredeti 300 méterrel is a világ legmagasabb építménye lehetett, egészen 1931-ig, amikor a New York-i Chrysler Building hagyta le. Jelenleg pedig 2008 óta a dubaji Burdzs Kalifa a legmagasabb a maga majdnem 830 méterével.