1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű: két robbanás következett be, az első szétzúzta a reaktor hűtőrendszereit, a második pedig felrobbantotta a magot, így radioaktív anyag jutott a környezetbe. Az így keletkező tűz három napig tartott, rengeteg szennyezést juttatott az atmoszférába. Ezt többé-kevésbé mindenki tudja.

Frissítés

Ez a cikk eredetileg 2015-ben született, azóta azonban egy új kutatás részben cáfolta az itt leírt történetet. A fejleményeket a könnyebb érthetőség kedvéért a cikk végén olvashatják.

Eredetileg írtuk

Van viszont egy kevésbé ismert története a katasztrófának. Tíz nappal az első robbanás után egy másik, az előzőnél is komolyabb fenyegetés is megjelent a csernobili atomerőműnél: egy vészhelyzetekben használt medence a robbanás szélén állt, ezt használták a lángok ellen a tűzoltók. A nukleáris reakció moderátora ebben a típusban még grafit volt, nem pedig víz, mint a mai reaktorokban; ezért tudott égni, ezért kellett oltani.

A reaktorban addigra agyag, homok és bór volt: ezeket helikopterekkel juttatták oda, így próbálták megfékezni a tüzet. Az eredmény lávaszerű anyag volt, felgyűlt a reaktormag körül, lassan átégette volna magát, majdnem elérte az alatta található vizet. Ha odáig eljutott volna, a keletkező gőz, tömeges robbanások, az abból keletkező radioaktív csapadék

Az egyetlen mód, hogy megszabaduljanak ettől a víztől, az volt, ha kinyitják a kapukat és leeresztik a medencét. Ezt viszont csak úgy lehetett megoldani, hogy valaki alámerül az erősen radioaktív és szennyezett vízbe. A vállalkozókat szinte azonnali halál várta.

Három férfi jelentkezett: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei voltak, Borisz Baranov pedig egy műszakvezető. Pontosan tudták a veszélyeket, mégis lemerültek egy alap búvárfelszereléssel és egy lámpával, hogy megtalálják a szelepeket. A búvároknak sikerült megtalálni a megfelelő szelepet, kinyitották a kapukat, és visszatértek.

20 ezer tonna víz folyt ki. A merülés nélkül a későbbi jelentések szerint egyértelműen robbanás következett volna be. Valerij és Alekszej két héttel később haltak meg egy moszkvai kórházban, nem sokkal később pedig Borisz is. Alekszej halála előtt még interjút is adott a tévének. Testük magas radioaktivitása miatt lehegesztett koporsóban temették el őket.

Mégse haltak bele

A fenti történetben új fejleményt jelentett a Chernobyl 01:23:40 című 2016-os könyv, amelyben a szerző, Andrew Leatherbarrow arra jutott, hogy a történteket az utókor eltúlozta.

Maga a küldetés megtörtént és természetesen valóban veszélyes volt, de a három búvár nem halt bele: Bezpalov és Ananenko a legutóbbi elérhető információk szerint még 2018-ban is éltek, utóbbi továbbra is a nukleáris energetika területén dolgozott. Baranov már valóban meghalt, de ő is csak 2005-ben, amikor 65 éves korában megállt a szíve.