Az ember agya az egyik legnagyobb energiaigényű szerve, a szervezet által elégetett kalóriák 20-25 százalékát használja el. Ami igencsak figyelemreméltó, főleg annak tükrében, hogy a testtömegünknek csak kb. a 2 százalékát teszi ki az agyunk. Adja magát a kérdés: felturbózható-e intenzív agyhasználattal, vagyis kőkemény gondolkodással az agy energiafogyasztása annyira, hogy ez akár testmozgás helyett alkalmazható legyen fogyókúrázáshoz? Elvégre ki ne cserélné le a kocogást másodrendű lineáris differenciálegyenletek megoldására?

Több tudományos kutatást is folytattak a témában, és ezek mind nagyjából hasonló eredményre jutottak: az agy alapállapotban, például alvás közben, kb. 0,15-0,2 kalóriát fogyaszt percenként. Ez nem túl sok, de ha felszorozzuk 1440-nel - ahány perc van egy napban - máris kijön, hogy akár 200-300 kalóriát is elvisz az agyunk működtetése a szervezet napi energiaigényéből. Ha az ember erősen gondolkodik, ez a fogyasztás megnő, egyszerűen azért, mert az agytorna több kommunikációval jár a neuronok között. Ez pedig arra kényszeríti az agyat, hogy több neurotranszmittert, vagyis ingerületátvivő vegyületet termeljen. Ilyen például a dopamin vagy a szerotonin: ezek az anyagok szállítják az információt az egyik idegsejtből a másikba, és ezeknek a termelése energiát fogyaszt. Ezért esik le a vércukorszint, amikor erősen gondolkodunk: innen szerez energiát az agy a neurotranszmitter-gyártáshoz.

A tudósok számításai szerint intenzív gondolkodás közben az agy energiaigénye elérheti a percenként 1-1,5 kalóriát, vagyis az alapjárathoz képest bő egy kalóriával tudjuk megemelni a szervezetünk fogyasztását. A kutatók szerint az ember átlagosan naponta 10-50 kalória között fogyaszt konkrét, akaratlagos agymunkával, vagyis

Ez azt jelenti, hogy sajnos nemigen lehet önmagában gondolkodással fogyókúrázni, hiszen, példának okáért egy Big Macet (530 kalória) közepes krumplival (340 kalória), és - legyünk nagylelkűek! - nullkalóriás diétás kólával 14 és fél óra megfeszített gondolkodással tud csak leadni az ember.