Adolf Hitlerről, a náci Németország vezetőjéről sok rosszat el lehet mondani, azt a sztorit mégis ritkán idézik fel, amikor a harmincas évek végén csaknem megdöntötte a trollkodás világrekordját. Fullba tolta a kretént, ahogy manapság mondják; sajnos ez ahhoz vezetett, hogy egy kegyvesztetté vált barátját átállította az ellenség oldalára. Ez már egyáltalán nem volt vicces, de amíg ez nem derült ki, Hitler tényleg a térdét csapkodva röhöghetett.

Ernst Hanfstaengl Németországban született 1887-ben, de amerikai anyától. A Harvardra járt egyetemre, de 1922-ben visszatért Németországba, ahol megismerkedett Hitlerrel egy müncheni pártgyűlésen. A húszas-harmincas években támogatta a náci pártot; a sikertelen müncheni sörpuccs után is ő fogadta be a sebesült Hitlert. (Hanfstaengl felesége, Helene később azt állította, ők beszélték le Hitlert az öngyilkosságról, amikor a rendőrség le akarta tartóztatni.) Később Hanfstaengl finanszírozta a Völkischer Beobachter, a náci pártlap kiadását is.

A gondok akkor kezdődtek, amikor Hanfstaengl összetűzésbe került Joseph Goebbelsszel, a náci Németország propagandaminiszterével. 1933-ban kegyvesztetté vált, már nem tartozott Hitler belső köréhez. Nem mintha ez a Führernek akkora veszteség lett volna: ő elsősorban azért kedvelte Putzit – ahogy egymás között becézték –, mert szépen tudott zongorázni.

A nácik 1937-ben utasították Hanfstaenglt, hogy szálljon be a spanyol polgárháborúba: egy ejtőernyős bevetésen kellett eljutnia a nacionalisták által uralt területre. Putzi attól félt, hogy Hitler meg akarja öletni, így kérdezgetni kezdte a pilótát a küldetés részleteiről. Hamar összeállt a kép: a Führer nem a nacionalisták, hanem a vörösök oldalán akarja ledobni, ami egyenlő a halállal. Szerencsére a gépnek motorhiba miatt le kellett szállnia, így Hanfstaengl megszökhetett.

Hanfstaengl a bevetés előtt kapott egy levelet, amit csak a gépen bonthatott fel. Ebben az állt, hogy a vörösök területén fogják ledobni, ahol Francisco Franco ügynökeként fog működni. Csak a kontextus kedvéért: egy ilyen küldetést nagyjából akkora eséllyel lehetett túlélni, mint egy strandolást az Omaha partszakaszon, 1944. június 6-án.

Albert Speer, a náci birodalom főépítésze, aki közeli kapcsolatban volt Hitlerrel, az emlékirataiban azt írja, hogy az egész sztori egy vicc volt, amit Hitler és Goebbels találtak ki; így akarták megszívatni Hanfstaeglt, amiért kritizálta a német katonák morálját a spanyol polgárháborúban. A repülőgép valójában el sem hagyta a német légteret. A pilóta úgy tett, mintha Spanyolország felé tartanának, és végig hamis repülésinformációkkal etette a halálra rémült Hanfstaenglt, aki nem vette észre az átverést. Mint később megírta, biztosra vette, hogy nem éli túl az utat, és ejtőernyő nélkül fogják kihajítani a gépből. Megváltás lehetett neki, amikor a gép végrehajtotta a megrendezett kényszerleszállást a lipcsei reptéren.

Az incidens annyira felzaklatta Hanfstaenglt, hogy rövidesen dezertált. Svájcba menekült, majd átköltözött Angliába; itt tartóztatták le, amikor kitört a második világháború. Egy kanadai hadifogolytáborból került az Egyesült Államokba 1942-ben, ahol

Hanfstaengl volt az egyik főmunkatársa a Roosevelt elnök által irányított S–Projectnek, ami a náci vezetők pszichológiai profilját állította össze. Hanfstaegl hasznos munkatársnak bizonyult: csak Hitlerről 68 oldalnyi személyes adatot írt össze. Később a Harvarddal és a titkosszolgálat szakértőivel közösen állította össze a diktátor személyiségét és várható reakcióit részletesen elemző tanulmányt, az Analysis of the Personality of Adolph Hitler: With Predictions of His Future Behavior and Suggestions for Dealing with Him Now and After Germany's Surrendert. (Tényleg ez volt a címe.)

És még azt mondják, hogy a németeknek nincs humorérzékük.