A homár nagyon drága, nagyon különleges és nagyon arisztokrata étel, valahol a beluga-kaviár és a szarvasgomba magasságában, a gasztronómia átlagember számára elérhetetlen magasságú ormain. Nem mindig volt ez így: 150-200 éve Amerikában a legolcsóbb szemétkajának tartották, a tenger csótányának csúfolták, disznókat etettek vele. Még az is megesett, hogy törvényt kellett hozni, hogy a börtönben a raboknak legfeljebb heti háromszor lehet homárt adni, mert annyira utálták a rabok, és annyira megalázónak tartották, hogy lázongani kezdtek ellene.

A homár az Atlanti-óceán északi vizeiben él, az amerikai keleti partvidéken az 1600-as években annyi volt belőle (mivel az őslakosok nemigen fogyasztották), hogy a telepesek sokszor a szó szoros értelmében térdig jártak a partra vetett homárok között apálykor. A telepesek hamar rájöttek, hogy a homár húsa ehető, és nagyon könnyen hozzáférhető, de rossz ízűnek, és visszataszítónak találták - elvégre mégis csak egy nagyra nőtt ízeltlábúról van szó. Csak a legszegényebbek fanyalodtak arra, hogy megegyék, egyébként az állatokkal etették meg, illetve a börtönben a rabokkal. A homárevés a szegénység szimbóluma lett, de a húsa tápláló volt, így az 1800-as években elkezdték konzerv formában is árulni. Egy félkilós homárkonzerv 11 centbe került. Egy ugyanekkora babkonzerv 53-ba.

A lenézett homár karrierje akkor indult be, amikor az 1850-60-as években elkezdték a vasútvonalak behálózni Amerikát, és a szárazföld belsejében is egyre nagyobb városok nőttek ki a földből. Az itt lakók egyrészt azt sem tudták, mi az a homár, másrészt a tengeri ételek egzotikus ínyencségnek számítottak nekik. Ekkor találták ki azt is a szakácsok, hogy a homárt élve kell megfőzni, és akkor sokkal finomabb lesz a húsa. Akárhogy is, a homár pár évtized alatt drága divatkaja lett, és ezzel párhuzamosan a túlhalászat miatt egyre kisebbek is lettek a Maine állam partjainál (máig a leghíresebb homárforrás) fogott példányok. Az 1920-as években a homár ára, és a megbecsülése már olyan volt, mint ma: arisztokraták és iparmágnások ették fényűző partikon.

Aztán közbejött a nagy gazdasági válság, azzal felvirradt ipari méretű halászat napja, és visszatért az olcsó homárkonzerv. A második világháborúban a normandiai lövészárkokban az amerikai katonák konzervhomárt ettek, ahogyan az otthon maradt családtagok is - a homárra ugyanis nem volt érvényes a sok alapvető élelmiszerre bevezetett jegyrendszer. A háború után aztán a marketing másodszor is csodát tett, és az ötvenes évek óta a homár újra luxusételnek számít. A rendszerváltás után a magyar éttermekben is megjelent, de 8-10 ezer forint alatti fogásokban nemigen lehet találkozni vele.