A Grand Theft Autók és radioaktív minilaborok korában elég nehéz ártatlanabb és veszélytelenebb játékot mondani a jó öreg sakknál. Persze nem mindig volt ez így: pár évszázaddal ezelőtt az egyház a sakkot bűnös szenvedélynek tartotta, és betiltotta.

A sakkot az arab világból a mórok hozták be Európába a 8.-9. században. A játék hamar elterjedt az egész kontinensen, a 10. században már könyveket írtak a különféle trükkökről a korabeli nagymesterek. Így jutunk el 1061-ig, amikor is Ostia püspöke levélben jelentette egyenesen II. Sándor pápának, hogy kollégája, a firenzei püspök folyton sakkozik, és a bűnös játék eltereli a gondolatait az egyházi munkájáról. A pápa nem sokat teketóriázott, és a sakkot belevette az Index Librorum Prohibitorumba - magyarán betiltotta. A tiltást később egy 1215-ös, majd egy 1245-ös egyházi okirat is megerősítette, és csak 1300-ban enyhítettek rajta, és meghatározott szerencsejáték-házakban újra engedélyezték - ezek gyakorlatilag a mai kaszinók elődei voltak.

Oroszországban sem volt sokkal szerencsésebb sorsa a sakknak. Bár a játék roppant népszerű volt, az ortodox egyház szerencsejátéknak minősítette, és az azonnali kiátkozás réme fenyegetett minden egyházi személyt, aki csak sakktábla közelébe merészkedett. A szerencsejáték-vádnak volt is némi alapja: akkoriban Oroszországban a játéknak egy olyan változata terjedt el, amiben kockadobás döntötte el minden körben, hogy melyik bábuval köteles lépni a játékos, illetve a meccsekre komoly sportfogadási ipar is épült.

A kora középkor fura időszak volt, vonhatja le a következtetést az ember, de a helyzet az, hogy a sakkgyűlölet még a 19. században is igen élénk volt a fejlett nyugati világban. Az 1850-es években egy amerikai csodagyerek, bizonyos Paul Morphy, mindössze 21 évesen végigverte Európa és Oroszország legjobb játékosait, amiért közfelkiáltással világbajnoknak választották (akkoriban még nem volt hivatalos szövetség, bajnokság vagy ranglista). Morphy sztár lett és egy csapásra divatba hozta a sakkot, ami ellen persze az akkori tudományos világ hangosan tiltakozott. A Scientific American tudományos lapban 1859-ben megjelent vezércikk (itt el lehet olvasni az egész lapot) azt írta, a sakk teljesen felesleges és értelmetlen időpazarlás.

Az érvek között szerepelt, hogy az olyan híresen nagy koponyák, mint Napóleon, Shakespeare vagy Milton, mind gyenge sakkozók voltak, és a világ legjobb sakknagymesterei a sakkozáson kívül nem értenek semmihez, nem viszik előbbre a világot. A lap azt javasolta, sakkozás helyett az ember inkább menjen ki a szabadba kirándulni. Vajon mit írt volna, ha előre látta volna a World of Warcraft eljövetelét?