A sztálinizmus rohamléptekkel foglalta el éppen Magyarországot, amikor egy magyar kalandor előállt Afrika felosztásának tervével. A többi kis európai államhoz hasonlóan nekünk is kanyarított volna egy bő 20 ezer négyzetkilométernyi területet, de hiába dobott be olyan érveket, hogy legalább lesz hova tenni az elégedetleneket, akik majd az Egyenlítő mellett ábrándulnának ki maradi eszméikből, az Országos Tervhivatal nem kért a fantaszta álmából.

„Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is” - érkezett 1948 őszén egy szokatlan javaslat az Állami Tervhivatalhoz. A benyújtó 26 ezer forintot szeretett volna kapni, hogy Szomáliföldre utazzon, és előkészítse a kolonizálásból kimaradó Magyarország számára egy őt megillető terület megszerzését. A történetről Csízi istván főlevéltáros írt az Archívnetre néhány évvel ezelőtt.

Bár a második világháború után már elkezdődött a gyarmatbirodalmak szétesése, a szovjet külpolitika pedig kifejezetten az „elnyomott népek felszabadítását” propagálta, a javaslat azt célozta, hogy mi is beszáljunk Afrika felosztásába. Ez úgy nézett volna ki, hogy az Egyenlítő környékén minden európai ország nagyjából egyenlő területeket kapott volna, főleg tudományos kutatások céljára, persze a gazdasági előnyök kihasználásával együtt.

A javaslattevő Kövér Ibrahim György, egy nem túl ismert, és elég zavaros fejű magyar utazó és térképész volt, akinek legismertebb tette, hogy még 1920-ban négy golyót lőtt ki a Parlamentben egy sikertelen merényletben. Komolykodó gyarmati tervezetét ugyan nyilván maximum megmosolyogták, de a maga módján azért megpróbált politikai érveket is bedobni.

Azzal tisztában vagyok, hogy csak két út lehet és hogy a kettő közül a szocializmus fog győzni. Társadalmunknak mégis a mai helyzetében szükség van valami szellemi impulzusra, amely vagy amilyenhez hasonló már évszázaddal ezelőtt úgy a nyugati államokban, mint keleten észlelhető volt.

A „kor szellemével ellentétben álló gyarmatosítás” helyett afrikai testvérnépekről beszélt, és arról írt, hogy az afrikai érdekeltségek levezethetnék példul a sovinisztikus villongásokat a Balkánon. De adu ásznak azt gondolta, hogy az afrikai magyar telepeken lehetne az igazi Gulág. „Bizonyos az, hogy a szocializmus felé való haladásunk a társadalom dolgozó rétegeiben örömöt, másoknál meg nem értést, vagy közömbösséget, sőt kedvetlenséget okoz és utóbbiak nem szűnnek meg áskálódásukkal azt a tempót lassítani, amellyel népi demokráciánk nagy államférfiai a társadalmasítás útján haladnak. Bizonyos azonban az is, hogy nem minden elégedetlen elemet lehet megérdemelt sorsára juttatni és így szabadlábon élve ellen agitációjukat folytathatják, anélkül, hogy a közigazgatásnak vagy a törvényszéknek ellenük fellépnie lehetséges volna. Viszont teljesen másféle, afrikai, viszonyok közé kerülve, de lényegileg Magyarországhoz tartozva kiábrándulhatnának téves maradi eszméikből” - írta.

Kövér egy térképen azt is feltüntette, hol lehetnének az új európai zónák, igaz, hasonló terveket tetszése szeerint minden iskolás is tudna fabrikálni. Ő mindenesetre Magyarországnak a Szomáliaföldön lévő „Kismajun” halászfalut nézte ki alkalmas kikötőnek. Azt is kifejtette, hogy afrikai birtoklevelünket a francia idegenlégióban szolgáló „magyar hősök” elhullajtott vére jelenti, Az Országos Tervhivatal mégsem tört meg az érvek súlya alatt, a kérelmet illetéktelenségre hivatkozva visszadobták. Pedig Kövér megírta nekik:

Ha mi rendszeresen követeljük jogainkat Afrikában megkapjuk. De néma gyermeknek anyja sem érti szavát!