Mijakedzsima (Miyake-jima) egy Japánhoz tartozó, 55 négyzetkilométeres sziget a Csendes-óceánban, Tokiótól 180 kilométerre délre. 2400-an laknak itt, a klíma barátságos, a környezet gyönyörű, búvárok és természetjárók számára igazi paradicsom. Egyetlen apró bökkenő van: az, hogy a levegőben olyan sok a mérgező kén-dioxid, hogy az olykor eléri a halálos dózist. Éppen ezért a sziget lakóit törvény kötelezi arra, hogy mindig hordjanak maguknál gázmaszkot, és azt vegyék fel, ha megszólal a kén-dioxid-riasztó szirénája. Az interneten keringő, bizarr, horrorfilmbe illő fotók a gázmaszkos kisgyerekekről az iskola udvarán, vagy a gázálarcot viselő ifjú párról és násznépről az esküvőn – na, ezek mind valódiak.

Japán és környéke alapból elég aktív szeizmológiailag, mindennaposak a kisebb földrengések, és a 2011-es, atomkatasztrófával és cunamival súlyosbított rengésből mind emlékezhetünk arra, milyen, amikor beüt egy nagyobb. Mijakedzsima szigete még ezen belül is különösen kockázatos helyen fekszik: gyakorlatilag az egész sziget egy aktív vulkán, az Ojama (Oyama) óceánból kilógó része. Az Ojama az elmúlt száz évben hatszor tört ki, a legutóbbi kitörés, 2000 júliusában olyan sok mérgező kén-dioxidot szabadított fel (a mérések szerint napi 10 és 20 ezer tonna között mozgott a levegőbe kerülő mérges gáz mennyisége) , hogy a japán kormánynak nem volt más választása: a lakók biztonsága érdekében evakuálták az egész szigetet.

Öt évre volt szükség, hogy a sziget levegője újra belélegezhetővé váljon, ekkor a kitelepítettek nagy része visszatért Mijakedzsimára. Önként. Annak ellenére, hogy a kén-dioxid azóta is szivárog a földből (a sziget területének nagyjából ötöde le is van zárva emiatt), és a vulkán bármikor újra kitörhet. A 2000-es nagy kitörés előtt 17 évig volt aránylag csendben az Ojama, azóta 15 év telt el újra, komolyabb aktivitás nélkül. A helyiek hozzászoktak, hogy állandóan maguknál kell tartani a gázmaszkot, és felvenni, ha riadóztatnak a műszerek – a gyerekeket egészen kis koruktól kezdve erre nevelik.

Sőt, nemcsak hozzászoktak, de még hasznot is húznak belőle: az utóbbi években ugyanis szabályos gázálarcturizmus alakult ki a szigeten. A turisták általában komppal érkeznek (bár 2008-ban újra megnyitott a sziget reptere is), gázálarcokat vásárolnak a szuvenírboltokban, gázálarcos kirándulásokon járják be a szigetet, és végtelenül boldogok, ha elkapnak egy igazi riadót.