A Happy Planet Index szerint Costa Rica a világ egyik legboldogabb országa. Van, ahol magasabb a GDP, nincsenek hetekig tartó esőzések, és ötezernél kevesebb rovarfaj él, mégis az itt élők a legelégedettebbek a sorsukkal. Nyilván abba is beletörődtek már, hogy nincsenek utcanevek és házszámok. Sehol. Még a fővárosban, San Joséban sem. Vagy ha vannak is, ügyet sem vetnek rá.

De akkor hogy lehet itt tájékozódni? Tök egyszerűen: meg lehet adni olyan tájékozódási pontokat, mint hogy 75 méterre nyugatra a köztemetőtől, vagy a nagybani gyümölcspiac túloldalán. A rendőrtiszti főiskola? Ott van a Castro Madriz iskolával szemben. És a Castro Madriz hol van? Hát a rendőrséggel szemben. A Wall Street Journal szerint a rendszerben van némi szarkazmus is: a Tibas kerületi edzőterem, a Curves hivatalos címe például „150 méter nyugatra a McDonald'stól”.

A Costa Rica-i kormány hét éve dolgozik az egész országra kiterjeszthető egységes címrendszeren, de azt még Rodolfo Sancho, a fővárosért felelős szakértő is elismeri, hogy a mostani rendszernek is megvannak az előnyei. A McDonald's tábláját például kilométerekről látni lehet, így mindenki számára egyértelmű igazodási pont lehet. Az utcai névtáblák telepítése ráadásul csak San Joséban kétmillió dollárt emésztene föl – vannak tehát érvek, amik az átalakítás ellen szólnak.

Mások viszont azzal érvelnek, hogy ez közbiztonsági kérdés is: ha valakihez mentőt kell hívni, nyilván a sofőrnek egyszerűbb lenne egy címet megtalálni, mint azt centizgetni, hogy melyik ház lehet 250 méterre a Coca-Cola reklámtáblától. A nemzeti postahivatal vezetője, Carlos Nájera is arra panaszkodik, hogy a mostani rendszer miatt a posta évente 720 millió dollárt veszít.

Egyszer kaptunk egy levelet, ami annak a fickónak volt címezve, aki néha a postahivatal előtt álldogál.

– mondta Nájera, aki 22 San José-i postás munkáját felügyeli. És ez nem egyedi eset: egyszer továbbítaniuk kellett egy levelet a Crystal Buildinggel szemközi kulcsmásolónak máskor meg olyan útvonalakat írtak a levélre, mint hogy „menj északra 300 métert, aztán 250-et visszafelé”.

Még az elnök sem tudja a saját címét

Mivel Costa Ricán az egészségügy és az oktatás színvonala, valamint a születéskor várható élettartam az egyik legmagasabb a nyugati féltekén, érthető, hogy még nem tört ki forradalom. De a gazdaság gerince már nem a mezőgazdaság, mint évtizedekkel ezelőtt, így a növekedés üteme is felgyorsult. Új bevásárlóközpontok nyílnak, a modern várostervezés egyre gyorsabban alakítja át az ismerős környékeket, a helyiek és a postások meg arra panaszkodnak, hogy régen minden jobb volt: már nem elég annyit mondani, hogy a régi fügefánál (el antiguo higuerón) találkozunk, mert a tájékozódási pontok túl gyorsan változnak.

Néhány környéken ugyan használnak egy helyrajziszám-rendszert, és helyenként utcanévtáblák is vannak, de a helyi lakosok többsége ezzel nem foglalkozik. Annyira nem, hogy bár a város egyik fontos tájékozódási pontja a Casa Presidental, az elnöki rezidencia, még a leginkább illetékes sem tudja a pontos címét.

Ha megkérdeznéd, mi a neve az előtte lévő utcának, nem tudnám megmondani.

– mondta Laura Chinchilla, Costa Rica elnöke.