A teát ma nagyrészt filteres formában árulják az egész világon, így a teakultúra fellegvárában, Angliában is. Mintha az eleve így rendeltetett volna már a 17. századtól fogva, amikor az indiai gyarmatbirodalomból elkezdett özönleni a tea Angliába. Pedig a teafilter valójában alig százéves találmány, és még az ötvenes években is mélységes megvetéssel nézett rá minden igazi angol teafogyasztó.

A 18. század végén Angliában a zöld tea kiment a divatból, és bejött helyette a fekete, ezzel párhuzamosan pedig szokássá vált tejet adni a teához. Így már mindenképpen kellett egy olyan teafőzési módszer, aminél a tealevelek nem maradnak ott a csészében – feltalálták hát a teatojást: a kis, üreges fémgolyót, amit meg kell tölteni a teakeverékkel, majd belelógatni a forró vízbe. Ez roppant kényelmes volt, könnyebbé vált tisztán tartani a teafőző edényt és a csészéket egyaránt. Amikor Amerikában elterjedt a teaivás, már ez volt a standard teafőzési módszer.

1908-ban egy New York-i teakereskedőnek az a remek ötlete támadt, hogy a teakeveréket előre kiporciózva kellene csomagolni és árulni. Thomas Sullivan a csomagoláshoz pici selyemzacskókat használt, amelyekbe egy-egy adagnyi teára való teafű jutott. A vásárlóknak tetszett az előkelő csomagolás, de az nem esett le nekik, hogy ebből át kellene tölteni a teakeveréket a fémtojásba – ehelyett egyszerűen beledobták a selyemzsákot a forró vízbe. Sullivan egyszer csak azt vette észre, hogy egyre több vásárló panaszkodik, hogy a finom anyagból készülő teazacskók könnyen megsérülnek. Évekbe telt, mire rádöbbent, hogy véletlenül feltalálta az egyszer használatos teafiltert.

Az 1920-as évektől már tömegtermelésben készültek a teafilterek, aminek az anyagát az olcsóbb és erősebb gézre, aztán speciális papírra váltották a selyemről. Rákerült a filterre a vízbe lógatást segítő cérna, és arra a kis papírcetli a márkajelzéssel. Az amerikai teafőzési módi az angoloknak sokáig nem igazán jött be, barbárságnak és a teafőzési szertartás meggyalázásának tartották. Csak a második világháború után kezdett teret nyerni a teafilter Angliában, és a folyamat elég lassú volt: a hatvanas évek elején még 3 százalék alatt volt a filteres tea részesedése a brit teaforgalomból. A 2000-es évekre aztán ez 90 százalék fölé kúszott, de minden magára valamit is adó brit háztartásban ott van azért a régimódi teatojás is, és ha igazán meg akarják adni a módját a teázásnak, csak azt használják.