Bár csak 39 évig élt, Thomas Wright Waller, művésznevén Fats Waller felmérhetetlen hatást gyakorolt a modern zenére. A Harlem stride style néven elhíresült játékstílusával Waller lefektette a modern dzsesszzongorázás alapjait, és az olyan slágerei, mint az Ain't Misbehavin, örökre megkerülhetetlenné tették.

Waller híres filmekben tűnt fel, több Broadway-musicalt is szerzett, és megállás nélkül komponált, ivott és habzsolt. Több mint 130 kilót nyomott, pedig csak 180 centi magas volt; így már kevésbé hihetetlen az a sztori, hogy egyszer kilenc hamburgerért adta el kilenc szerzeményét. Nem véletlenül ragadt rá a Fats (dagi) becenév.

1926-ban Waller Chicagóban lépett fel. A koncert után elhagyta az épületet, de ekkor négy ember megragadta, betuszkolták egy autóba, és a Hawthorne fogadóba vitték, ami akkoriban a hírhedt gengszter, Al Capone tulajdonában volt. Wallert beparancsolták az épületbe, ahol egy hatalmas mulatság kellős közepén találta magát.

Az emberrablók pisztolyt szorítottak Waller hátához, és odalökdösték egy zongorához, majd ráparancsoltak, hogy játsszon. A halálra rémült Waller itt szembesült vele, hogy ő lett a meglepetésvendég Al Capone születésnapi partiján. Ekkor kissé megnyugodott; talán mégsem akarják kivégezni.

Ha igazak a pletykák, Waller jól jött ki az incidensből: amikor a buli három nap után véget ért, rettentő fáradtan, tökrészegen tántorgott ki az épületből, és a zsebei dagadtak attól a több ezer dollártól, amit a gengszterektől kapott borravalóként.

Wallernek nem esett baja, de nem mindig volt ilyen szerencsés. Egyszer egy gengszter megkéselte, és amikor Queensbe költözött a feleségével és a gyerekeivel, valaki égő keresztet dobott az előkertjébe. Mégsem a bűnözők terítették le, hanem egy tüdőgyulladás. 1943-ban Los Angelesből New Yorkba utazott vonattal, de Kansas Citybe érve már halott volt; a holttestére a menedzsere talált rá a kabinban. Louis Armstrong egész éjjel sírt, amikor értesült Fats haláláról.