Egy atomháborúban rútul meghalnánk mind, csak a csótányok vészelnék át, tartja a közhiedelem, ami szerint a csótány a legtökéletesebb túlélő teremtmény a Földön, kár hogy nem olyan cuki mint mondjuk egy kiscica. De vajon tényleg olyan jól bírják a csótányok a radioaktív sugárzást?

Az ENSZ egyik kutatóintézete, a radioaktivitás élettani hatásait vizsgáló UNSCEAR (teljes nevén United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation) végzett ebben az ügyben méréseket, és arra jutott, hogy az embernél ugyan valamennyire jobban tolerálják a csótányok az atombombát, de az mindenképpen túlzás, hogy kiröhögik a sugárzást. Az állatvilágban jó néhány faj akad, ami messze lekörözi őket ebben a sportágban.

Az ember számára nagyjából 1,5 gray az a sugárzásmennyiség, ami még szinte biztosan túlélhető. A halálos dózis egyéntől és körülményektől függ, 4-10 gray között van az a szint, amibe rövid úton bele szokás halni. A csótányok 10 grayt még aránylag vidáman kibírnak, de a reprodukciós képességüket elveszítik, szóval legfeljebb egy generációval élnék túl az emberiséget. 64 graynél már több mint a 90%-uk elpusztul, 100-nál pedig az összes. Ez mindenképpen figyelemre méltó, de lássuk csak, kik az igazi túlélők!

Először is ott a közönséges muslica, aminek a mérések szerint 640 gray sugárzás kell, hogy elpusztuljon. Még nála is keményebb a lisztbogár, aminek a lárváját, a lisztkukacot horgászcsalinak szokás használni. Az apró bogár megöléséhez 1000 gray szükséges, ami azt jelenti, hogy a hirosimai atombomba sugárzását talán még élvezték is volna, mint napozást. Az állatvilág bajnoka pedig a Habrobracon nevű darázs, aminél a kísérletek során feljegyeztek 1800 gray sugárzást túlélő egyedet is.

Versenyen kívül indul: a Deinococcus radiodurans nevű baktérium, az ember által ismert legellenállóbb élőlény. Egyszer sikerült kinyírni 15 ezer grayjel, de az szobahőmérsékleten volt, ahol nem érzi magát különösebben fickósnak. Fagyott állapotban 30 ezret is kibír. És még egy összetekert Népszabadsággal sem lehet agyoncsapni, ami az eddig felsorolt csótány-muslica-lisztbogár-darázs bandát garantáltan szétkeni a falon.

Na de vajon honnan ered akkor a csótány, mint atomháború-túlélő sztorija? A közhiedelem forrását a hatvanas évekig tudták visszakövetni a legendavadászok, amikor az amerikai atomenergia-ellenes és pacifista mozgalmak újsághirdetéseiben bukkant fel először a szlogen: "Ha eljön az atomháború, azt nem Amerika fogja megnyerni, nem az oroszok, és nem Kína... hanem a csótányok". A kijelentés tudományosan ugyan elég gyenge lábakon állt, de marketingszempontból nagyon ügyes volt: sikerült az atombombát még egy undorító dologgal, a csótánnyal összekötnie az emberek fejében.