Nyilván hallottak már a nyílméregbékákról; a dél-amerikai indián törzsek előszeretettel kenegették a bőrükben felhalmozódott mérget a nyilaik hegyére, mert az így megmérgezett nyíllal még egy nagy testű állatot is le lehetett teríteni. Viszont érdekes módon a fogságban élő példányok sokkal hamarabb meghalnak – és a vadon élő társaikkal szemben nem is mérgezők.

A nyílméregbékák a bőrükön át is kibocsáthatják a lipofil anyagokat. A bőrmirigyekben található alkaloidák célja, hogy védelmet nyújtson a békának a ragadozókkal szemben, így nappali életmód mellett sem kell tartaniuk az emlősöktől. Az élénk színű példányok így ugyan szembetűnőbbek lesznek a ragadozók számára, de bármi is venné a szájába például a rikító sárga rettenetes nyílméregbékát (Phyllobates terribilis), azonnal belehalna:

Igaz, még ez sem életbiztosítás: egyes ragadozók, mint a Leimadophis epinephelus kígyófaj, már kifejlesztették magukban az immunitást a békák mérge ellen.

A kutatók akkor jöttek rá, hogy a fogságban tartott példányok kevésbé vagy egyáltalán nem mérgezők, amikor a várható élettartamukat próbálták meghatározni. A szakértők szerint a békák nem maguk szintetizálják a mérget, hanem kinyerik az ehhez szükséges vegyi anyagokat az elejtett zsákmányállatokból – jellemzően a hangyákból, százlábúakból és atkákból.

Mivel a fogságban tartott állatok ezekhez nem mindig jutnak hozzá, az étrendjükből hiányozni fognak azok az alkaloidák, amikhez a vadonban elejtett rovarokból jutnának hozzá. Ezek olyan fontosak a békáknak, hogy még a szaporodáshoz is szükségük van hozzá - legalábbis a fogságban tartott nőstények gyakran terméketlen tojásokat (petéket) raktak. Ez viszont csak átmeneti állapot: amint a békák visszatérnek a vadonba, illetve a természetes étrendjük, tovább ölhetnek és szaporodhatnak. Ennek ellenére vigyázni kell velük: a frissen elfogott békák továbbra is mérgezők, és időbe telik, míg elvesztik ezt a képességüket.

Azt még mindig nem sikerült kideríteni, hogy a békák meddig élnek. A fogságban tartott példányok 1-3 év alatt elpusztulnak, de feltételezések szerint a vadon élő példányok akár 20-25 évig is húzhatják. Viszont erre sincs garancia, mert a szigorúan védett fajnak számító nyílméregbékák érzékenyek a környezeti változásokra: már abba is belepusztulhatnak, ha kisebb hőingadozásnak teszik ki őket, vagy huzamosabb ideig csökkentett páratartalomban kell élniük.