Űrhajósnak lenni veszélyes üzem, ezzel valószínűleg kevesen vitatkoznának, még akkor is, ha esetleg a statisztikák azt mutatják, hogy éves átlagban több ember hal meg koala- és bébifóka-támadásokban, mint űrhajóbalesetben. Hát még mennyire veszélyes üzem volt az űrhajózás hőskorában, amikor a szovjetek és az amerikaiak azon versenyeztek, hogy ki ér előbb a Holdra!

A versenyt végül megnyerő amerikai asztronauták ezt egészen földhözragadt aspektusból tapasztalhatták meg, amikor életbiztosítást akartak kötni a nagy utazás előtt. A biztosító ugyanis olyan nagynak ítélte az űrhajós szakma kockázatát, hogy csak évi 50 ezer dollár ellenében volt hajlandó életbiztosítást kötni rájuk. Az űrhajósok a NASA alkalmazottai, a szövetségi ügynökségek bértáblája vonatkozik rájuk, ez akkoriban, 1969-ben évi 17 ezer dollárt jelentett. Ez az azóta eltelt inflációt figyelembe véve, 2015-ös dollárban számolva 110 ezer dollár, ami nem éppen egetverően sok, ma a Szilícium-völgy menő cégeinél a programozók simán hazavisznek ennyit.

Mivel Neil Armstrongéknak három évi fizetésből jött volna csak ki egy évnyi életbiztosítás, alternatív megoldás után kellett nézniük. A B-terv a maga nemében zseniális, és bizarr is volt: az Apollo-11 három űrhajósa vett pár száz képeslapot a houstoni NASA-központ ajándékboltjában, aláírták őket, és megkérték egy barátjukat, hogy az indulás napjának reggelén pecsételtesse le a lapokat a houstoni postahivatalban. Ha bármi baj történt volna a küldetésen, és az asztronauták nem térnek haza élve, az autogramos-dátumpecsétes lapok vélhetően iszonyú értékessé váltak volna, és gyűjtők vagyonokat fizettek volna értük, amiből az űrhajósok családja a katasztrófa után évekig elélhetett volna.

Szerencsére nem történt baleset, a Holdat épségben megjárták Armstrongék, és vissza is tértek egy darabban, így az életbiztosításként félretett képeslapokra nem volt szükség. Ettől függetlenül (illetve éppen ezért, mert az űrhajós híresen babonás fajta, és a képeslap jó ómennek bizonyult) egészen az Apollo 16-ig, vagyis az utolsó előtti emberes Hold-misszióig szokás maradt a dolog. Mire a NASA első halálos balesettel járó űrhajós balesete, a Challenger 1986-os katasztrófája eljött, már vagy másfél évtizede nem dedikáltak életbiztosítás-képeslapokat az űrhajósok.

Az Apollo-képeslapok egy része azóta magángyűjteményekbe szivárgott át, árveréseken 5000 dollár körüli összegeket adnak átlagosan értük, a rekord eddig az Apollo-11 történelmi útja előtt készült, kifogástalan állapotban levő lapért 30 ezer dollár. Itt megnézhet néhányat közülük.