Felvonulás estélyi ruhában, aztán fürdőruhában, végül rövid beszélgetés arról, hogy milyen csodálatos dolog a világbéke - ezek egy szépségverseny standard versenyszámai. Ez persze nem mindig volt így: az ötvenes-hatvanas évek Amerikájában az egyik legnépszerűbb szépségverseny-sorozat arra épült, hogy a hölgyek szép tartását díjazta. Ahhoz, hogy kiderüljön, kié a legszebb, röntgenfelvételeket készítettek, és azokon méricskélte a zsűri, hogy melyik versenyzőnek egyenesebb a gerince.

A Posture Queen nevű versenysorozatot 1956 és 1968 között rendezték meg rendszeresen, és annyira a gerinc meg a szép tartás volt a fókuszában, hogy az elérhető pontszám felét a röntgenképre adta a zsűri. A további feladatok között szerepelt az is, hogy a lányoknak két mérlegre kellett ráállni, és a zsűri azt pontozta, hogy a bal, illetve jobb lábuk alatt levő pontosan a súlyuk felét-felét mutatja-e. Az eltérés a két szám között arra utalt, hogy nem tökéletes az illető tartása, ezért pedig pontlevonás járt.

De vajon kinek jutott eszébe ez a hülyeség, hogy egy szépségverseny a röntgenfelvételekről szóljon? Nos, az ötletgazda, és a verseny fő szponzora az amerikai csontkovácsok szövetsége volt. A kiropraktorok az ötvenes években komoly ellenszélben dolgoztak, az orvostudomány nem ismerte el őket hivatalosan, és sokan kuruzslóknak tartották őket. A csontkovácsok szövetsége ezért óriási kampányba kezdett, hogy a szakmát jó színben tüntesse fel, illetve belecsempéssze az amerikaiak fejébe, hogy a gerinc és a csigolyák nyomkodása komoly tudomány. Ennek a kampánynak a fontos része volt a szépségverseny is.

A hatvanas évek végére a kiroprattika egyre inkább elfogadott alternatív gyógymóddá vált Amerikában (bár a mai napig komoly viták vannak körülötte), és ezzel párhuzamosan a röntgenes szépségverseny körül is elfogyott az érdeklődés. Az ilyesmiken induló lányok mindenképpen jól jártak ezzel, többé nem kellett csak a verseny kedvéért megterhelni a szervezetüket a röntgenfelvétel készítésével járó sugárdózissal.