Az idegen égitest felszínére lépő felfedező űrhajósok szörnyű földönkívüli betegséggel fertőződnek meg – ez elég régi sci-fi klisé, aminek kicsit felturbózott verzióját az Alien járatta csúcsra leghatékonyabban. Bár azt az Apollo-program asztronautái is tudták, hogy a Holdon nincsen élet, nem találkozhatnak idegen bacikkal, azért sikerült megbetegedniük, ahogy egy kicsit hosszabb időt töltöttek a Hold felszínén. A tüdő irritációjával járó betegséget hold-szénanáthának nevezték el, és mint utóbb kiderült, a holdpor okozta.

A Hold pora nem egészen olyan, mint a földi, ennek pedig az az oka, hogy egészen más módon alakul ki. A Hold felszínét légkör híján állandóan kisebb-nagyobb, valamint mikroszkopikus méretű meteoritok bombázzák. A becsapódó mikrometeorit energiája hővé alakul át, és a holdkőzet egy részét elpárologtatja. Ez az anyag hamarosan újra szilárd halmazállapotot vesz fel, üvegszerű burokként megszilárdulva a porszemcséken. Az így létrejövő por egyszerre apró szemű, liszt finomságú, de kemény és durva mint a dörzspapír. Bónuszként több ezer éven át van kitéve UV-sugárzásnak, és a kozmikus sugárzással a Hold felszínére záporozó protonoknak.

Ahogy az űrhajósok elkezdtek egyre több időt tölteni a Hold felszínén (az Apollo-17 asztronautái már 22 órát maradtak odakinn), egyre jobban megkeserítette az életüket a por. Mindenhová bejutott, három réteg kevláron rágta át magát az űrhajósok csizmáin, eltömítette az űrruhák csatlakozásait. Az igazi gondok azonban csak akkor kezdődtek, amikor az űrruhákra rakódott por bejutott a leszállóegységbe is, ahol már semmi nem védte meg az asztronautákat. A belélegzett por irritálni kezdte a tüdejüket, légzési nehézségek léptek fel, és gyulladások a légutakban. A tünetek nagyjából egy napig tartottak; mire hazaértek a Földre, el is múltak. Feljegyezték azt is, hogy a por miatt jellegzetes puskaporszaga volt az űrkabinnak.

A NASA kutatói szerint a por problémája sokkal komolyabb lesz majd a Mars-utazásoknál. Egyrészt a Marsnak van légköre, tehát van szél is, ami forgószeleket, tornádókat, hozhat létre a porból. Másrészt a marsi por nagyrészt vas-oxidból, magyarul rozsdából áll, aminek erős az oxidáló hatása. Ez pedig a bőrre, vagy ami még rosszabb, a szembe kerülve komoly problémákhoz vezet.